Forrás: Szabó Judit honlapja
"Mivel ez a folyamat rendkívül összetett, fontosnak
tartom, hogy több szempontból is megközelítsük, ezért most egy másik
szemléletmódot mutatok be a lényeg feltárásához:
Van egy régi, médiumi közlés, amely számomra talán a leghitelesebb
mindegyik közül. A Névtelen Szellem az 1930-40-es években adott számos,
jelentős szellemi üzenetet Eszter és Pál médiumnak, amelyek közül
származik az alábbi is. Megértéséhez nemcsak azt kell tudni, hogy 1939-ből
származik, ezért nyelvezete kissé más, mint a mai, hanem azt is, hogy a
Névtelen Szellem szívből-lélekből Jézus követője, s ilyen nézőpontból
ad nekünk rendkívül értékes felvilágosítást a nagy átalakulásról.
„Igen, a Föld egy nagy iskola, amelyben a tanulók … nagyon
különböző képességekkel rendelkeznek. Vannak tanulók, akik minden erejüket
megfeszítve, tekintetüket állandóan a tanítók és tanárok ajkára függesztve
figyelnek, tanulnak, és erőik megfeszítésével törekednek előre. És vannak
tanulók, akik igyekeznek a világosság elől elbújni, hogy a háttérben
haszontalanságokat műveljenek, ahol kikerülhetik a tanító tekintetét.
De ebben az iskolában senki sem kerülheti ki a legfőbb Tanító tekintetét… .
És ha egyszer ez a nagy iskola, ez a Föld, amely annyira különböző
tanítványokat foglal magában, elérte azt a színvonalat, ahol a törekvőket
a hanyagoktól el kell választani, mi sem természetesebb, és mi sem egyezik
jobban Isten igazságosságával, mint az, hogy ez az elválasztási processzus
bekövetkezik. Be kell következnie szükségképpen, mert ezt követeli Isten
igazságossága, jósága és örök szeretete.
Előbbi tanításaimban a föld szellemi lakosságát a haladás …
menetéhez viszonyítva olyan utasokhoz hasonlítottam, akik három csoportra
oszlanak.
Vannak, akik erejük megfeszítésével … mindig … haladni törekszenek… .
Ezek azok, akik a fejlődés szekerét előhúzni segítik.
Vannak továbbá olyan fáradt lelkek, akik gondolkozni restek,
cselekedni erőtlenek. Ezek felülnek a haladás szekerére, azaz követik a
minden ember szokását, és kényelmesen igyekeznek végigélni az életet
önállóság nélkül, saját külön akarat nélkül, saját célok nélkül.
És végül vannak, akik visszafelé húzzák ezt a szekeret. Ezekről
én azt mondtam nektek, hogy ezek képezik a szellemtársadalom salakját.
Ezt a salakot azonban az emberi társadalomnak nem pusztán a legalsó
rétege szolgáltatja, hanem valamennyi társadalmi réteg. Éppen úgy ebbe
tartoznak azok, akik a legalsó rétegben könyörtelenül fosztják ki
embertársukat, … mint a tudománynak azok a reprezentánsai, akik
hidegvérrel és rideg elmével portálnak nézeteket, amelyek egész
korszakokat fosztanak meg hitüktől, … valamint azok, akik előkelő
állásuk előnyeit a saját egyéni céljaikra fordítják, nem pedig a rájuk
bízott ügy javának szolgálatára.
Az igazság szelleme azt követeli, hogy azoknak, akik minden erejük
megfeszítésével önmaguknak, vágyaiknak, emberi, földi örömeiknek
megtagadásával talán életek során végig Isten akarata szerint törekedtek
élni, egyszer csak el kell érniök a nyugalom, a jutalom, a pihenés és a
békesség idejét. Isten szeretetével, irgalmával és jóságával csak az
fér össze, hogy ne engedje azokat, akik törekszenek, örökké együtt
szenvedni azokkal, akik gonosz indulatúak.
De Isten bölcsességével is csak az férhet össze, hogy azokat,
akik az osztályt kijárták – mert szorgalmasan tanultak és a vizsgára
elkészültek, ne hagyja együtt mindvégig azokkal, akik nemcsak hogy
annak az osztálynak az anyagából vizsgázni képtelenek, de a vizsgán
olyan nagyot buknak, hogy egy még alacsonyabb osztályba kell kerülniük.
Végül Isten könyörülő irgalmából és szeretetéből az is logikusan
következik, hogy akik ebben az iskolában tanulni nem akarnak, és benne
továbbfejlődni képtelenek, olyan helyzetbe jussanak, ahol az ő fejlődésük
újabb, több eredménnyel kecsegtető vágányra kerüljön.
Tehát el kell jönnie annak az időnek, amikor azok, akik ebben az
iskolában további fejlődésük feltételeit már nem találják meg, elkerüljenek
egy alacsonyabb, primitívebb, ridegebb törvényű iskolába, amelyben elölről
kezdhetik azt, amit itt megtanulni elmulasztottak, vagy ami még rosszabb,
amit úgy tanultak meg, hogy vele folyton csak ártani akartak.
Mert az olyan szellemeket, akik talán életek során keresztül az
önzéssel, az anyag szeretetével, a hitetlenséggel, a gyűlölettel annyira
szaturálták magukat, hogy mintegy átadták magukat a sötét erőknek, hiába
is tartaná tovább együtt az Isten szeretete a haladottabb szellemekkel...
VAzoknak tehát, akik az úgynevezett ’kárhozatra’ mennek, szükséges is
ez a kiválasztás, mert az olyan léleknek, aki telve van az ellenszegülés
érzéseivel, a lehető legjobb az, ha olyan újjáteremtésbe kerül, amelyet
egy hosszú-hosszú lelki halál előz meg. Mert e hosszú lelki halál alatt
elhalkulnak, elcsitulnak, úgyszólván meghalnak ezek az ellenszegülő
érzések, gondolatok, vágyak és törekvések, és az a lélek, aki talán
aeonok múlva ébred fel, elölről kezdheti a … kibontakozást olyan rideg
törvények nyomása alatt, hogy a tudattalanul elkövetett rossz következménye
azonnal figyelmeztesse őt, ha helytelen irányba indul.
Csak így, csak ilyen újjáteremtési móddal lehet azokat, akik a rosszban
megrögzöttek, újra a fejlődés … - mondjuk a mi nyelvünkön – az üdvösség
útjára vezérelni.
Isten igazságosságával, Isten végtelen szeretetével, jóságával és bölcsességével
tehát nemcsak összefér, de mindezekből a tulajdonságaiból szükségképp
folyik, hogy el kell következnie annak az időnek, amelyről a mi Urunk azt
mondotta, hogy elválasztja a juhokat a kosoktól, és jobb keze felé
állítja az egyik, bal keze felé a másik csoportot. És akiket a bal keze
felé állított, azokat elküldi az „örök” gyötrelemre. Ez az örök gyötrelem
jelent a szellem számára egy úgynevezett örökkévalóságig tartó (szellemi)
halált, amikor a szellem nem munkálkodik, hogy azután a Messiás újjáébressze
őket, s új fejlődés, új világosság felé vezesse ugyanazzal a szeretettel,
amellyel a régi iskolában, a Földön vezette, de ahol már további haladás
nem volt lehetséges számukra. …
Azt mondjátok, Isten nem lehet olyan kegyetlen, hogy az egyik csoportnak
további előmenetelt és boldogabb létet, a másik csoportnak pedig dermedtséget
és halált szánjon.
Embertestvéreim, valójában nem is Isten teszi ezt, hanem teszik
ezt önmagukkal a szellemek. … Az Isten szellem, aki önmaga teremtette a
szellemeket. Isten gondolatokat és érzéseket teremt, amelyeknek Ő
kifogyhatatlan és örök forrása. Ezek a gondolatok és érzések, mint
szellemi egyéniségek lépnek bele a világba, az életbe.
Az Istennek, a Teremtőnek ezt az attribútumát a maga parányiságában
a teremtett szellem is magával hozza. A szellem is teremt gondolatot és
érzéseket. A tisztább, jobb érzésű, haladottabb szellem tisztább,
nemesebb gondolatokat és érzéseket sugároz ki magából. Ezek az ő
teremtményei, ezek a gondolatok és érzések, mint erők, köréje sereglenek,
és fluidokat képeznek. A fluid már bizonyos értelemben anyagnak tekinthető.
Ezek a fluidok, amelyeket a szellem az ő gondolat- és érzéskisugárzásaival
így megteremt, képezik az ő (lelki) ruháját, az ő otthonát, s egyben a
rendelkezésére álló eszközöket a további tevékenységre. A tisztább és
magasabb szellem tisztább és igazabb érzéseivel és gondolataival felemelő,
finom, … légies fluidokat termel, amelyek minden legkisebb érzésrezdülésének
engedelmeskednek, amelyek őt, mint fehér burok veszik körül.
A mélyen bukott szellem … teremtőképességénél fogva szintén
gondolatokat és érzéseket bocsát ugyan ki magából, és ezek az érzések és
gondolatok is fluidokat termelnek, de ezek a fluidok nehéz, sűrű, sötét
színű tömeget képeznek, amely az alantas szellemet, mint perispirit,
mint a szellem hasonmása, majdnem, mint maga a földi test veszi körbe.
Merev, nehezen hajlítható, akaratának nem engedelmeskedő, hanem az ő
belső fogyatékosságait nagyon is szemléltetően feltüntető vastag páncél
ez, amelyben a szellem természetesen nem érzi jól magát. De ő maga
teremtette ezt, ez az ő hajléka, ez az ő otthona; ezek azok az erők,
amelyek őt körülzárják.
Nos, testvéreim, mindezeken az erőkön kívül érvényesül még egy
erő: Isten kegyelmének ereje, (mert hiszen egy kegyelmi korszakban él
ma a Föld, amikor … Isten kegyelme fokozottabb mértékben sugárzik alá a
bukott, küszködő, az érés előtt álló földi szellemseregekre). És ez a
kívülről jövő örök erő áthatja azokat a burkokat, amelyeket a szellemek
maguk körül teremtettek. Mivel pedig ez az erő tiszta és igaz: ennélfogva
az alacsonyrendű szellemeknek sűrű burkait bizonyos mértékig felhígítja,
s benne a szellemnek bizonyos kis mozgási szabadságot biztosít.
Mihelyt azonban ez a kegyelem visszavonul – pedig ez a kivételes
kegyelmi korszak nem fog örökké tartani – akkor ezek a sűrű burkok,
ezek a nehéz testek, fluidtestek … összezárulnak, megsűrűsödnek, s a
saját súlyuknál és annál a vonzásnál fogva, amelyet rájuk a benne élő
alantas szellemek gyakorolnak, magukba zárják őket, és az öntudatuk el
fog veszni, még mielőtt a földi, anyagi világban az elkülönülés bekövetkeznék.
Ők zárják be önmagukat, és nem Isten hatalmi szava zárja be őket.
Mihelyt Isten kegyelme átengedi terét a törvénynek, a törvény
automatikusan érvényesül, és mindenki azt aratja, amit vetett.
A ti írásaitokban az van írva: „Térjetek meg, mert az idő közel van”.
És amikor azt mondjuk, hogy az idő közel van, ez nem azt jelenti, hogy
az idő távol van, és talán évezredek állnak még rendelkezésetekre …
hogy az idő közel van, azt emberi fogalmak szerint kell érteni. …
Tekintsetek csak körül, és lássátok meg, hogy a gabona már készen
áll az aratásra, és lássátok meg azt a már emberi szemmel és értelemmel
is megállapítható óriási elkülönülést, ami a juhok és a kosok között
mutatkozik! Nézzétek meg, hogyan tömörül az egyik táborba a hívők és
hitre szomjazók csoportja – mindegy, akármilyen néven, címen, kategóriában
és bármely keretek közt – és hogyan távolodik el tőle a másik csoport. …
A kivételes kegyelem napja még süt, de nem fog örökké sütni!… a kegyelmi
idő … el fog múlni, és akkor bekövetkezik az, amiről az Úr Jézus szólt… .
Be fog következni nemcsak a lelkek elkülönülése, de az anyagi világ
átalakulása is azért, hogy azok, akik Istennek szolgáltak, egy magasabb
rendű, egyszerű, igaz társadalomban élhessenek, ahol alapvető becsületbeli
kötelesség lesz az, amit .. Jézus kijelentett: Ne tégy másnak olyat,
ami neked rosszul esnék.
Ez lesz a törvény ebben a társadalomban. De erre nem írott paragrafusok
fogják rákényszeríteni ennek a társadalomnak a tagjait, hanem ez a
törvény minden egyes tagnak a lelkébe mélyen bele lesz vésve…
Képzeljétek el ezt az új társadalmat, amelyben nem lesz bíróság,
mert ott nincs bíráskodni való. Ahol mindenki a másiknak a legjobbat
igyekszik tenni; nem lesz katonaság, mert minek oda katonaság, ahol senki
senkinek ártani nem akar. Nem lesz rendőrség, mert hogyan kellene a
rendet őrizni ott, ahol azt senki megbontani nem akarja. És nem lesz az
a szörnyű sok, terhes és nehéz intézmény, amelyet ezen a szegény földi
világon … az alantas szellemek rossz gondolatai, rossz érzései és gonosz
akarat megmozdulásai hoztak létre.
Képzeljétek csak el élénken ezt az új társadalmat! És ha elképzeltétek,
akkor gondoljátok el, hogy ilyen társadalomba csak nem lehet bebocsátani
azokat, akiknek minden törekvésük az volt: megrövidíteni másokat, és
magukhoz ragadni mindent.
Ezt a két kategóriát szét kell választani; úgy az előbbi, mint
az utóbbi csoportnak a fejlődés további feltételeit egy új kezdéssel
kell megadni.
És ha elképzeltétek ezt az új társadalmat, akkor kérdezem, nem
kívántok-e tagjaivá válni? Persze, hogy kívántok! És tagjaivá is lehettek! …
Az a célunk, hogy bejussatok ebbe az új társadalomba. És bár ehhez erőfeszítésre
lesz szükség, de ez az erőfeszítés nem olyan keserves munka, mert a
legkisebb eredmény is boldoggá tesz majd benneteket.
A munkát azonban kezdjétek el még ma, és nem holnap! Ne gondoljátok,
hogy még tízezer esztendő van hátra, és megszámlálhatatlan testet öltés
lehetősége, mert ismétlem nektek: az ítélet közel van, annyira közel,
hogy már nem mindegyikőtöknek fog sikerülni addig még egy testet öltést
kapnia.
Tehát azt mondom nektek, tegyetek meg mindent, hogy a ti egyéniségeteket
(Isteni Éneteket) kibontsátok abból a burokból, amelybe bűneitekkel
beburkoltátok.
Bátorításul … megmondom nektek, hogy … ha lelketek minden erejét
megfeszítitek – ami nem jelent akrobata mutatványokat – egyetlen élet
alatt, még ebben az életben … nagyon sokat elérhettek. A helyesen megválasztott
mód, a helyesen megválasztott út messzire vezethet benneteket; sokat …
lehánthattok magatokról abból a sűrű burokból, ami a ti egyéniségeteket
takarja. És ha a leghatalmasabb fegyvert: a hitnek fegyverét és a
leghathatósabb védelmi eszközt: az alázatosságnak pajzsát kezetekbe
ragadjátok, … akkor ez az egyetlen élet, amelyet most éltek, általatok
nem is remélt boldogító gyümölcsöket teremhet számotokra… .
Bontsátok ki egyéniségeteket, embertestvéreim! De ez az
egyéniségkibontakoztatás ne jelentse azt, hogy: ’én, ember, hatni, erőt
kifejteni akarok’, éppen ellenkezőleg: ne számolgassátok azt a jelentéktelen
kis munkát, amelyre képesek vagytok. A szenvedéseket tekintsétek úgy,
mint kamatozó tőkét, mintha azokkal kiegyenlíthetnétek a tartozásotokat!
Mindezeknek az ideje elmúlt; mentsétek, amit lehet! Kapaszkodjatok bele
mind a tíz körmötökkel a kegyelembe, amely ingyen adatik nektek, ha
kéritek, és ha arra magatokat alázatosságotokkal érdemessé teszitek. …
Úgy bontsátok ki az egyéniségeteket, hogy tudatosan vessétek le azt
a sűrű, vastag burkot magatokról, amely ezt az egyéniséget takarja, hogy
az Isten kegyelmi világossága közvetlenül érhesse a szellemeteket. Mert ha
ez a kegyelmi világosság belesugárzik a lelketekbe, a szellemetekbe,
ez megtöltheti azt szeretettel, jósággal, alázatossággal, és azzal az erővel,
amelyet … ti magatokból kitermelni, akárhogyan is erőlködtök, Isten nélkül,
képtelenek vagytok.
Tehát, hagyjátok el a ti emberi éneteket, és szellemi énetekre fordítsátok
tekinteteteket. …. Engedjétek levegőhöz és szóhoz jutni a ti szellemeteket.
Legyen hitetek; ami azt jelenti, hogy tartsátok igaznak azt, amit Isten
ígér, és ne tartsátok igaznak azt, ami közvetlenül a szemetek előtt van,
és kívánatos.
Legyen hitetek, legyetek alázatosak, legyen reményetek, és ne
engedjétek magatokat elcsüggeszteni a múlt sötét árnyaitól, mert ezt a
csüggedést is a gonosz … igyekszik belopni a lelketekbe.
Kezeteket az eke szarvára tettétek, ne nézzetek hátra, de nézzetek
előre, mert előttetek megy Krisztus az ő ragyogó fehér ruhájában. És ha
mindig előre tekintetek, akkor nem fogjátok Őt szemetek elől téveszteni,
hanem keresitek az ő ragyogó lábnyomait, és azokon a ragyogó lábnyomokon
haladva eljuttok abba a relatív mennyországba, amely a Föld törekvő
szellemeire vár.”"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése