2012. május 29., kedd
2012. május 25., péntek
Álmodtam egy világot magamnak
Álmainkban sokszor jelennek meg képek, érzések, illatok, színek, hangok, melyek lehetnek félelmek, lehetnek vágyak, vagy a bennünket ért bármilyen hatások feldolgozása.
Ez az általánosan elfogadott teória, én azonban sokkal jobban tudok azonosulni azzal, hogy álmainkban sokszor előző életeket látunk, melyekből ki kell tisztulnunk. Lehetnek ezen a síkon élt előző életetek, vagy másik síkon élt előző életek is. Persze, azt legalább ennyire el tudom képzelni, hogy a jövő is megjelenhet álomképben.
Sokszor álmodom. Sokszor marad meg kép is, de sokszor csak az érzés...
Vágy(álom)
Álmodtál egy idegenről, kinek szíve lángolt,
lelkében a szerelem gyönyörű tüze táncolt.
Nem ismered, nem láttad még e világon soha,
álmodban, a tiéddel mégis összebújik a sorsa.
Nem ismered, nem láttad még,
de ébren is az elmédben ég
lágy hangja és minden szava,
mi a lelkedet simogatja.
Érintése, mint a selyem, de a tekintete felemészt,
Bőre izzik, testében a szenvedély tüze ég.
Így szeretni képtelenség, hogyan lehet? nem érted,
Mert az álom nem valóság, csak gyönyörű képzelet.
Mit annyira vágysz, nincs itt veled,
játszik csak a képzeleted.
Egy másik világ foglya lettél s elmédből a zűr-zavar
lelkedig nőtt, de a szíved több fájdalmat nem akar
Magad vívod meg a harcot az álmoddal ébren is
Az élet szép, de visszavágysz az álomba mégis.
Csak ott látod, s érezheted, hogy Te vagy az élete,
Téged akar, csak téged lát, érted ég a lelke.
Álmodban őt úgy szeretted, mint még senkit, soha,
Várod az estét, bár jönne már, de az idő lomha.
Az a világ egészen más, ott a szenvedély végtelen,
De jön a nappal, fénye éget, s nem maradhat az Idegen.
Ott az álmod, Ő benne él, vele a szád a füledig ér.
Szíveddel Őt átöleled, többé el nem engedheted.
Ez a vágyad, ez az álmod, s ezt adja az Idegen,
Szíved s lelked tartja Ő meg erős kézzel, szelíden.
Ébredj! Szíved egy másik világot látott,
hol álmaiddal a lelkedet tiszta aranyba mártod.
A valóság, hidd el, hogy szebb, mint bármilyen álom,
Tudom, mert az életet mindig félig álmodva látom.
Örökké tart - Tankcsapda dalszöveg... mintha nekem írták volna
Gyere, mondd el mi a baj baby figyelek rád.
Előttem, ne legyen titkod én nem, vagyok az apád.
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja.
Tudom az élet súlya, tudom, a világ gondja.
Gyere, ne félj tőlem én nem verlek át.
Ha belekezdtél, hát folytasd tovább.
Ha akarod, suttoghatsz nekem az is elég, hogy halljam.
És én majd ott leszek és segítek, ha baj van.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, pedig ott van a másik part.
Na jól van,
Borítsunk fátylat a múltra.
A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen.
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem.
Gyere, ne félj tőlem én, jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát.
De ha magadba nézel, és azt látod, hogy a szíved tiszta.
Akkor jó az út, amin jársz és többé ne is fordulj vissza.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, pedig ott van a másik part.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, Pedig ott van a másik part.
Gyere, mondd el mi a baj baby figyelek rád.
Előttem, ne legyen titkod én nem, vagyok az apád.
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja.
Tudom az élet súlya, tudom, a világ gondja.
Az élet súlya, a világ gondja.
Előttem, ne legyen titkod én nem, vagyok az apád.
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja.
Tudom az élet súlya, tudom, a világ gondja.
Gyere, ne félj tőlem én nem verlek át.
Ha belekezdtél, hát folytasd tovább.
Ha akarod, suttoghatsz nekem az is elég, hogy halljam.
És én majd ott leszek és segítek, ha baj van.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, pedig ott van a másik part.
Na jól van,
Borítsunk fátylat a múltra.
A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen.
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem.
Gyere, ne félj tőlem én, jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát.
De ha magadba nézel, és azt látod, hogy a szíved tiszta.
Akkor jó az út, amin jársz és többé ne is fordulj vissza.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, pedig ott van a másik part.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, Pedig ott van a másik part.
Gyere, mondd el mi a baj baby figyelek rád.
Előttem, ne legyen titkod én nem, vagyok az apád.
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja.
Tudom az élet súlya, tudom, a világ gondja.
Az élet súlya, a világ gondja.
2012. május 24., csütörtök
Virág helyett....
Valamikor sok évvel ezelőtt, amikor nem állt módomban virágot venni anyunak anyák napjára (az anyagi oldalát még el tudtam volna rendezni... a migrént azonban már nem), verset írtam neki.
Sajnos, nem értékelte annyira, ahogy én hittem, hogy a tiszta érzelem számít neki.
Lehet, hogy a versben azt fejeztem ki, amit szerintem egy anya képvisel?
Hosszú évekig nem akartam tudomást venni arról, amiben éltem, léteznem kellett.
Mára ez a vers nem jelenti azt, amit kellene...
Written by Syssa®
Sajnos, nem értékelte annyira, ahogy én hittem, hogy a tiszta érzelem számít neki.
Lehet, hogy a versben azt fejeztem ki, amit szerintem egy anya képvisel?
Hosszú évekig nem akartam tudomást venni arról, amiben éltem, léteznem kellett.
Mára ez a vers nem jelenti azt, amit kellene...
Virág helyett
Május első vasárnapja:
ez a nap az anyák napja.
Ezt ünnepli felnőtt s gyerek,
versem is így kerekedett.
Köszöntelek anyukám e szent napon,
mert a legszebb ajándékot Tőled
(s persze aputól) kapom.
A szeretet, amivel körbevesztek
vigyáz rám, hogy el ne vesszek.
Nélküled, mondd, mihez kezdenék?
Az élet harcmezőin csak elvéreznék.
De itt vagy Te, ki szemmel tartasz,
Az életemben ez nagy vigasz.
Immár sok éve anya vagyok én is,
A gyermekkort néha visszasírom mégis.
Annyi hibát elkövettem, de Te
itt voltál és fogtad a kezem.
Szeretnék egyszer meghálálni
minden szépet és jót,
Amit szíved eddig nekem adott.
Hogy ez hogy sikerül majd,
nem tudom.
De most szavamat adom:
Veled leszek, soha el nem hagylak,
s visszaadok mindent, mit egy
szerető gyermek adhat.
Written by Syssa®
2012. május 20., vasárnap
2012. május 19., szombat
Hagyományos Anyák napi Néptánc fesztivál
Ma, 2012. május 19-én a Budapest I. kerületében található Hagyományok Házában immáron 12. alkalommal került megrendezésre az anyák napját köszöntő Néptánc fesztivál.
A fesztivált hagyományosan a Budai Babszem Táncegyüttes rendezi meg minden évben, táncosaik – kicsik és nagyok egyaránt – a koreográfiákat lelkesen elsajátítva, még nagyobb lelkesedéssel mutatják be a megjelent nézőseregnek.
Oktatójuk Gubik József, aki feleségével, Barbara nénivel (a néni kifejezés az Ő esetében csak a gyermekek szempontjából helytálló) az oldalán, az Ő támogató segítségével tanítja meg a kicsiket és nagyobbakat a néptánc fortélyaira, Tímár Sándor Magyar Örökségdíjas koreográfus tanítványaiként az Ő módszerét alkalmazva.
Mi kiváltságos helyzetben vagyunk, ugyanis az Albertfalvi Don Bosco Általános Iskola és Napközi otthonos Óvoda gyermekei több éve, ezzel már hagyományt teremtve, órarendi óra keretében tanulják a néptáncot.
Józsi bácsi műsor elején elmondott bevezetőjéből megtudhattuk, hogy a Don Bosco iskola diákjai második alkalommal vesznek részt előadóként.
Kíváncsian vártuk gyermekeink megjelenését a színpadon, hogy büszke szívvel, szeretettel csordultig telt lélekkel, szemünk sarkában könnyeket morzsolva nézhessük végig bemutatójukat arról, amit szeptember óta a néptánc órákon megtanultak.
Azt hiszem, hogy azon szülőtársaim nevében, akik első alkalommal kerültek kapcsolatba a Don Bosco Általános Iskolával, nevelési elveivel és emellett a néptánc oktatással, sőt, magával a magyar nép táncaival és hagyományaival, nyugodtan mondhatom, hogy az élmény, melyben részünk lehetett, meghaladta a várakozásokat.
Nem csak saját gyermekeink bemutatóját élveztük, de a nézőtéren ülők arcán megjelent mosolyok, a vastapsok egyértelműen kifejezték elragadtatásunkat a fellépők felkészültségét, az előadás színvonalát illetően.
A műsor élő zenével volt teljes, melyet a Tündök zenekarnak (Bodnár Balázs, Kerékgyártó Gergely, Tárkány-Kovács Bálint, Danhauser Máté) köszönhettünk meg.
Nem tudom, hogy az alábbi idézet honnan származik, én a Budai Babszem Facebook profiljáról másoltam ide:
"A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztraktálása az életnek, hanem az élet maga."
Nem büszkén, de bevallom, hogy a néptánc és az ehhez hasonló stílusú kulturális események eddig nem keltették fel a figyelmem.
Nem igen tudnám megmagyarázni, hogy miért, hiszen a magyarság nem szégyen, hagyományaink szépek, értékesek, tiszteletre méltók.
Az ok talán csak a későn érő személyiségemben gyökerezhet, hiszen arra is csak hosszú évek után jöttem rá, hogy az egyetlen megnyugvást számomra Isten és az Ő végtelen jósága, hatalma jelenti.
Ma azonban, a műsort nézve már megtisztelőnek éreztem, hogy jelen lehettem, hogy láthattam a sok gyermeket és fiatalkorút, akik szívüket és lelküket, idejüket és energiájukat a néptáncnak szentelve a megtanult koreográfiát előadták.
Felemelő volt látni, ahogy ezeknek a gyermekeknek és fiatalkorúaknak a szíve egyszerre dobban, nem csak egymással, de a zene és tánc ritmusával is.
Üdítő volt látni, ahogy a fiatalok tánc közben egymásra mosolyognak, koketálnak egymással, ahogy figyelnek egymás rezdüléseire, ahogy segítik egymást.
Szívet melengető volt, ahogy Józsi bácsi több alkalommal is együtt táncolt a kicsikkel, sugárzott róla a „tyúkapó”-ság.
Ezek a gyerekek csak úgy lehettek képesek ezen a magas színvonalon elsajátítani a magyar nép táncait, és csak akkor lehetnek képesek az előadás közben önmagukból a tánc iránti szeretetüket ilyen mértékben kisugározni, ha olyan emberektől tanulták mindezt, akiknek maguknak is csordultig telt a szívük és lelkük magyarságuk és a magyar néptáncok, hagyományok iránti szeretettel.
Józsi bácsi, Barbara néni!
Köszönöm, köszönjük ezt a felejthetetlen élményt, a megtiszteltetést, hogy jelen lehettünk az előadáson!
2012. május 18., péntek
Nézőpont
Sok minden jár a fejemben mostanság...
Szerencsére szükséges is ez ahhoz, hogy a kialakult állapotomból kigyógyuljak.
Ki kell gyógyulnom valamiből, amit még megfogalmazni sem tudok, de az orvostudomány, mely az emberi lélektannal illetve elmével foglalkozik, mély depressziónak és súlyos szorongásnak minősítette.
Nem tudom megfogalmazni, megnevezni, csak élem az érzelmeket, a gondolatok és események által ébresztett érzelmeket. Mivel az események nem jó irányt vettek, legalábbis az én „értékrendem” szerint nem jó irányt, az ezekből létrejött érzéseim sem túl mókásak.
Ugyanakkor, hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, melyben csak egy érzelmi síkot kell megélnem, ott van az életem egy másik területe, mely szinte tökéletes, tehát boldogságot ébreszt bennem.
No, igen ám, de a dolgok – mint tudjuk, – mindig mindennel összefüggnek, a világ kölcsönhatások sokasága.
Az ember egy egész komplex, de több „szerepkörben” is megjelenik (pl. szülő, gyermek, társ, munkatárs, beosztott, szomszéd, barát, stb.). Ennek megfelelően, ha az élete egyik területén (az egyik szerepkörében) valamilyen hatás éri, és most a hitelesség kedvéért beszéljünk negatív hatásról, és az a negatív hatás nem kis mértékű, hanem inkább nagyobb léptékű, és hosszú időn át szinte folyamatosan jelen van, a vízfelszínen fodrozódó, egyre táguló sugarú körökhöz hasonlóan, melyek végül elérik a homokos partot is, sajnálatos tényként hatással lesz a többi életterületére is, kisebb vagy nagyobb mértékben. Egyszerű példa: egy színész több szerepet is elvállal, de az egyik szerep alakítása közben eltöri a lábát. Ez a színész a törött lába miatt a többi szerepét sem tudja eljátszani, vagy nem úgy, vagy nem teljességében…
Emberként én is egy komplexum vagyok, az anya, a munkatárs, a társ és a gyermek komplexuma.
Anyai és gyermeki szerepben egy időben létezni lélekölő, tudathasító, munkatársi mivoltomat hosszú ideig emésztő dolog. Társként tehát már csak egy valamilyen mértékben hamuvá égett, de mindenképp súlyos égési sérüléseket szenvedett alany lehetek.
Szóval a helyzet nem egyszerű, mert bár a szerelmi életem és a második gyermekemmel való kapcsolatom gyönyörűnek volt mondható, az anyai és gyermeki szerepben való egyidejű tetszelgés rám nyomta a bélyegét. Nem csoda hát, ha így második gyermekemet már paranoiás módjára óvtam és óvom a mai napig, és fogom is óvni, míg világ a világ.
Szerelmem és mára már a férjem, a világ egyik legtürelmesebb embere, de az események már nála is betelítették a poharat… türelme végéhez közeledik.
Türelme végét érte el a főnöknőm is: finoman jelezte, hogy nem fog tudni megtartani, ha nem teszek valamit a migrén ellen, mert túl sok volt a hiányzás.
Természetesen, ez a kijelentés nem sokat segített az egyébként is labilis lelkiállapotomon. Még egy dolog volt, ami miatt aggódhattam, szoronghattam, és ami stresszt okozott bennem.
A fiamnál idő közben megállapították a bipoláris zavar néven ismert betegséget, így miatta és immáron a magam kapcsán kicsit utána olvasgattam a depresszió fogalmának.
Már csak azért is indokoltnak tartottam ezt, mert nem depressziósnak éreztem magam, amikor felkerestem a pszichiátriát, csak a migrénes rohamaimra, melyek már nagyjából húsz éve gyötörnek, kerestem megoldást azzal, hogy hangulatjavítót szedek, mely a szerotonin visszavételt gátolja.
Azt gondolom, világunkban – akár tudatában vagyunk, akár nem, - jelen van az egyensúly, érvényesül a Yin és a Yang. Azért gondolom ezt, mert azzal, hogy a migrénes rohamaimra – melyek 2011. szeptemberétől szinte megállás nélkül tettek mozgásképtelenné engem, – megoldást keresve eljutottam a pszichiátriára, kapcsolatba kerülhettem egy fiatal, de lelkiismeretes, és szakmáját az egészségügy mai helyzete ellenére is emberközpontúan végző elmeorvossal.
Hosszú ideje, igazából már gyermekkorom óta folyamatosan elemzem önmagam, és próbálom meg ellenőrzésem alatt tartani a gondolataim, és érzéseim. Emellett – mint felnőttkoromra kiderült – a sorsba vetett hitem elvezetett odáig, hogy rájöttem, a migrénem egyáltalán nem fizikai eredetű. Ehhez már csak a hab a tortán az az elmélet, mellyel eddig mindenki, akivel beszélgettem betegségekről, egyetértett: minden betegség lelki eredetű.
Ha ez így van, ha ezt valljuk, akkor miért nem a lelkünket kezeltetjük? A cukorbetegségre miért szintetikus gyógyszereket szedünk, drága pénzért, ahelyett, hogy a kiváltó okot keresnénk meg, és próbálnánk megszüntetni?
A cukorbetegség csak egy példa a sok betegség közül, melyet említhetnék.
Ezt alapul véve egyértelmű volt számomra (valahol tudat alatt mindig is), hogy a gyerekkori sűrű fej és gyomorfájásaim, illetve a kialakult migrénes rohamok nem fizikai elváltozás eredményei.
De térjünk vissza a depresszióra, mint betegségre.
Depresszió: Egy nem túl vidám életérzéssel létező lelkiállapot manapság oly divatos, így sokat használt orvosi megnevezése.
A nyolcvanas években ezt a fogalmat nem ismerték. Persze, azt nem tudom, milyen kifejezést használtak helyette, elképzelhető, hogy minden lelki problémát egyszerűen a neurózis fogalmához társították.
Ma a világban minden harmadik – vagy lehet, hogy csak minden ötödik – ember depressziós.
Ez önmagában nem lenne baj, a probléma azonban többféle. Egyrészt nem hajlandóak az emberek önmaguknak sem beismerni a depresszió jelenlétét, még annak legenyhébb formájában sem. A második gond az, hogy ezáltal nem jutnak el odáig, hogy megvizsgálják a kiváltó okot. Ennek eredménye pedig az, hogy ami nem felismerhető, az nem orvosolható. Ennek koronája, hogy nem kérnek segítséget: nem ismerik fel, hogy szükséges lehet, vagy épp a büszkeség dolgozik? Mindegy, hiszen az eredmény ugyanaz: Küzdenek a betegséggel, míg élnek.
De mi is az a depresszió?
Nem az orvosi fogalom meghatározást kell vizsgálnunk, arra ott vannak a klinikák, rendelők, ideggondozók, orvosok. Nézzük inkább azt a tünet-együttest, amiből felismerhető, ha a depresszió kopogtat, vagy netán már be is surrant!
· Egyre kevesebbet nevetünk, többször gondolunk borúsan az életünkre, kiváltképp a jövő tűnik kilátástalannak.
· Gyengének, fáradtnak, semmirekellőnek érezzük magunkat.
· Ingerlékenyek vagyunk, és nem csak az időjárás változásától, vagy az éppen aktuális, minden nő életét havonta egy alkalommal megnehezítő napoktól.
· Nehezebben alszunk el, de nehezebben is kelünk fel, ha alszunk, akkor sem nyugodtan, édes álmokat.
· Jobb szeretünk kimaradni társas programokból, egyedül, elvonultan magányba burkolózni. Többször érzünk késztetést a sírásra, mint a nevetésre.
· A szervezetünk elhiteti velünk, hogy kívánjuk az ételt, főként az édességet, ezért többet eszünk a korábban megszokottnál.
· Nem szeretünk már bejárni a munkahelyünkre, nem szeretjük végezni a korábban örömmel ellátott feladatainkat, nincs motiváció.
A tünetek jellemzően egyszerre jelentkeznek, mértékük, súlyosságuk azonban eltérő.
Van megoldás?
Természetesen, hiszen mindenre van megoldás. A hatékonyság azonban attól függ, hogy szeretnénk-e megoldást?
A megfelelő megoldáshoz tudnunk kell a depresszió okait. Ha a fő okokat nézzük, a tudomány mai állása szerint a depressziónak két formája van: endogén és exogén.
Az endogén depresszió a test rendellenes működésére vezethető vissza (vitaminhiány, egyes neurotranszmitterek (szerotonin, noradrenalin) csökkent szintje vagy felborult egyensúlya stb.).
Az exogén depressziót jól beazonosítható külső okok idézik elő, például személyes tragédia vagy kudarc, egy szeretett ember halála, sikertelen vizsga, szerelmi bánat, társadalmi kirekesztettség, diszkrimináció stb.). Az egyéni érzékenységtől függően, ugyanaz az ok másként nyilvánul meg, más tüneteket okoz.
Nem biztos, hogy a fogalmakkal tisztában kell lennünk, de ezen meghatározás alapján remélhetőleg mindenki, aki szenved, be tudja azonosítani, a fentiek közül melyik vonatkozhat rá.
Jobb, ha csak az egyik okozza a bajt, mintha mindkettőből jutott? Nem tudni. De azt igen, hogy a megoldásért mindig, minden helyzetben érdemes megtennünk mindent, ami tőlünk telik. Sokkal jobb élni és „birtokolni” az életet, mint látni, ahogy mások élik…
Itt azért fontos megjegyeznem, hogy hatások az embert már magzati korban is érik. Idegrendszere, bár nem túl fejlett, de az embriónak is van. Érzékel, és minden hatás lenyomatot hagy az idegrendszeren, igazából hasonlóan egy nyomdához. A kineziológusok olvasnak ezen lenyomatokból.
Részemről az endogén és exogén depressziót nem különíteném el teljesen, hiszen a stressz a szerotonin szint csökkenését eredményezi, az alacsony szerotonin szint pedig nem csak a depressziót váltja ki, vagy tesz hajlamossá a depresszióra, de a migrénért is felel… Ugye, milyen szép, kerek történet?
Magzati korban elszenvedett stressz a születetten alacsony szerotonin szintet eredményezheti, mely alacsony szint a születés után bármilyen stressz esetén tovább csökken…
„Tovább is van, mondjam még?”
A megoldáshoz vezető úton az első és legfontosabb lépés a tudatosság. A tagadás ebben az esetben a legrosszabb, amit tehetünk. Ha már legalább önmagunkkal őszinték tudunk lenni e témában, sikert alapozunk meg.
A jobb életminőség elérése kemény munkával jár. A kemény munkához nem a nappali fizikai síkon végzett munkát kell érteni (függetlenül attól, hogy az szellemi vagy fizikai munka), hanem az esti, vagy bármilyen adódó alkalommal végzendő önvizsgálatot. Szükséges az önvizsgálat ahhoz, hogy felismerhessük az esetlegesen belénk kúszott betegség tüneteit.
Fel kell ismernünk a tényt, és el kell tudnunk fogadni, ha a tünetek bármelyike vagy túlnyomó többsége nálunk is jelentkezik - és nem csak rövid időre -, hogy baj van, ami, ha nem foglalkozunk vele, csak még nagyobb baj forrásává válik.
A tudatosság alatt kell érteni tehát az elfogadást, mint első lépcsőfokot.
Mondják, és igaz is, hogy mindig az elindulás a legnehezebb. De a legnagyobb dicsőséget csak akkor arathatjuk, ha elindultunk a cél megvalósítása felé.
Táthatjuk a szánkat a sült galambért, de nem fog belerepülni, azon egyszerű okból, hogy a megsütött galamb optimális esetben már nem repked… fizikai síkon biztos nem. Ha sült galambot szeretnénk fogyasztani, érdemes a galambot beszerezni, és megfelelő előkészítés után megsütni.
Váci Mihály mondta (írta) le azt az arany igazságot, hogy „nem elég akarni, de tenni, tenni kell!”
Én megtettem az első lépést akkor, amikor a pszichológusnál beismertem, bár nem így fogalmaztam, hogy „a lelkem darabokban hever az autópályán, körülötte autók ezrei száguldoznak 200 km/h sebességgel… a menetszél a darabokat egymástól egyre távolabb sodorja, félő, hogy többé nem lehet teljes egész.”
Hogyan anya az anya, aki két gyermeket szült a világra, ha az egyik gyermekét elveszíti? Nem kell fizikailag is elveszíteni valakit ahhoz, hogy megéljük magát a veszteséget, a gyászt.
Hogyan lehet megbízható munkatárs valaki, ha az élet egy másik területén kudarcot vallani látszik, melynek eredményeként az önbecsülése – mely eredendően sem volt nagy (biztos nem tettek bele térfogatnövelő szert (Besenyő Pista bácsi után szabadon)) – leszáguldozott a nullára?
Hogyan lehet biztos otthont jelentő társ egy nő, ha anyaként és a munkában nem tud helytállni, és a lelke éppen csak pihegve az önbecsülése után kapkod, akár az ember a levegő után?
Nem lehet. Így nem anya az anya, nem megbízható a munkatárs, és nem otthonteremtő társ a nő.
Ezeket felismerve már „csak” az a dolgom, hogy meggyógyuljak.
Ez annyival érdekesebb lesz, mert, ahogy a betegállományom alatt, mely már lassan két hónapja tart, felismertem a betegségem, és beismertem, hogy segítség kell, még rosszabbul lettem, mint előtte voltam.
Több rohamgyógyszer fogyott, több testi tünetem jelentkezett…
Minél jobban szeretnék meggyógyulni, annál rosszabbul leszek: a gyógyulás iránt érzett kényszer olyan stressznek tesz ki engem, amit a testem egyre rosszabbul visel.
Tudatos vagyok. Nem úgy, mint Besenyő Pista bácsi, aki TT, vagyis tudatosan táplálkozik, hiszen végig tudja, hogy eszik és egyszer sem harap mellé…
Az én tudatosságom abban jelentkezik, hogy sokkal több szempontból tudom tekinteni az állapotomat, mint amennyit a környezetemben élő emberek be vagy el tudnak fogadni.
Hiszek olyan törvényekben, melyek a világot mozgatják, melyek számomra bizonyítást nyertek, az egyikről pl. az „Ami elromolhat, az el is…” című írásom is szól…
Hiszek ISTENben, az angyalokban, a démonokban, az eleve elrendelt sorsban, a lélekben, a felsőbb ERŐben és az EGY energiában.
Hiszek a SZERETET erejében, mely az alapja mindennek.
Az én életemet is mindig az érzelmek uralták, és én hagytam. Hagytam, és hagyom továbbra is. Ettől érzem magam Igazinak, valósnak.
Hiszek a karmában, a karmikus következményekben.
Hiszem, hogy nem csak egyszer élünk.
Hiszem, hogy a testünket nem csak a kémia és a biológia mozgatja.
Adott számú sejttől nem lesz más és más az egyénisége ennek a több milliárd embernek.
Hiszek a lélekben, a lélek lakóhelyéül szolgáló SZÍVben, és abban, hogy az egyensúly mindig mindenben jelen van.
Hosszú évekig nem találtam a helyem a világban. Hosszú évekig nem kaptam kérdéseimre számomra érthető válaszokat.
Hosszú évekbe telt, mire rájöttem, hogy mindennek az alapja a HIT, ami átjár engem.
A HIT ISTENben, az angyalokban, a démonokban, az eleve elrendelt sorsban. A HIT az egységben, mely mindig sokkal nagyobb erőt tud kifejteni, mint az egyén maga.
Hiszem, hogy nem lesz mindig ilyen a világ. Hiszem, hogy kis odafigyeléssel – másokra és önmagunkra egyaránt – tehetünk azért, hogy gyermekeink és azok gyermekei egy élhetőbb világban létezzenek majd.
Hiszem, hogy az emberek többsége rendelkezik a logikus gondolkodás képességével legalább egy olyan szinten, ahol eljut az értelmükig az együttműködés kifejezés értelme.
Hiszem, hogy nincs uralkodási lehetősége a világunkban a sötét, gonosz, önös és önző oldalnak, mely az egységek bomlasztására törekszik, elgyengítve ezzel a világot, hogy átvehesse a hatalmat.
Hiszem, hogy közös erővel tehetünk valamit, bármit, akár csak egy kicsit is, a szebb jövőért.
Hit nélkül nem lehet életet élni.
„Nem úgy szeretett az anyám, ahogy kellett volna!”
Forrás:
Soma üzenete…
„Mindaddig, amíg haragszunk szüleinkre, amíg nem tudunk megbocsátani nekik, saját boldogulásunkat hátráltatjuk.
Ez az egyik legtöbbször hallott, standard mondat a lelki wellnesseimen. A négy alapprobléma egyike, amivel tapasztalatom szerint az emberek küzdenek, sorrendiség nélkül, a következő:
Mindaddig, amíg azt hisszük, hogy nekünk kell megmondani a szülőnek, mit hogyan tegyen vagy kellett volna tennie, valójában a szüleink anyja vagy apja vagyunk, amivel erősen hátráltatjuk a saját szülővé válásunkat, illetve a harmonikus párkapcsolatra való alkalmasságunkat. Amíg haragszunk a szüleinkre, addig nem vagyunk a helyünkön, a saját életünket bonyolítjuk, nehezítjük. Rajtuk keresztül léptünk be az életbe, az irántuk való harag nem más, mint önmagunk, a saját sorsunk iránti harag.
Ez nem azt jelenti, hogy bambán bólogatunk, mint régen a szociban a Trabantok végében levő bólogató tacskók, és mindent rájuk hagyunk, hanem azt, hogy erősebb indulatok és konfliktusgyártás nélkül képviseljük a saját érdekeinket, de tiszteletben tartjuk az ő véleményüket is. Ahogyan őket magukat is. Merthogy az irántuk való tisztelet a kulcs. Az alap. És ez nem az a fajta tisztelet, mint amikor egy olimpikont vagy kiváló művészt tisztel az ember a teljesítményéért, ez egyszerűen az élet, a sors iránti tisztelet. Ezt választottam, vagy ezt dobta a gép (ki miben hisz), akárhogy is, az ő sejtjeikből lettem. Mondom, a saját életünk forrását nem tiszteljük, ha őket nem tudjuk.
Rengeteg módszer van már, ami segíthet abban, ha valaki még nem jutott el az 5-ös szintig. Csak azt tudom mondani, hogy mindenkinek javaslom, aki ebben elakadt, hogy a saját boldogulása érdekében keresse meg azt a módszert, könyvet, eszközt, vezérgondolatot, ami segíti őt abban, hogy ne legyen stressze az anyján, apján. Tudom, hogy rengeteg olyan helyzet van, amikor ez elképesztően nehéz, ilyenkor arra érdemes gondolni, hogy akkor még nagyobb energiák szabadulnak fel, ha eljut az elfogadásig. Elvégre ez egy tanulóbolygó, ahova azért jöttünk, hogy örüljünk és fejlődjünk!"
Nők Lapja Cafe
Soma Mamagésa
2012. 03. 29.
Soma üzenete…
Ez az egyik legtöbbször hallott, standard mondat a lelki wellnesseimen. A négy alapprobléma egyike, amivel tapasztalatom szerint az emberek küzdenek, sorrendiség nélkül, a következő:
1. harag a szülőkre;
2. önbizalomhiány, ami gyakran összefügg az előzővel;
3. van párom;
4. nincs párom.
Többnyire 30-as, 40-es felnőtt nők járnak hozzám, és látom, ahogy szenvednek attól, hogy még mindig fáj nekik, hogy a szüleik nem úgy szerették őket, ahogy szerintük kellett volna. Fájdalmas, önlehúzó hévvel részletezik, hogy a szüleik milyen hibákat követtek el, és mit hogyan kellett volna tenniük. Na, erre mondják azt, hogy a nyúl viszi a puskát. Mintha a gyereknek lenne a dolga, hogy megmondja a szülőnek, hogy mit hogyan kellett volna a múltban tennie.
A szülőről való leválás menete
Mindenki úgy születik, hogy szereti a szüleit, szeretni vágyja őket. Ez a lélek elengedhetetlen tápláléka. (Tanulságos beütni a keresőbe a „Spitz hospitalizációs tanulmányai” kifejezést, kiderül, hogy a szeretetlenségbe bele is lehet halni.) Akármilyen a szülő, testi szinten tőle, tőlük származunk, az élet él, és élni, szeretni akar.
Kamaszkorban – normális esetben – a gyerek elkezdi meglátni, hogy a szülő is „csak” ember, vagyis követ el hibákat, úgyhogy nem hallgat mindenben rájuk. A leválás része a lázadás, hogy mer ellentmondani, másképp cselekedni. Ez elengedhetetlen az egészséges személyiségfejlődéshez. (Rengeteg prepubertásban rekedt felnőttel találkoztam, akik ezt nem élték meg.)
Ez teljesen egyéni, de úgy gondolom, jó néhány évig eltart az, hogy feldolgozzuk a szüleinket, és persze rajtuk keresztül magunkat is. Ez egy érzésekben igen gazdag időszak, sok minden megjelenhet benne: harag, irritáció, vádlás, szeretet, hiány, taszítás, kötődés, leválás, akár ambivalens érzések is.
Felnőtt fejjel elkezdi meglátni az ember, hogy a szülei épp azt adták, amire képesek voltak. Ők is hozták magukkal a saját csomagjukat a szüleiktől, nagyszüleiktől, az adott korból, rendszerből, társadalmi közegből, amiben felnőttek, ezt tudták adni, erre voltak képesek.
Elfogadás. Nincs stressz a szülőn. Ez az a pont, ahol leválásról beszélhetünk.
Spirituális szempontból a legmagasabb szint, a cél: hála. Hálás vagyok, hogy épp ők lettek a szüleim (én abban hiszek, hogy a lélek választ), és tudom, hogy minden általuk kapott nehézség egy feladat a saját fejlődésem útján. Minden negatívum tőke, amiből előny, gyarapodás, tudás, bölcsesség, átadni való lehet.
Eljutni az elfogadásig
Legyél te is jó tündér! Kattints, és teljesítsd egy nehéz sorsú gyermek álmát!
2012. május 17., csütörtök
Így néz ki
egy vérnyúl :)
Ő Tapsi, TapsiPista, Jónás vagy Csiribiri... mikor hogyan viselkedik :)
Written by Syssa®
2012. május 6., vasárnap
Jeles ünnepek - Anyák napja
1. Anyák napja
(Forrás: Wikipédia)
Az anyák napja világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságról emlékezünk meg. A különböző országokban más és más napokon ünneplik, Magyarországon május első vasárnapján.
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték.
Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az anyák süteményét.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével.
1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.
Sajnos azonban Anna Jarvis a népszerűsítésre fordított ideje miatt nem vette észre, hogy hamarosan az ünnepet „felkarolták” a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándék-kereskedők, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, amelynek hatására az gyorsan népszerűvé vált a kontinensen is. Az eredeti elképzeléshez képest – az élő és elhunyt anyák tisztelete – az ünnep eltolódott az ajándékozás, Jarvis véleménye szerint pedig főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep üzletiesedése ellen, hogy még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni.
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját.
Sokaknál ez, és az ehhez hasonló ünnepek különös jelentéssel bírnak.
Szerintem azonban az anya nem csak az év ezen napján anya, és a gyermeknek az anyját nem csak ezen az egy napon kell megköszöntenie, és tiszteletét tennie, stb.
Jól is néznénk ki, ha attól valaki jobban érezné magát, ha a gyermeke az év 364 napján a pokolba kívánná őt, de ezen az egy napon virágot szakajtva „Szeretlek, édesanyám” megjegyzéssel állna elébe… Milyen szeretet az, mely ezen az egy napon mutatná meg magát?
Ennek ellenkezőjeként, vajon mennyire ítélhető el egy gyermek, ha az anyjával egyébként szuper kapcsolatot ápolva, az anyák napjára nem különösebb hangsúlyt fektetve, de ezen a napon is az anyját érezhetően szeretve bújik oda?
Ahogy a szülők is jobban teszik, ha nem csak az év erre kitűzött napján fordítanak különös figyelmet a gyermekükkel való minőségi időtöltésre (gyermeknap).
Valamikor 17 éves korom körül – anyukám állítása szerint – elfeledkeztem az anyák napjáról. Nem emlékszem, de bizonyosan így van. Anyukám ezt akkor nem tette szóvá, utólag azonban az arcomba vágta. Egy életre megjegyezte, és megjegyeztette velem is.
Később, mikor a fiammal várandós lettem, verset írtam anyukámnak, mert virágra nem futotta…
A szüleim a 38. születésnapomon egy SMS-ben köszöntöttek fel: „Boldog születésnapot!”
Written by Syssa®
2012. május 3., csütörtök
A Fényes gomb
Nem sokkal ezelőtt közzé tettem egy írást, melyet e-mailen kaptam.
Elolvastam, többször.
Első alkalommal megfogott az a része, hogy óvjuk meg azt, ami a miénk.
Újabb olvasások során azonban már felmerült bennem egy és más.
Először az, hogy fajgyűlöletet éreztem ki belőle.
Másodszor az, hogy ezzel együtt túlzottan nacionalista.
Harmadszor az, hogy mit jelent az, hogy bármi is a miénk?
Egyet kell értenem ezekkel:
„Van Európa asszonyság kabátján egy fényes gomb. Mi magyarok Magyarországnak, magyar Hazának hívjuk. A szarkák számára viszont csak egy fényes gomb, amit el szeretnének lopni. Ilyen a szarkák természete.
Hazánk történetét nézve, bőven jutott szarka, aki ránk fente a csőrét.
Némelyiket lenyilaztuk, egynéhányat elzavartunk, volt amelyiket hazaküldtük.
Tisztességes küzdelem volt szemtől szembe. De most valami megváltozott.
A szarka átváltozott, dögkeselyűvé vált. Harciasságát sunyi, alattomos mosolyra cserélte.”
Nem biztos, hogy egyet tudok érteni ezzel:
„Ő a zsidó üzletember. […]”
Nem értek a politikához, nem is értem a politikát. Valószínűleg ennek is oka van, és nem biztos, hogy azért nem értem, mert én vagyok idióta.
Nem értek a politikához, de azt hiszem, hogy lehetne máshogy is élni.
Azt hiszem, hogy a politika arra való, hogy azt mondhassák azok, akik hatalommal bírnak, hogy „Hajnalka, Te ezt nem tudhatod!”.
Ettől függetlenül, van véleményem, melyet a rendelkezésemre álló információkból alkottam. Fenntartom a véleményváltoztatás jogát, több információval talán másként vélekedhetek majd.
Véleményem:
Rendben (?), hogy hatalommal bír a média, a bankok és a politikusok nagy többsége.
Csüngünk minden egyes szón, hangon, betűn, amit a média a köztudatba dob. Csüngünk rajtuk, és jellemzően el is hiszünk mindent.
Irányítják az ízlésünket, és meggyőznek bennünket arról, hogy egy luxusházba zárt, fiatalokból álló csoport tagjainak élete, kamerán át szemlélve érdekes és tanulságos… még fizetünk is azért, hogy ezt láthassuk… nem csak a televízió - Internet előfizetési díjat, hanem SMS szavazás formájában is…
El akarják terelni a figyelmünket a saját életünkről, mert azt hiszik, hogy birkanyáj leszünk… Nos, a módszer működni látszik :)
Az nincs rendben, hogy faji kérdést csinálunk ebből.
Az sincs rendben, hogy ezt a hatalmat az emberek adják – mi adjuk – ezek kezébe.
Az sincs rendben, hogy mi, akik tudjuk, hogy ez a hatalombirtokos réteg vissza is él a rendelkezésére álló hatalommal, hagyjuk, hogy ez így menjen, és nem teszünk semmit.
Nincs rendben, hogy a hatalommal bírók elfelejtik, hogy a hatalmuk és vagyonuk azért van, mert milliók megdolgoznak érte.
Az nincs rendben, hogy azért, mert hatalommal bírnak, azzal vissza is élnek: olyan dolgokért, amiket a hatalom részeseinek vagyonát összedolgozó milliók csak nagy nehezen, vagy egyáltalán nem engedhetnek meg maguknak, nem a saját keresetükből fizetnek, az „jár nekik”.
Az nincs rendben, hogy nem tudják, feltételezem, hogy elfelejtették, hogy milyen megélni lakáshitellel vagy albérleti díjjal sújtva, akár csak egy gyermekes családnak is, kb. havi 250ezer forintból. Ennek ők akár a tízszeresét is megkeresik, de azt gyakorlatilag a nyaralásra költhetik… van az államkasszából ruhapénz, van benzinpénz, van fűtés és vízszámla, van kukadíj, van Internet, van autó, van laptop, van ingyen beszélgetési lehetőség a legújabb mobiltelefonok valamelyikén…
Mindez az államkasszából?
Miért nem a saját keresetükből fizetik meg ezeket?
Miért jár nekik több mint annak az embernek, aki hajnalban bemegy a kórházba, és 36 óra iszonyatos odafigyelést és precizitást igénylő egészségügyi munka után (legyen az orvos vagy az ápolószemélyzet bármelyike) megy csak haza, és újabb 12 óra múlva a taposómalom kezdődik elölről?
Mennyivel nagyobb a felelőssége a hatalommal bírónak, mint az egészségügyben dolgozónak? Véleményem szerint semennyivel. Mindkettő emberek életéért felel.
Ugyanúgy, ahogy az oktatásban dolgozók is, főleg az általános iskolai tanítók, tanárok…
Nincs megbecsülve a nép.
Nincs megfelelően strukturálva semmi, mert minden egyes választásnál, vagyis 4 évente egy a fontos, és egy a lényeges: megszerezni a hatalmat, a parlamentben a döntő többséget, és a saját keresetüket még feljebb emelni.
A következő politikus akkor lenne alkalmas arra, hogy elhiggyük egyetlen szavát is, ha ugyanolyan hétköznapi körülmények között élné az életét, mint az emberek többsége.
Értem, hogy a képességek különbözőek, és ez ellen nem tehetünk semmit.
Értem, hogy ez néhányukat kiemeli a „köznépből”.
Azt nem értem, hogy azok, akiket a képességeik kiemeltek, miért kezeli a köznépet alantasként? Miért gondolja magát felsőbb rangúnak valaki, ha jobb képességekkel rendelkezik?
Fájna neki, ha a képességeit a köz szolgálatába helyezné, és nem a saját haszonszerzésére használná?
Fájna. Legalábbis az EGO-jának.
Egy alkalommal egy fiatal fiú, akit az anyukája egy csúnya viselkedés miatt, élve anyai felelősségével és polgári jogaival, elcitált a rendőrségre, bízva abban, hogy a fiatal fiú rájön, hogy nem tehet meg bármit büntetlenül, azt mondta az anyukájának:
„Abból a pénzből, amit bírságként kapok, te egy petákot nem látsz, azt az államnak fizetem be!”
Az anya meghökkent, nem értette, hogy merült ez fel egyáltalán.
„Nem az a lényeg, hogy kapok-e kártérítést, vagy sem. Azt szeretném, hogy megértsd, minden tettünknek van következménye. Nem tehetünk meg bármit bárkivel vagy bármivel büntetlenül…”
Imádkozni jó.
Hinni Istenben, bízni gondviselésében, megnyugtató.
Tudni, hogy van egy IGAZ hatalom, mely VALÓban vigyáz ránk, biztonságot nyújt.
De az életet tudatosan élni a mi felelősségünk.
Tudatosan élni, annyit tesz, hogy figyelni minden gondolatunkra.
Tudni, hogy semmi nincs alanyi jogon, mindent csak magunk szerzünk meg, és csak az a miénk, amit a szívünkben lakó lelkünk megtanult.
Egy tulajdonunk lehet csak: önmagunk.
Bennünket pedig a szívünk és lelkünk alkot, mely attól lesz az, aki, amit megtanult.
Nem a miénk a Föld, nem a miénk a föld, melyen lépdelünk, élünk.
A Föld egy hely, ahol lehetőségünk van tanulni, jobbá lenni és segíteni másoknak abban, hogy jobbak lehessenek… ha akarnak.
De a FÖLD nem a miénk.
Harcoljunk érte, mintha sajátunk lenne… ez jó, de ebben ott van az EGO csapdája.
Inkább csak harcoljunk ÉRTE. SZERETETből.
Written by Syssa®
Keresztszüleim küldték e-mailen... érdemes átgondolni...
Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem.
Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer:
1.Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2.Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3.Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4.A munkád nem ápol majd, ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5.Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6.Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7.Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8.Haragudhatsz istenre, elviseli.
9.Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10.Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11.Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12.Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13.Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14.Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15.Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.
16.Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17.Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18.Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.
19.Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20.Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21.Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22.Készül fej mindenre, majd sodródj az árral.
23.Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24.A legfontosabb nemi szerv az agy.
25.Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26.Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27.Mindig az életet válaszd.
28.Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29.Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30.Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31.Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32.Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33.Higgy a csodákban.
34.Isten Isten miatt szeret, nem azért, aki vagy, avagy amit tettél.
35.Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36.Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37.A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38.Végül csak az számít, hogy szerettél.
39.Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40.Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.
41.Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42.A legjobb még csak most jön.
43.Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44.Engedj.
45.Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.
93% nem küldi tovább, ha te mégis a maradék 7%-ban vagy, akkor 7% címmel továbbítsd.
A barátaink a szabadon választott családunk.
Written by Syssa®
Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem.
Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer:
1.Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2.Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3.Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4.A munkád nem ápol majd, ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5.Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6.Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7.Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8.Haragudhatsz istenre, elviseli.
9.Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10.Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11.Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12.Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13.Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14.Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15.Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.
16.Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17.Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18.Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.
19.Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20.Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21.Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22.Készül fej mindenre, majd sodródj az árral.
23.Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24.A legfontosabb nemi szerv az agy.
25.Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26.Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27.Mindig az életet válaszd.
28.Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29.Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30.Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31.Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32.Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33.Higgy a csodákban.
34.Isten Isten miatt szeret, nem azért, aki vagy, avagy amit tettél.
35.Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36.Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37.A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38.Végül csak az számít, hogy szerettél.
39.Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40.Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.
41.Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42.A legjobb még csak most jön.
43.Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44.Engedj.
45.Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.
93% nem küldi tovább, ha te mégis a maradék 7%-ban vagy, akkor 7% címmel továbbítsd.
A barátaink a szabadon választott családunk.
Written by Syssa®
E-mailen jött.... érdekes, tanulságos!
A FÉNYES GOMB
A fényes gomb.
Van Európa asszonyság kabátján egy fényes gomb. Mi magyarok Magyarországnak, magyar Hazának hívjuk. A szarkák számára viszont csak egy fényes gomb, amit el szeretnének lopni. Ilyen a szarkák természete.
Hazánk történetét nézve, bőven jutott szarka, aki ránk fente a csőrét.
Némelyiket lenyilaztuk, egynéhányat elzavartunk, volt amelyiket hazaküldtük.
Tisztességes küzdelem volt szemtől szembe. De most valami megváltozott.
A szarka átváltozott, dögkeselyűvé vált. Harciasságát sunyi, alattomos mosolyra cserélte. Ő a zsidó üzletember. Az ő fegyverei a bankok, a médiák, a korruptpolitikusok.
Harci eszközei a csábító hitelek, a hírek elferdítése, elhallgatása, a magyarokat megnyomorító adók és törvények gyártása. Jellemtelenségéből adódóan mindenütt ott rejtőzik, ahol pénzt szimatol.
A sunyik most bajban vannak! Hiába a sok ellopott pénz, hiába a zsebben lévő parlamenti pártok. Nincs az a pénz, amin hazát lehetne venni.
Ahogy az olajkészlet fogy, úgy fogy az USA érdeklődése a Közel-kelet iránt.
Amerika nélkül Izraelnek vége! Meleg lett a föld a talpuk alatt.
Nosza, megvan a cél-ország, de hol fognak lakni? A stratégia készen, hisz jól bevált a palesztinokkal szemben is.
- Építtessünk kerítéssel körbevett, jól védhető lakóparkokat a magyarokkal, akiket a végén úgysem fizetünk ki. Vegyük el jelzáloggal terhelt ingatlanjaikat, hisz úgysem tudnak fizetni, (v)álság van! Igen ám, de azt azért nem várhatjuk el Izrael népétől, hogy a gojokkal egy iskolába, közös kórházba járjanak! Sebaj, le kell zülleszteni a magyar oktatást, be kell zárni az iskolákat, (amiket majd átvesznek ingyen), rá kell tenniük a kezüket az egészségügyre, a kórházainkra - és már minden kóser.
Nagy az öröm Izraelben. Csak egy a baj, az ország foglalt, tele van magyarokkal. Jön az ötlet: - túl sokan vannak,elég lenne 3 millió is.
Rabszolgának. Kipattan a szikra: biztassuk fel a cigányokat, majd azok elvégzik a piszkos munkát, aztán persze őket telepítjük ki az üres Izraelbe, hadd legyen az araboknak is örömük benne. Tobzódnak az ötletekben: Mérgezzük meg őket, ismeretlen származású élelmiszerekkel és még pénzt is keresünk.
Hirdessük, hogy mennyire trendi szinglinek és egyáltalán nem szégyen buzinak lenni. Így nem szaporodik a magyar. Ki írtja önmagát.
Ám számításaikba hiba csúszott! A terv kiszivárgott. Árulók ott is vannak.
Még egy év kellett volna-e gyalázatos tervhez. Ezt az egy évet kaptuk meg a Jóistentől, ezt az utolsó lehetőséget kell kihasználniuk a magyaroknak.
Mit tehetünk? Összefogunk! Számon kérünk!
Számon kérjük jelenlegi vezetőinket, képviselőinket. Nem dolgozunk zsidó cégnek. Nem veszünk mérget a multiktól. Nem olvasunk és nézünk hazug sajtót, nem hallgatjuk tovább a magyarok gyalázását a parlamenti pártoktól.
Összefogunk! Piacra járunk, magyar árutveszünk, beszélgetünk a szomszédokkal, szerveződünk.
Informálódunk, tervezünk, cselekszünk!
Nem vagy egyedül! Hallgass a szívedre, keresd a tenni vágyó magunkfajtákat.
Haza csak egy van! Magyarország a Magyaroké!
Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, színed elé járulunk, Benned bízva és Hozzád könyörögve kicsiny nemzetünkért.
Már nem szabadságharcot folytatunk, élet-halál küzdelem a tét.
Mi is ezzel a hittel álltunk és állunk a harcban, hisszük, hogy számíthatunk a Te segítségedre.
Imádkozunk vezetőinkért is, hogy Istenhez hűen vezessék országunkat, nemzetünket...
Segítsd őket, segíts minket Szent lelked erejével, mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség.
Mindörökké.
Ámen.
Kérlek, adjátok tovább, imaháló borítsa be a Kárpát-medencét.
Mindszenty Bíboros Atya mondta:
" Ha lesz egy millió imádkozó magyar,
nem féltem ezt a nemzetet ";
Legyen! Itt az ideje.
Written by Syssa®
A fényes gomb.
Van Európa asszonyság kabátján egy fényes gomb. Mi magyarok Magyarországnak, magyar Hazának hívjuk. A szarkák számára viszont csak egy fényes gomb, amit el szeretnének lopni. Ilyen a szarkák természete.
Hazánk történetét nézve, bőven jutott szarka, aki ránk fente a csőrét.
Némelyiket lenyilaztuk, egynéhányat elzavartunk, volt amelyiket hazaküldtük.
Tisztességes küzdelem volt szemtől szembe. De most valami megváltozott.
A szarka átváltozott, dögkeselyűvé vált. Harciasságát sunyi, alattomos mosolyra cserélte. Ő a zsidó üzletember. Az ő fegyverei a bankok, a médiák, a korruptpolitikusok.
Harci eszközei a csábító hitelek, a hírek elferdítése, elhallgatása, a magyarokat megnyomorító adók és törvények gyártása. Jellemtelenségéből adódóan mindenütt ott rejtőzik, ahol pénzt szimatol.
A sunyik most bajban vannak! Hiába a sok ellopott pénz, hiába a zsebben lévő parlamenti pártok. Nincs az a pénz, amin hazát lehetne venni.
Ahogy az olajkészlet fogy, úgy fogy az USA érdeklődése a Közel-kelet iránt.
Amerika nélkül Izraelnek vége! Meleg lett a föld a talpuk alatt.
Nosza, megvan a cél-ország, de hol fognak lakni? A stratégia készen, hisz jól bevált a palesztinokkal szemben is.
- Építtessünk kerítéssel körbevett, jól védhető lakóparkokat a magyarokkal, akiket a végén úgysem fizetünk ki. Vegyük el jelzáloggal terhelt ingatlanjaikat, hisz úgysem tudnak fizetni, (v)álság van! Igen ám, de azt azért nem várhatjuk el Izrael népétől, hogy a gojokkal egy iskolába, közös kórházba járjanak! Sebaj, le kell zülleszteni a magyar oktatást, be kell zárni az iskolákat, (amiket majd átvesznek ingyen), rá kell tenniük a kezüket az egészségügyre, a kórházainkra - és már minden kóser.
Nagy az öröm Izraelben. Csak egy a baj, az ország foglalt, tele van magyarokkal. Jön az ötlet: - túl sokan vannak,elég lenne 3 millió is.
Rabszolgának. Kipattan a szikra: biztassuk fel a cigányokat, majd azok elvégzik a piszkos munkát, aztán persze őket telepítjük ki az üres Izraelbe, hadd legyen az araboknak is örömük benne. Tobzódnak az ötletekben: Mérgezzük meg őket, ismeretlen származású élelmiszerekkel és még pénzt is keresünk.
Hirdessük, hogy mennyire trendi szinglinek és egyáltalán nem szégyen buzinak lenni. Így nem szaporodik a magyar. Ki írtja önmagát.
Ám számításaikba hiba csúszott! A terv kiszivárgott. Árulók ott is vannak.
Még egy év kellett volna-e gyalázatos tervhez. Ezt az egy évet kaptuk meg a Jóistentől, ezt az utolsó lehetőséget kell kihasználniuk a magyaroknak.
Mit tehetünk? Összefogunk! Számon kérünk!
Számon kérjük jelenlegi vezetőinket, képviselőinket. Nem dolgozunk zsidó cégnek. Nem veszünk mérget a multiktól. Nem olvasunk és nézünk hazug sajtót, nem hallgatjuk tovább a magyarok gyalázását a parlamenti pártoktól.
Összefogunk! Piacra járunk, magyar árutveszünk, beszélgetünk a szomszédokkal, szerveződünk.
Informálódunk, tervezünk, cselekszünk!
Nem vagy egyedül! Hallgass a szívedre, keresd a tenni vágyó magunkfajtákat.
Haza csak egy van! Magyarország a Magyaroké!
Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, színed elé járulunk, Benned bízva és Hozzád könyörögve kicsiny nemzetünkért.
Már nem szabadságharcot folytatunk, élet-halál küzdelem a tét.
Mi is ezzel a hittel álltunk és állunk a harcban, hisszük, hogy számíthatunk a Te segítségedre.
Imádkozunk vezetőinkért is, hogy Istenhez hűen vezessék országunkat, nemzetünket...
Segítsd őket, segíts minket Szent lelked erejével, mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség.
Mindörökké.
Ámen.
Kérlek, adjátok tovább, imaháló borítsa be a Kárpát-medencét.
Mindszenty Bíboros Atya mondta:
" Ha lesz egy millió imádkozó magyar,
nem féltem ezt a nemzetet ";
Legyen! Itt az ideje.
Written by Syssa®
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)