Gondolatok a Szépség szimfóniája c. könyvből

Rájöttem, hogy nem idézhetek szó szerint a könyvből, mert megbüntethetnek érte.
Ugyanakkor szeretném az ott megjelenített igazságokat minél több emberhez eljuttatni, olyanokhoz is, akiknek nincs meg az anyagi lehetőségük a könyv megvásárlására.

A szerzők azt írták, hogy az ötvenes évek a múlt század legörömtelibb időszaka volt, tekintve, hogy a férfi a nőből és a nő a férfiből a legtöbbet hozta ki, mind tartalmilag, mind formailag.
Tartalmit jelent a belső, a lelkivilág, az ízlés, a hangulat... formait jelent mindaz, ami kívülről, szemmel látható: öltözék, hajviselet, smink, testalkat...
Feszegetik a kérdést, hogy vajon mit tudott az ötvenes évek asszonya, amit sem előtte, sem utána nem lehet tapasztalni?
Felfedik a titkot: állításuk szerint akkoriban nagyobb hangsúlyt fektettek a lélek emelésére, töltésére, gazdagítására, mint sem az anyagi javak halmozására, a pénztárca és a bankbetét növelésére.
Azt hiszem, a mai világban pont ez utóbbi a dominánsabb: mára sokkal többet számít egy nőnek született, de nőként semmiképp nem viselkedő emberi lény számára az, hogy a hímnemű egyed mekkora összeget tudhat magáénak, milyen lakásban lakik és az a lakás (vagy épp ház!) hol van, milyen az autó, futja-e fittnessz-velnessz-elnevessz dolgokra, heti egy fodrászra, stb...

A leírásban szerepel egy kis történelmi visszatekintés is: beszélnek a harmincas évek végére jelentkező szerepcseréről, melyben a nők inkább csak zsákmánynak tekintették a férfit, kényük-kedvük szerint húzták.(Kabos Gyula nagyot alakított a Hippolit a lakáj c. filmben (is), mely pont ugyanezt mutatja be ("pá, kis aranyom pá, nem zavarom, pá, csak elhagyom, pá!").
A szerzőpáros kifejtette, hogy a férfira, az önmagába vetett hitére igen rossz hatással volt a gazdasági világválság, kisebbségi komplexusaik egyre elhatalmasodtak, melyeket a felhalmozott anyagi javaikkal kívántak kompenzálni...
A nő vadásszá vált, viselkedése inkább támadó, letámadó lett, mint bájos és hívogató.

Egyértelműen látszik, hogy az eleve elrendelt szerepek felcserélődtek, az Isteni rend, melyről én is szeretek elmélkedni, teljesen felborult.
Úgy tűnik egyébként, hogy ez ma is így van...
A férfi hagyja, hogy elcsábítsák, hogy behálózzák, és azt gondolja, abban rejlik az értéke, hogy mennyi a félretett pénze...
A férfi jobban tenné, ha visszatalálna eleve elrendelt szerepéhez:  a védelmezés, az oltalmazás, felelősségvállalás eszményéhez.
Ne az életben maradás megoldását várja a nőtől, hanem az otthon melegét. A szeretetet, a lágyságot, amire a nő eleve elrendelt szerepéből adódóan alkalmas.

Ha a férfi férfi, viseli a létfenntartás terheit, és óvja a nőt, hogy az teljesíthesse Istentől kapott tehetségével a feladatát: a nő végre nő lehet.

"Minden ember fejlettségének az a mutatója, hogy mennyit szenvedett.
Aki megjárta a mélység poklait, és képes volt a mélypontról újjászületni, az utána másként értékeli az életet."