Arad, 1849. október 6.

Leiningen-Westerburg Károly: "A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."

Damjanich János: "Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."

Török Ignác: "Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam."

Aulich Lajos: "Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot."

Vécsey Károly: "Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

Lázár Vilmos: "Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

Dessewffy Arisztid: "Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata."

Nagy-Sándor József: "De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Knézich Károly: "Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

Schweidel József: "A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."

Kiss Ernő: "Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

Láhner György: "Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."

Poeltenberg Ernő: "Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."