Mihály nap

Milyen célja lehet egy írásnak, mely a Mihály napról szól? Az évkör négy sarokpontján lévő ünnepek: a Karácsony, a Húsvét, a János-nap, és a Mihály nap. Az utóbbi a legkevésbé ismert. Ha egy ünnepet megfelelően meg akarunk ünnepelni, akkor az kell, hogy jelentését megértsük, s személyes kapcsolatot építsünk ki vele; értelmi, érzelmi, akarati szinten. Ha ez nem történik meg, akkor úgy járunk, mint mikor kapunk egy e-mailt tömörített fájl formátumban, s nem tudjuk megnyitni, láthatatlan, sötét marad.

 

Az ünnep értelmezésének egyik megközelítési módja: időbeli, most ennek nyomában induljunk el.
Mihály nap az őszi nap-éj egyenlőség környékére esik, ettől kezdve a nappali órák száma, és ezzel együtt a fény csökken, de az éjszaka, a sötétség növekszik.
A fény szónak fizikai, lelki és szellemi jelentése van. A fény fizikai szinten elektromágneses sugárzás, fotonok összessége. Éteri vagy vitális szinten az építő, gyógyító folyamatokat jelenti, lelki szinten pedig az összes pozitív építő érzelmi hatást.
Szellemi, értelmi szinten a fény az értelmet, az intuíciót, megvilágosodást hordozza, maga sötétség a nem értést, a káoszt, a zavart.

Közismert kísérlet, mikor egy személyt teljes külső, érzéki izolációba helyeznek, ahol 37 fokos sós vízben lebeg, teljes csönd és sötétség veszi körül. Az erős énnel, „belső nappal” rendelkezők, akik önmagukban belülről fényt tudnak létrehozni, hosszú ideig képesek egyensúlyban maradni, míg az erre képtelen emberek labilis, érzelmi, értelmi, fizikális állapotba kerülnek. Ez a belső, mikro-kozmikus fény a makrokozmosz én-jéből, Napjából származik, a Logosz-ból, Úr-ból, Krisztus-ból.

Már a külső fény megváltozása vagy az érzelmi kondíció megváltozása is depresszív állapotot okozhat.

Megfigyelték, hogy a rénszarvastenyésztők nem voltak depressziósok, ám amikor megváltoztak a körülményeik és már a Volvó gyár gépsorain dolgoztak, felütötte fejét a betegség. A megkeresett jövedelmükből ugyan a trópusokra utazhattak, de onnan visszatérve a monoton, életidegen munkahelyen töltötték idejüket, és így depressziósokká váltak.

Az ember szabadságra ítéltetett! Ám ezt magának kell kivívnia. Az archaikus népek belső biztonságát, a külső vezetettség adta. Később, mikor az ösztönök, zsigeri érzetek már nem igazították útba csalhatatlanul, kénytelen volt az ember a gondolkodásra támaszkodni. Ezzel elkezdte megteremteni önmagát, létrehozva első szellemi érzékszervét „fegyverét”, a gondolkodást. Ezzel megkezdhette harcát a sötétséggel, mely kívülről, s belülről is támadhatott az emberre. Ennek a jövőbeli győzelemnek szimbóluma Mihály.
Legismertebb ábrázolásán Mihály emberfeletti szárnyas alak, nyugodt, magabiztos, nem agresszív, – lábával rátapos a sárkányszerű lényre, a gonosz megtestesítőjére, lándzsát, kardot, szegez a torkának, de – ellentétben a golgotai misztérium előtt született népmese hősöktől – nem öli meg, csak kontroll alatt tartja. Nem öli meg , mert tudja: szükség van rá, hogy fejlődhessen általa. Érzelmileg egyensúlyban, indulattól mentesen teszi ezt, erős akaratot kifejező pozícióban. Értelmi kondícióját a nyugalom jelzi, a „fej – szív gondolkodás” reprezentánsa. Mihályt a kozmikus intelligencia hordozójának is hívják.
Mit jelent a „fej-szív gondokozás”? A fej vagy agyvelő mondhatnám egy „hardver”, mely logikus, racionális összefüggéseket, válaszokat produkál, attól függően, hogy milyen érzelmi motiváltsággal jelöltük ki számára a célt.

Ismert az optimista a és a pesszimista cipőügynök esete Afrikában. Mikor érzelmi beállítottságunktól függően, egymásnak teljesen ellentmondó, rendkívül logikus érveléssel alátámasztott, jelentést írtak főnöküknek. Egy neves cipőgyár azzal a feladattal küldte el alkalmazottait egy szegény afrikai országba, hogy mérjék föl, van-e és mekkora az igény cipőkre? A „pesszimista” ügynök úgy találta, hogy nem érdemes itt cipőgyárat létesíteni, hiszen senkinek sincs cipője, mindenki mezítláb jár. Az „optimista” ügynök ezzel szemben azt írta főnökének, hogy mindenképpen telepítsenek cipőgyárat, mert senkinek sincs cipője, mindenki mezítláb jár.

A formális logikát (Arisztotelész által létrehozott szillogizmusok használata) használó fej, ha nem akar eltévedni, akkor egy fejlettebb intelligenciára, mint vezetőre van szüksége. Ez a lelkiismeret, mely morális, érzelmi, gyakorlati intelligencia. (Lásd még Mérő László: „Észjárások, mindenki másképp egyforma „című könyvét. )
Mihály ünnep, a jövő – az önmagát megteremtő, szabadságát kivívó, egyensúlyban lévő – ember jelképe.
Másik ábrázolása: Mihály mérleggel a kezében áll. Hiszen az ünnep mérleg havába esik. (S ne feledjük, hogy a Mérleg hava a kiegyenlítődésről szól, a jó és rossz tudásának egyensúlyáról. Míg a Húsvét Kos havába esik (tavaszi nap-éj egyenlőség), ott a harc, a lendület, az élni akarás, a világ meghódítása a fő cél. Az őszi nap-éj egyenlőség idején, a megfontolás, betakarítás, összegzés, mérlegelés kerül előtérbe.)
Időben előreszaladva az ember egyre kevesebb vezetettséget kap, ebbe a résbe nyomulnak be az ellenzők, a sötétség, sárkány. A külső vezetettséget a belső én általi vezetettség kell, hogy felváltsa. József Attila szavaival: „Az én vezérem bensőből vezérel” Az ilyen belső fénnyel rendelkező ember az egyre kaotizálódó zord embertelen szituációkban is ember marad. Az tény, hogy a szabadság felé vezető út tévedéseken keresztül valósulhat meg, de ebben a harcban nem vagyunk egyedül. Minél magasabb tudatszintet érünk el, annál magasabb intelligenciákkal, lényekkel, kötjük össze magunkat, s kaphatunk tőlük inspirációt, intuíciót. Ezek közül az egyik a jelenleg uralkodó korszellem Mihály, ki a népszellemeket irányítja körülbelül 300 évig, így a magyarok Istenét is – Petőfi szavaival élve.

Írta: Tóth Sándor

Forrás: Kulturális Kreatív Blog