"Csapda...
Ez a szó járt a fejében egyre, amikor megpróbálta megfogalmazni, amit az életével kapcsolatban éppen érzett.
Csapda, melyből egyelőre nem látni a kiutat. Hiszen épp másnak a gyűrűjét készül viselni, ígérete szerint élete hátralévő részében. És nem csak úgy másét... a testvére gyűrűjét!
Eleinte azt hitte, ő a világon a legszerencsésebb ember, megfogta az „Isten lábát”, megkapott mindent, amire vágyott: olyan szerelmet, amiben még nem volt része, egy családot, gyermeket, melyre mindig is vágyott.
De az idő múlt, a hétköznapok beszürkültek, a gondok csak jöttek, a viharfelhők pedig baljósan tornyosultak a mindennapokban.
Aztán jött Ő. Első pillanattól kezdve zúgott a feje, ahogy meglátta. Számára különleges volt, még akkor is, ha nem rendelkezett modellek szépségével...
Telt az idő, a vonzalma egyre erősödött Iránta. Palástolni sem igen tudta, és tudatosan talán nem is fogta fel, ami vele történt, de a lelkében csak Ő sajgott. Minden találkozást szívrepesve várt, és ezek emlékét nem csak a fejében és szívében őrizte, hanem fotók tömkelegét készítette Róla.
Aztán egyszer egy ilyen szokásos összejövetelen végképp felfordult a világ. Mögötte, vágyakozása "tárgya" mögött ült, az ágy szélén... a helyzet annyira telített volt erotikával... másra nem tudott figyelni, mint a nadrágból kikandikáló vágatra. A bőre finom volt, selymesnek tűnt... annyira elfoglalta a látvány, mely egyben zavarba is hozta, hogy nem is vette észre, élete párja milyen fájdalmat él át ennek láttán...
De Ő a testvére gyűrűjét készül viselni! Jó Ég, mi lesz most? Tudja, hogy nem szabad, érzi, hogy nem szabad, érzi, hogy nincs jövője ennek a vonzalomnak. Mégsem tud véget vetni neki. Mégsem tud elszakadni. Nap nap után beszélget vele, kiadva élete viharfelhők által árnyékolt mindennapjainak titkait is. Talán tudja, hogy nem helyes. Talán tudja, hogy az erkölcs, az etikett nem engedi ezt, hiszen családja van, akiket nem szeretne megbántani, és egyébként sem illő egy másik férfi jegyesével négyszemközt maradnia. De annyira ott ég a lelkében Ő! Annyira igazságtalan, hogy mindazt, amit magának kívánt, a testvére kapja meg!
Bár újra írhatná a történetét... "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése