Mottó

"Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét."
Popper Péter®
________________________________________________

2012. október 29., hétfő

Panorámablog

Panorámablog
itt tették közzé ezt a képet, és a hivatkozást, ahol az interaktív panoráma megtekinthető.
Idézem a képhez tartozó szöveget:
"A VIII. kerület Práter utcai iskola előtt látható 2007 óta Szanyi Péter alkotása, a bronzból készült Pál utcai fiúk."


Lássuk be, ez az alkotás nagyszerű!!!!!!!!!!!!!

Miután megláttam az alkotást, amiről egyébként szereztem az Internetről egy másik képet is, másik szögből mutatja a szobrokat, kíváncsi lettem, ki az, aki ilyen csodát tud művelni?

Saját honlapja
 
 És álljon itt néhány másik szögből készített fotó a szobrokról:





Szanyi Péterről a Wikipedia ezt írja:
Szanyi Péter (Rákosszentmihály, 1947. november 2. – ) magyar szobrászművész. Lánya, Szanyi Borbála is szobrász.

1966-tól 1968-ig – miután nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolába – kőfaragást tanult, és ezzel párhuzamosan a budapesti Dési Huber István Szabadiskolába járt, ahol Laborcz Ferenc volt a tanára. Végül 1968-ban nyert felvételt a Főiskolára, Somogyi József osztályába. Szobrász-tanári diplomáját 1972-ben szerezte meg, de ezt követően még egy évig a Főiskola mesterképző szakán tanult tovább. 1973–1974-ben a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának ösztöndíjasa volt, majd 1976-ban elnyerte Miskolc város művészeti ösztöndíját. 1974 óta élt Miskolcon, a Derkovits utcai művésztelepen. 1991-ben Budapesten is berendezett egy műtermet, azóta ott dolgozik. 1982-től 1984-ig Derkovits-ösztöndíjas volt.
Munkássága során tanulmányutak során vett részt (Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia, Románia, Olaszország, Bulgária, Hollandia, Amerikai Egyesült Államok, Görögország stb.), ugyanakkor számos hazai és külföldi művésztelepen dolgozott: Rusze (Bulgária), Szenyezs, Vologda (Szovjetunió), Eperjes (Szlovákia), Katzow (Németország), Carhaix (Franciaország), Dés (Románia), valamint Encsen, Szekszárdon és Dunaújvárosban.
Szobrászi tevékenysége kiterjed az emlékműszobrászatra, az éremművészetre, a kisplasztikára, még pénzérméket is tervezett. A felhasználható anyagok szinte mindegyikét megmunkálja: gipsz, bronz, kő, acél, ólom, öntöttvas, beton. Farag, hegeszt, viaszveszejtésés technikával dolgozik, mintáz, hatalmas, térbe kihúzott vonalakat idéző szerkezeteket készít. 
Alkotásai számos hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók: British Museum (London), Centre Dantesco (Ravenna), Herman Ottó Múzeum (Miskolc), Janus Pannonius Múzeum (Pécs), Magyar Nemzeti Galéria, (Budapest), Miskolci Galéria (Miskolc), Musea Minci a Medaili Kremnica (Körmöcbánya), Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (Budapest).
Szanyi Péter részt vesz a szakmai közéleti munkában is, tagja a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának (1973-tól), a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének (1976-tól), 1976-tól az AIAP, 1990-től a FIDEM tagja, 1980-ban a Borsodi Fiatal Alkotók Társaságának alapító tagja, 1973-tól 1984-ig pedig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagja is volt. 2001-től a Magyar Szobrász Társaság tagja, 1999-től 2008-ig a MKISZ szobrász szakosztályának elnöke volt. Munkáit és munkásságát díjakkal is elismerték: 1981-ben a Ravennai Dante Biennále aranyérmét, 1983-ban pedig ugyanitt a zsűri különdíját nyerte el. 1996-ban megkapta Dunaújváros Tiszteletbeli Polgára címet, 1996-ban pedig a miskolci Kondor Béla-díjat.
Már pályafutása elején kialakult művészi elképzelése.
   Erről adnak bizonyságot 1974-ből származó szavai: „Szeretnék kevés eszközzel minél többet elmondani. Célom a bonyolult lényeg egyszerű magyarázata. A tapintható gondolat.” 
    Korábbi munkáit sem tartja befejezettnek. „Ami a műteremben marad, azt előbb-utóbb előveszem újra. 'Kalapálom', esetleg levágom a fejét, kiveszem alóla a széket.”  
 „Egyszerre kapcsolódik az európai művészettörténet legértékesebb hagyományaihoz és a ma feladatköreit kereső plasztikai törekvéseihez…” – írta róla 1981-ben S. Nagy Katalin. „Szanyi… egyaránt él az ironizálás, a nosztalgia, a pátosz, az együttérzés, az elidegenedés és az emlékezés lehetőségével.” (Jurecskó László, 1987).

Sok alkotás hagyta el a műhelyét. Köztük az alábbi képen látható szobor is, mely Tokaj főterén áll.
Bacchus-kút, 1990-ből. Az ivókút kútoszlopán egy kőhordón ül az önfeledt bronzalak, hirdetve a szőlő levének jótékony hatását.


Számos köztéri alkotást készített, a fent már látottakon túl például még ezt is:

Miskolc, Hősök tere, a 20. század mártírjai

Sosem voltam jó a művészetek terén. Nem voltam képes megjegyezni, hogy milyen korokat különböztetünk meg, azoknak milyen sajátos jegyeik vannak, vagy épp kik voltak a főbb képviselői.
De szívből csodálok mindenkit, aki alkot, és a számomra is szemet gyönyörködtető alkotásokat hosszasan tudom bámulni, akár egész részleteikbe menően is.


Written by Syssa®

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése