Felismerés

Hosszú ideje, több mint egy éve jelentősen romlik az egészségi állapotom.
Foglalkoztatott, hogy mi lehet az oka, hiszen lényegi változás az életemben, az életvitelemben nem történt: ugyanolyan keveset mozgok, nem eszem többet, sem különösebben mást, ráadásul még a dohányzásról is leszoktam... A stresszes helyzetek is ugyanúgy jelen vannak, nem lett több, se kevesebb...
Akkor vajon miért?

Míg a válaszok után kutakodtam, szembe találkoztam néhány elképzeléssel.
A tudományos válaszokkal nem tudok mit kezdeni, mert, bár egyik-másik hihetően hangzik, ha szervi elváltozás nincs, márpedig a vizsgálatok szerint a testem egészséges, akkor marad a hitetlenkedés a tudományban.

A tények azonban önmagukért beszélnek.
Nem csak én vagyok "egyre betegebb", valahogy másoknál is megfigyelhető a "romlás".
Azért teszem ezeket a kifejezéseket idézőjelekbe, mert amit itt most közzé fogok tenni, igénylik azon kifejezések átértelmezését.

Szóval hosszú ideje kutakodom válaszok után, és nem csak az egészségi állapotom miatt, hanem általánosságban is, az élet több területére.
Talán többeknek megfordult már a fejében ilyen kis Herceges kérdés, mint "Mi végre vagyunk?"

Az elmélkedéseimnek, válaszkutatásaimnak eredményeit számos írásomban tettem már közzé itt, pl.
A karma, A karma 1. rész, (ennek folytatása készül), vagy a Történet - A kezdetek (1. fejezet), illetve a sorozat többi része.

Ugyanezen kutakodásom vitt a Facebook oldalon az In Lak'ech csoportba, ahol számtalan ezoterikus - de épp más témájú - tartalmat is közzé szoktak tenni a csoporttagok. Mindenkit foglalkoztat valamilyen szinten (kit jobban, kit kevésbé) a már régóta beharangozott 2012. 12. 21-i dátum: vajon mi történik majd?


Az egyik olyan napon, amikor betegállományban itthon voltam, és a végső elkeseredés környékén jártam, beszélgetésbe is elegyedtem ezen csoporttagokkal.
Ott mondták először, hogy a fizikai lényünk átalakulása, melyről korábban már hallottam, de olyan távolinak és ezáltal hihetetlennek tűnt, már megkezdődött.
A DNS állomány átalakul, fizikai tüneteket okozva.
(Azok, akiknek annyi karmájuk maradt, melyeket életük eddigi részében nem sikerült feloldaniuk, hogy a szükséges mértékű tisztuláshoz a fizikai testük nem bírná a megpróbáltatást, elmennek. Elmennek, és új testben, egy tisztább szintre visszajönnek, emelve ezzel a globális rezgésszámot.)

No, és ez a kutakodás juttatott el Szabó Judit spirituális tanító oldalára is, ahol az alábbiakat olvastam:

2012 – A kollektív spirituális átalakulás

Ez az a téma, amely az utóbbi időben talán a leginkább foglalkoztatja a spirituális érdeklődésű embereket. Több mint tíz éve foglalkozom napi szinten ezzel a csodálatos átalakulási folyamattal, amiről eddig hét könyvet jelentettem meg – így kicsit nehéz helyzetben vagyok, amikor arra vállalkozom, hogy 1-2 oldalon összefoglaljam a lényeget.

Ez az átalakulási folyamat a spirituális szintről indult, így egész életünket, minden testünket és vele együtt minden sejtünket is érinti. Ezért a témát talán nem is lehet kimeríteni. Az alábbiakban természetesen a folyamat szellemi-lelki oldalát jellemzem, amely leképeződik a fizikai síkra is. Ha megértjük, hogy mi történik a szellemi síkokon, akkor megértjük azt is, hogy miért vannak bizonyos események a fizikai világban.

Mivel olyan folyamaton megyünk végig, amely ritkán történik meg a Földön, és tudomásom szerint nincsenek írásos hagyományok, amelyek elmondják, hogy ilyenkor mit is kell tennie az embernek – ezért amit közreadok, azok a saját nézeteim és meglátásaim, nem pedig biztos magyarázatok és előrejelzések.

Két dolog van, amire senki nem tudja a választ: az egyik, hogy pontosan mikor, a másik, hogy pontosan mi fog történni. Találgatások természetesen vannak, „bizonyítékokkal” alátámasztva. Én sem tudok e két kérdésre válaszolni, s nem is ezeket tartom lényeginek, hanem az átalakulással bennünk kialakuló új, szellemi minőséget. Hiszen egyet ne feledjünk: a spirituális törvények szerint bármi is történik velünk, új állapotunkat belső szellemi-lelki minőségeink fogják megszabni. Ezért mindenek előtt arra kell törekednünk, hogy szellemileg emelkedjünk, lelkileg gazdagodjunk, emberileg növekedjünk. Az új világ először bennünk, a mi lelkünkben születik meg, s aztán nyilvánul meg a külső világban.



A kollektív spirituális átalakulás rövid bemutatása

A médiumi úton érkezett üzenetek szerint – amelyek az 1990-es évek elejétől kezdtek megszaporodni – a Föld és minden lakója egy erőteljes átalakulási folyamaton megy keresztül. Pontosabban kifejezve: lehetőséget kap egy igen jelentős és intenzív spirituális fejlődésre. Ez a folyamat alapvetően szellemi, de természetesen kihat a lelki és fizikai síkra is. Az átalakulás célja, hogy a bolygó és lakói a poláris tudatú, sűrű anyagi létből felemelkedjenek a viszonylag egységesebb tudatú, félanyagi létbe. Ilyen hatalmas, az egész Földet érintő változás igen ritkán adatik meg mind a Föld, mind az emberiség életében. Ráadásul mindez rendkívül rövid idő alatt megy végbe: kevesebb, mint egy emberi generáció alatt. Ez pedig igen intenzív átalakulást követel meg minden egyedtől, aki itt van a Földön, és csatlakozni akar a felemelkedés folyamatához. Az átalakulás a tudatot tágítja, miközben a lélekből eltávolít minden olyat, ami lehúzhatná az alacsonyabb létsíkokra. A fizikai test pedig egyre finomabb, éteribb lesz, azaz veszít a sűrűségéből.

Ezt a tudati megemelkedést, lelki-testi átalakulást hívjuk egyszerűen felemelkedésnek, ami azért is különleges, mert szellemi felemelkedésre eddig is volt lehetősége az embernek, de többnyire csak egyedül, nem tömegesen. Másrészt igen ritkán fordul elő, hogy maga a Föld is emelkedettebb tudatállapotba kerül (hiszen ő is tudatos lény). Harmadrészt az ember eddig – előzetes szellemi emelkedés után – úgy juthatott be egy magasabb tudatszintű világba, ha előbb megszabadult a durva fizikai testétől, azaz, meg kellett halnia. A mai folyamatban minden jel arra utal, hogy most úgy emelkedhetünk fel, hogy megtartjuk testünket, aminek közben azonban a fent említett finomodási folyamaton kell átmennie, hogy alkalmazkodni tudjon a Föld új létállapotához – ami félanyagi.

A felemelkedési folyamat szellemileg megközelítve nagyjából azt jelenti, hogy a 2-3. csakra szintjén álló, poláris emberi tudatnak fel kell emelkednie legalább a 4. csakra szintjére. Az üzenetek szerint a Föld a 4. csakra tudati síkjára fog felemelkedni. Ez rendkívül nagy szellemi lépés, amihez sok segítséget kapunk – de még így sem könnyű. Az ajándék azonban, ami az új állapotban vár bennünket, szellemi szempontból óriási: ha sikerül, nem kell többé durva anyagi testbe inkarnálódnunk, hiszen a 4. csakra tudati állapotától kezdve már nincsen kötelező földi testetöltés. Az inkarnálódás és a fejlődés természetesen tovább tart – hiszen ez még távol van a megvilágosodás állapotától – de összehasonlíthatatlanul könnyebb és szeretetteljesebb, mint a háromdimenziós, sűrű anyagi világban!

Mivel ilyen jellegű átalakulás ritkán adódik az emberiség életében, a hagyomány nem írja le, hogy mi szokott ilyenkor történni, és mit kell tennie az embernek, hogy szellemileg előre tudjon lépni ebben a kivételes helyzetben. Saját tapasztalatainkon és megérzéseinken kívül a jelenkori médiumi üzenetekre és a régi próféciákra tudunk hagyatkozni. Ezek azonban többnyire csak a folyamat általános részét mutatják be, az egyéni úttal nem foglalkoznak. Így az átalakulás gyakorlati részével saját magunknak kell megbirkóznunk. De mint látni fogjuk, ez is a „vizsga” része.

Ki kell térnünk a 2012-es dátumra is. Miért is beszélünk konkrétan 2012-ről?

Ennek legfőbb oka, hogy az utóbbi években elterjedt a köztudatban az, hogy a mayák naptárában 2012. dec. 21. az utolsó dátum, utána már nem számítanak időt. Részletes magyarázatot és indoklást nem hagytak ránk, így az a felfogás uralkodik, hogy utána már vagy nem lesz Föld, vagy nem lesz idő. De reméljük, hogy lesz Föld, és egy új korszak veszi kezdetét.

Ennélfogva a 2012-es dátum annak az erőteljes szellemi-lelki-fizikai átalakulásnak lett a szimbóluma, amiről sok könyv szól. Vannak ugyan akár hitelesnek is tekinthető szellemi üzenetek, amelyek konkrétan megírják ezt a dátumot, de a médiumi közlésekben – technikai okok miatt – a legritkább esetekben lehetséges időpontot megadni.

Ezen kívül azok a szellemi tanítók, akik értékes üzeneteket közölnek velünk, olyan tudatállapotban élnek, amely a tér-idő világa felett van. Ezért nem tudják megmondani az évszámokat, csak legfeljebb körülírják más, várható eseményekkel. Ezt el kell fogadnunk, s ezért kell kétkedve néznünk a sziklaszilárdan kinyilatkoztatott dátumokra.

Visszatérve a 2012-es időpontra: az általam hitelesnek tekinthető médiumi közlések (és nem utolsó sorban az Evangélium) szerint nem tudhatjuk előre a konkrét időpontot. Ennek van egy nagyon jól érthető spirituális vonatkozása is: Mint majd később látjuk, az átalakulási folyamat egyik központi kérdése az ego leépülése és az Isteni Én befogadása. Azt, hogy mikor, mi fog történni, mindig az ego akarja tudni. De gondoljunk csak bele: Ha biztosan tudnánk, hogy 2012. jan.1. 00 h-kor történik a nagy átalakulás, akkor emberi mivoltunkból adódóan, lehet, hogy hátradőlnénk a karosszékben azt mondván: „Ó, hát addig rengeteg időm van még! Majd előtte néhány hónappal elkezdtek kicsit meditálgatni.” Ez biztosan nem segítené elő az Isteni Én követését.
Így, bár információ éhségünk kielégítetlen marad, fogadjuk el, hogy az átalakulás vége már közel van, és az utolsó időpontot a szívünkkel fogjuk megérezni.

Van egy hasonlat, egy példabeszéd, amely rendkívül jól írja le azt a folyamatot, amin végigmegyünk. Örömmel idézem most is:

„Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne. Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz.  Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit. Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek. Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják ’mestereik’ rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni. És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a ’Nagy Halat’, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.”

Az élet pedig időnként igen meglepő tud lenni: Nemrégiben az utcán megakadt a szemem egy plakáton. A képen két üveggömb volt egymás mellett. Egy kisebb és egy nagyobb. Mindkettőben víz volt, és a kisebb üveggömbből egy aranyhal éppen átugrott a nagyobba. A plakátkészítő bizonyosan nem olvasta a fenti üzenetet, de - ha tudattalanul is - sejti, mi történik bennünk, velünk.

Azért másoltam ezt ide, mert ennél kifejezőbben nem lehetne leírni, amit érzek.
A fájdalmak után, ha véget érnek a rohamok, mindig újnak érzem magam. Újabbnak, szabadabbnak, könnyebbnek. Nem, nem azért, mert a fájdalom görcsbe rántja a testem. Illetve de, azért is... hiszen az a görcs kienged, a testem fellélegezhet.
Ugyanakkor mivel magyarázzuk, hogy én, aki soha nem tudtam festeni, vagy soha nem volt tehetségem kézművességben, vagy nem jeleskedtem a gasztronómia területén, egy-egy roham után hirtelen olyan tudás tört elő belőlem, melyről addig gőzöm sem volt?
Így alkottam kis képeket kis kartonokra, vagy épp nagyobb méretben, így alkottam szélharangokat,  vagy varrtam táskát, vagy így találtam ki újabb ételt, melynek elkészítésekor forróság öntött el: a szeretet energiája, melyet belefőztem.

Lehet kételkedni mindabban, amit írok. Nem mindenki éli át, vagy nem mindenkiben tudatosul, aki átéli.

Én tudom, hogy velem mi történik.
Azt is tudom, hogy ami veszteségnek tűnik, nem feltétlenül lesz tényleges veszteség.
Eddig, bármi történt is az életemben, minden veszteségről kiderült, hogy valójában nyertem.

Miért lenne ez másképp most, a véghajrában?



Written by Syssa®