Olvasni tudni kell!

A háziorvosi rendelő várójában ülünk, Dorina és én. Várunk a soromra.
A falat 'díszítő' kiragasztásokat nézegettem, jobbára a főcímeket.
Az egyiken ez állt: 'Beutalás műtétet megelőző vizsgálatokra'.
Így olvastam el én: 'Brutális műtétet megelőző...'
Ijesztő volt:-)

Csillagtitkok - Lezáruló emlékek

Érdekes dolgokat olvastam...

Február utolsó hete és március eleje továbbra is az összegzésről és hosszabb, rövidebb életciklusok lezárásáról szól. Ahogy már volt róla szó, ez most a befejezés ideje. Főleg belül, lélekben. S a lelki rendezésé. Mert ez segít, illetve szükséges ahhoz, hogy a nagy tavaszi elindulás (március 12-től (ekkor megyek vissza a biokémikushoz) és 21-től (ez a lányom 9. születésnapjának dátuma, itt kezdődik számára a második ciklus - 9 évente újul meg az életciklusunk)) valóban teljesen tiszta lappal, minden múltbeli tehertől megszabadulva, rendezett lélekkel történhessen meg. Karmikus ciklusok is lezárulhatnak, tehát életek óta forgatott "körök" végére is pontot lehet tenni most. Mindez komoly megtisztulással, lelki felszabadulással jár. Azzal együtt, hogy március első napjai szellemi téren egyúttal már a jövőt teremtik meg."

Február 23-tól jött el az ideje valami nagyon mély lelki dolgot, vagy lezárást újra átgondolni, kimondani.
Ha valakinek gondot okoz beszélni a lelke mélyéről, a legmélyebb érzéseiről (vagy eddig valamiért eltitkolta azt), ez az időszak azt is felszínre hozhatja.
Ebben az esetben a lelki beszélgetések, a titkolt érzelmek kimondásának ismétlő leckéjét kapjuk.

Ha valamit újra összegeznünk kell, vagy épp lezárnunk végre, ennek kimondásához február 26-án kapunk nagy erőt. Ez a nap az őszinte, bátor szavak napja, amikor a beszélgetés vehemens, impulzív lehet, szavainkból a szeretet felszabadító ereje árad.

Szó szerint idéztem több sort és mondatot is, de idézőjel nélkül, mert volt, amit kihagytam, és volt, ahová beszúrtam (ez az apró betűs rész).

Ki mit akar?

Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, helyet csinál benne, nem pedig neked kell megküzdened a helyért...

Amikor beteg az ember...

  Azt hisszük - és lehet, hogy igaz is -, hogy a mai világ jellemzője az, hogy annyi allergiás, érzékeny, gyenge immunrendszerű ember van a Földön.
Ha az egész kérdést globálisan nézzük, lehet, hogy tényleg új keletű, a modernizáció eredménye, hiszen soha ilyen mértéket nem öltött a környezetszennyezés, és az úgynevezett civilizációs fejlődés sem hozott még magával ennyi "mű" dolgot: tartósítást, vegykezelést, stb.
Véleményem szerint ezek a dolgok egyenes következményei a pénzorientáltság erősödésének.
  De nem erről szerettem volna írni, sokkal inkább foglalkoztat az egészség fogalmának nézőponttól függően történő értelmezésének különbözősége. Hú, de jó kis mondatot alkottam megint... a lényeg, ami nem tudom, hogy a mondatból értelmezhető-e: az egészség nem általánosítható, mert leginkább személyre szabott!
  Az egészség alatt nem a náthát, influenzát, egyéb közismert és gyakori megbetegedések hiányát értem.
Az egészség a testünk legapróbb alkotóelemeiben rejlik!
  Nem titok, hogy az emberi testben éppúgy minden mindennel összekapcsolódik, ahogy a világegyetemben is.
Nem titok, hogy az emberi testben is munkálkodik az energia (nem arra gondolok, hogy ki milyen fáradékony!), ahogy az Univerzumban!

  Titok viszont, de mindenképp kevéssé (el)ismert tény, hogy az vagy, amit megeszel!
Kevéssé elismert, hiszen az ember, ha rosszul érzi magát, vagy már beteg, orvoshoz megy (ez alapvetően normális dolog), hogy segítséget kérjen.
Az orvos pedig a tanulmányai szerint, az elérhető eszközökkel, gyógyszerekkel próbál segíteni, hogy jobban legyen az illető.

  A hiba ott van, hogy az orvosok a gyógyszergyárak termékeivel gyógyítanak, csak kevesen értenek egyet a holisztikus gyógyászat alapelveivel, vagy alkalmazzák a természetgyógyászat által javallott termékeket, mi több, még kevesebben vannak, akik hajlandóak "kinézni az anatómia és a gyógyszeripar függönye mögül".

  Az én háziorvosom egy tündér. Rendkívül jó orvos, emberközpontú, az esküjét maximálisan betartó személy.
Az utóbbi egy évben sokkal többet találkoztam vele, mint addigi életem során összesen, tehát tudom, mit beszélek.
Megpróbált mindent megtenni azért, hogy kiderüljön a migrénjeimnek kiváltó oka.
Mint már írtam, számtalan vizsgálatot előírt, kismillió gyógyszert javasolt. Hogy eredményt nem értünk el, nem az ő hibája.

   Az sem az ő hibája, hogy az orvostudomány a biokémia helyett az anatómiát helyezi előtérbe: az elsődleges és fő tantárgy az anatómia. Nem baj, ha az orvos tudja, hogy mi helyezkedik el az emberi testen belül. Az sem baj, ha tudja, hogy a mi az éppen hol van. Mi több, még az is kifejezetten szerencsés, ha azt is tudja, hogy mi mivel és hogyan áll összeköttetésben odabent.
No de kérem szépen, hát az miért nem legalább ennyire fontos, hogy sejt szinten mi történik odabent, és milyen sejtszintű működésben beállt változás mit eredményezhet az ember egészsége szempontjából?
   Vizsgálják az ember szerveit, szakosodnak az orvosok szívre, agyra, belgyógyászatra, pajzsmirigyre, urológiára, stb... De azt, úgy tűnik egyikük sem tartja kellően fontosnak, hogy alaposan megtanulja és megvizsgálja, hogy az emberi sejtben mi történik...

  Könnyen nagy a szám, ugye? Persze, nem vagyok orvos, sem biokémikus. Ez mindenki számára jobb is, mondhatni, életmentő, hiszen olyannyira nem vagyok barátságban a kémia, vagy a biológia tárgyakkal, hogy az már ijesztő.

  De azóta, hogy jártam a budaörsi illetőségű Piroskánál, egyszerűen érthetetlenné vált számomra, hogy emberek hogyan lehetnek ennyire vakok, és hogyan jönnek ahhoz, hogy a profitorientáltságot az emberi élet elé helyezzék????

  Ez történik ugyanis, mert senki nem végzi el azt az egyszerű műveletet, amit Piroska minden hozzá ellátogató betegen elvégez. Maga a művelet tényleg "egyszerű" a maga módján. Ám a tudás, amivel az egyszerű műveletből gyógyítás lesz, közel negyven év termése.
Olyan tudás ez, melyet mindenképp tovább kellene adnia, melyet szándékában áll továbbadni, mely - hiszem, hogy nem túlzás - az emberiséget életképessé varázsolhatná!

  Kár, hogy az anyagi haszon, a sötétség és a gonoszság, mely az anyagi haszonszerzés melegágya, ennyire eluralkodott a Világon.

Piroska márciusban zarándokútra megy Jeruzsálembe, kérni az Urat, hogy legyen kegyes hozzá, és adjon lehetőséget arra, hogy a megszerzett tudását átadhassa. Átadhassa olyan embernek, embereknek, akik szintén hivatásuknak érzik a megbetegített társadalom tagjainak gyógyítását.

Kérek mindenkit, aki ezt olvassa, imádkozzon együtt velem és Piroskával. A közös ima ereje nagyobb!

Köszönöm!!!!!!!!!!!!

Written by Syssa®

Profi

2013. február 9-én a Musztáng SE rendezésében került sor a Fővárosi Művelődési Házban a farsangi szakosztályok közötti rocky versenyre, ahol az edzőnk, Vér Hajnalka jóvoltából ismét indulhattunk, és most is két kategóriában.

Ezen a versenyen is megtartotta bemutatóját a Metamorphosis nevű formáció, akiket, nem titkolom, rendkívülinek tartok, és ezt természetesen, tőlem elvárható módon minden lehetőséget megragadva, a tudtukra is adom :)

A lányok ezen a napon (is) profizmusukat bizonyították: technikai hiba miatt elakadt a zene. A lányok csupán a másodperc egy töredékéig jöttek zavarba, azt leküzdve azonban zene nélkül, tökéletesen együttműködve, együtt mozogva, egymásra hangolva folytatták az előadást, hiba nélkül!

ÉLJEN a Metamorphosis!!!!!!!!!!!!!!

Csillagtitkok - Az összegzés és korszakzárás ideje

"Február második fele a befelé figyelésről, s életünk bizonyos szakaszának lezárásáról szól. Mindez arra szolgál, a nagy tavaszi elindulást (március közepétől), amely idén az átlagnál nagyobbat fog szólni.  De új korszakot elindítani tiszta lappal, magasabb szinten csak úgy lehet, ha mindazt, ami már "halott" életünkben most végig gondoljuk, s lezárjuk. Ezúttal hosszabb távon is gondolkozhatunk, hiszen előző életek nehéz, karmikus terheitől is megszabadulhatunk ezekben a hetekben. [...]"

A teljes írás itt olvasható

Jellemző

A Nap a férfi energia. Ha nem szereted a nap ragyogását, ha éget a melege (nem a kánikulára gondolok, az mindenkit éget!), az annyit tesz, nem tudod befogadni a férfias energiát, a férfiasságot.
A Hold a nőiség jelképe. Ha a holdfényben fürdőzve érzed jól magad, ha az éjszakát jobban szereted a nappalnál, az annyit tesz, a nőiséget éled meg jobban.
Nálam mindkét energia dolgozik. Imádom a Nap erejét: energiát ad, életre kelt, általa vagyok képes elvégezni a rám háruló feladatokat.
Imádom a holdfényes éjjeleket: meghittséget kölcsönöz, megtölti az éjszakát gyengédséggel, vagy épp bujasággal.
Volt idő, amikor nem bírtam elviselni a napsütést. Nem bírtam, mert nő akartam lenni, nem pedig valaki, akinek női mivoltában férfiaknak szánt szerepben is meg kell állnia a helyét.
Volt idő, amikor haragudtam a Holdra. Úgy éreztem, agresszívvá válok tőle. Persze, hiszen nem engedhettem teret a női oldalamnak, egyedül kellett megállnom a helyem, a gyermekeimért, magamért.
Manapság ingadozom: imádom a Nap energiáját, ugyanakkor elgyengülök a Hold fényétől.

(Elő)ítélet

 Ezt a történetet e-mailben kaptam fénytestvéremtől... Nem csak Ő hatódott meg könnyekig.

Egy kisgyerek szemével

          "Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!" - János 7:24

Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
"Szia!" - mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.
Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.
Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett.
"Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!" - mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. "Most mit csináljunk?"
Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
"Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!"
Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.
Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk.  Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. "Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!" - imádkoztam magamban.
Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam Erik kitekerte magát és az ismert "vegyél fel" babapozícióba helyezkedett.
Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát.
Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.
Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.
Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. "Nagyon vigyázzon erre a fiúra!" - mondta szilárd meggyőződéssel.
Nagy nehezen kinyögtem, hogy "megteszem".
A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: "Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom."
Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy "Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!"
Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem Isten azt kérdezi tőlem, "Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?" amikor Ő nekünk adta az Övét, örökre.
A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy "olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessünk a mennyek országába".