Mottó

"Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét."
Popper Péter®
________________________________________________

2012. június 30., szombat

Osztálytábor 1. B

Müller Péter tollából

  Aki az élet művésze, tudja, hogy a fájdalomban és a szomorúságban titkos öröm rejlik. Élvezet. Néha kifejezetten jólesik sírni, és szeretünk szomorú történeteket nézni, hosszan üldögélni a bánat felhőiben.
   Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott"", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is. Az élet egyszerre öröm és fájdalom. S amíg lélek van a testben, mindkettőt átéljük. A derűt és a bánatot. A találkozást és az elhagyatottságot.
Csak a holt nem érzi mindezeket, mert nem létező. Közönyös. Nincs. Csak az fáj, ami él.

Intolerancia




Az intolerancia gyökere, vagy annak a következménye vajon?

Az egyik legrosszabb tanács, ami valaha napvilágot látott...




Written by Syssa®

Falra való





Written by Syssa®

2012. június 29., péntek

Arany szavak - Marsi hegy

1.

A férjem honlapjának kezdő oldalán olvasható a hír: Ilyen a kilátás egy marsi hegyről.
A lányunk, meglátva a képet:

Forrás: NASA, JPL-Caltech, Cornell, ASU


feltette a kérdést: - Hogyan csinálták ezt a fantasztikus képet?
- Egy speciális fényképezővel, amit feljuttattak az űrbe. - válaszolta az apja.
A lányunk tekintete, a választ hallván a távolba révedt... látszott, hogy próbálja értelmezni a hallottakat.
Egyszer csak megszólalt:
- De ki tud olyan magasra dobni?





Written by Syssa®

Számvetés

 Az emberek többsége – úgy hiszem – időről időre elgondolkodik: számot vet az elmúlt időkkel, mi történt, mit tett, mivel múlatta az időt. Mostanában an én is épp ezt teszem.
 Félreértés ne essék, eddig is számba vettem már a napi eseményeket, legalábbis akkor, amikor épp nem volt migrénem. Ha máskor nem jutott erre idő, hát éjjel, alvás helyett elmélkedtem.
 Most más a helyzet.
 Március 21-e óta itthon vagyok. 21-én este elkapott egy roham, ami 24-én estig tartott. 23-án kellett volna mennem a pszichiáterhez, akihez, mint ahogyan azt a Nézőpont című bejegyzésemben is írtam, a migrénes rohamaim hangulatjavítóval történő kezelése miatt mentem. Nos, a pszichiáter ezen látogatásom alkalmával, mivel ki voltam borulva, első sorban a 21-i események miatt, megállapította nálam a mély depressziót, és az idegösszeomlást, így betegállományba vett.
 Ennek már több mint három hónapja. Azóta folyamatosan betegállományban vagyok.


 Mi is történt velem ezen időszak alatt?
Kicsit nehezen szedem össze…
 Az első gondolatom erre a kérdésre mindig az, hogy „semmi”. Elgondolkodtam azon, hogy ez vajon mit akar jelenteni pontosan? Lehet, hogy mindazokat a dolgokat, amiket tettem, valójában nagy semminek tartom, lényegtelennek, és nem minőséginek? Ha így van, akkor miért van így? A válasz talán ez lehet: eddigi életemben az értékemet abban láttam, hogy nagyon maximalista módon igyekeztem a legjobb teljesítményt nyújtani a munkahelyemen, a legjobb tudásom szerint. Ez nagyjából meg is valósult, a főnökeim elismerték a „tudásomat” és teljesítményemet.
 Más értékemet nem láttam, anyai mivoltom – még, ha Dorina nevelése láthatóan sokkal jobban sikerült, mint Danival való kapcsolatom – minőségével nem vagyok elégedett, nem vagyok egy különösebb házi tündér sem: nevezetesen, munka mellett nem volt túl fontos számomra a mindennapos lakástakarítás, és a főzés is csak abban az időszakban, ha a fogyókúrás diéta megkívánta. Hétvégén főztem, de nem álltam neki nagy vasalásoknak: akkor vasaltam (így van ez mindig), ha szükséges volt.
Semmilyen befőzés vagy ehhez hasonló elfoglaltság nem vonzott soha, de előfordult, hogy az ételt szándékosan olyan mennyiségben készítettem el, hogy a mélyhűtőbe is el tudjam tenni.
Tehát eddigi, betegállomány előtti időszakomban tényleges tettnek a munka számított.
 De a betegállomány alatt nem dolgozik az ember. Legfeljebb agyban.
Agyban én még a migrénes rohamok alatt is dolgoztam, dolgozom a mai napig, pedig három hónapja nem jártam az irodában.
 Ez is gond, mert az én elképzelésem egy szolgáltatás nyújtásáról egész más, mint ahogyan erről a Díjnet dologról és a háttérről a vezetőség vélekedik… Az Ő joguk, felelősségük döntéseket hozni, ez nem kérdés, nem vitatom ennek jogosságát sem.
 Azt azonban sérelmezem, és sérelmezném akkor is, ha személyesen nem lennék érintett, hogy, ha már szolgáltatást nyújt a Díjnet, miért nem veszi figyelembe, vagy egyezteti a tervezeteket, fejlesztéseket az ügyfélszolgálattal, hiszen az ügyfélszolgálat az, aki a kaput képezi az Ügyfelek felé!
 Nem, nem… Nem megyek bele! Téma lezárva, nem fogom megint felbosszantani magam. Nevetséges…
Hiszen, már nem is az én munkám! Felvettek egy leányzót a csoportba, akinek kizárólag a Díjnet ügyfelezés a dolga…

Milyen jó neki…! Én pedig, volt, hogy három munkaterületet is el kellett lássak egy személyben… és volt belőle baj épp elég, ha ezt nem tudtam megvalósítani.
Na, jó, ez megint egy olyan rész, amin feleslegesen idegesítem magam, hiszen változtatni a múlt eseményein nem tudok.

 A jövőm alakulásában még részt vehetek. Pont ezért kérdeztem rá e-mailben a főnöknőmnél, aki kedvesen érdeklődött a hogylétem felől, hogy mik a szándékai velem.
Megváltoztam. Nem vagyok maximalista, és nyíltabb lettem. Vagy lehet, hogy ez nem nyitottság, csak öntudatosabbá váltam? Képes vagyok kimondani a NEM szót. Képes vagyok képviselni az érdekeimet, és tárgyalni róluk.
Ezt a változást hozta az idő, és az események: anyuék viselkedése, Danival való kapcsolatom pokoli irányba történt változása… és az, hogy a férjem, a világ legjobb embere mellettem áll, támogat, és erősít engem.


 Visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez:
 Eleinte, amikor nem tapasztott tudaton kívüli állapotban az ágyhoz a migrén, nap közben sírtam és aludtam felváltva. Akkor aludtam ki a rossz álmokkal és az azok közben megélt lelki gyötrelmek által szétrombolt éjszakák fáradalmait.
 Egy idő után enyhültek az álmaim, és már egész jókat tudtam aludni éjjel, tehát ébren tudtam maradni nappal… amikor nem tapasztott tudaton kívüli állapotban az ágyhoz a migrén.
 Ilyen napon festettem ki hirtelen ötlettől vezérelve a nagy szobában, mely nappali és a mi hálónk egyben, az ágyunk mögötti falrészt pirosra:

Aztán ugyanígy pirosra festettem és ugyanezen a napon a lakásban a fürdőszoba-toilette falat. Aztán három napig migrénem volt.


 Nem sokkal később sárgára (inkább mustár sárgára) festettem ezen ajtókkal szembeni falakat. Ezután egy rövidebb migrén következett.






     

Fejembe vettem, hogy a hosszú előszobát, ahová a bejárati ajtón belépve jutunk, kékre festem... megvettem a beltéri festéket, és a színezőt, nekiláttam, és egy nap alatt kifestettem. Aztán megint három napig migrénem volt.
 

 

Amikor nem tapasztott tudaton kívüli állapotban az ágyhoz a migrén, és nem falat festettem, akkor újra agyalgatni kezdtem, amitől rosszabb kedvem lett. Ezért úgy döntöttem, olyannal foglalom el magam, ami megnyugtat, és amitől jobb kedvem lesz.
Így készült ez a képösszeállítás is:



Ugyanilyen összeállítás készül Daniról is, a képeket már sikerült kiválasztanom... ha készen lesz, lefotózom, és közzé teszem azt is :)

  Emellett rajzoltam, takarítottam, és kitaláltam, hogy hogyan készíthetek saját kezűleg szélcsengőt, sőt, készítettem is. Teszlek süveg a Harry Potter-ből:



Az Interneten orvosi cikkeket olvastam, főztem, és nekiláttam a komolyabb bloggolásnak. 
Sokszor meditáltam, hogy erősebb lehessek, és anyja maradhassak a lányomnak, és felesége a férjemnek.

 Április 20-án rendőrségi meghallgatás keretében találkoztam újra a fiammal a március 21-i események után. Ekkor történt meg az újabb egymásra találásunk, így a fenti elfoglaltságokat Danival való folyamatos találkozásokkal vagy Skype-olásokkal fűszereztem.
 Mindezeket koronáztam a férjem pénzének folyamatos költésével is, aminek Ő érthető módon nem örül.
Ez a pénzköltés igazából nem annyira magamra, mint inkább a lányunkra, illetve a háztartásra – lakásra vonatkozott. Egy ilyen pénzköltés eredménye az előszobában lévő nagy, sötétbarna gardróbok feldíszítése is:


 Idő közben elintéződött az örökbefogadás is: amikor Gáborral összekerültünk, tudtuk, hogy előbb-utóbb házasságot kötünk, és egyértelmű volt, hogy Dorinát örökbe kívánja fogadni, hogy jogilag is az apja lehessen, ne csak érzelmileg.
Tavaly szeptember 22-én kötöttünk házasságot, idén (talán valamikor március elején) elindítottuk az örökbefogadást is. Ez zárult le a május 23-án kelt határozattal.
Elintéztem az ehhez kapcsolódó hivatalos ügyeket is: kiállíttattam a születési anyakönyvi kivonatot, és az új TAJ kártyát, bejelentettem a névváltozást az iskolában is. Ennek köszönhető, hogy a bizonyítványt és az oklevelet  már Ricza Dorina névre állították ki :


Ezzel kapcsolatban már csak egy dolgom van: a MÁK felé is jeleznem kell a változást.
 Ezen időszak alatt, amikor nem tapasztott tudaton kívüli állapotban az ágyhoz a migrén, leveleztem családi pótlék ellátás jogalap nélküli felvétele miatt (legalábbis a MÁK így véli) a Magyar Államkincstárral, mely levelekben bizonygattam, hogy a Dani kapcsán folyósított ellátást minden hónapban a jogosult (ez a volt férjem, Dani apja) részére hiánytalanul átadtam.
Most a MÁK elnöke előtt van az ügy, Ő dönt arról, hogy vissza akarják-e kapni a 286 ezer forintot, amit szerintük jogalap nélkül vettem fel.

 Amikor nem tapasztott tudaton kívüli állapotban az ágyhoz a migrén, volt lehetőségem a növényeimet gondozni. Voltak, akiket két cserépből egy cserépbe ültettem át... nem csak, hogy életben maradtak, még a földből új hajtás is eredt:




 A három Dracénámból egy már igen nehezen viselte magát. Kénytelen voltam visszavágni. Az eredeti növény, Bogi új életerőt kapott a visszavágás, és az előszobában, félhomályos és aránylag párás helyen történt elhelyezése után:



 A virágtartó valóban egy fajansz rész... zavart a kicsi fürdőszobában, hogy a mosdó lábazata foglalja a helyet... így hát meglazítottam a mosdó csavarjait, és kiszedtem a lábazatot. Már előre eldöntöttem, hogy ezen a helyen erre a célra helyezem el :)

 Bogi gyermekei közül úgy tűnik, csak egy marad életben, Winnie:



 A már említett három Dracénámból Lucy nagyobb cserepet kapott... Úgy tűnik, hálás a gondoskodásomért :)



 Kidíszítettem a lányom ágyát,


 illetve a folyamatosan együtt töltött időnek köszönhetően, összebarátkoztam Csiribirivel, a vérnyulunkkal is. Már nem fél tőlem :)


 Az állatkánk egyébként teljesen kerge, mentalitásra hasonlít egy neveletlen kölyökkutyához :) Teljesen érthető a kommunikációja. A fenti képen látható kifejezésmód jelentése: Engedj kiiiiiiiiiiiiiiii!!!
Nem olyan régen történt, hogy az állatot kiengedtem (ezt naponta legalább kétszer megtesszük, nagyjából 1-1 órára), ő meg leszedett egy papírból hajtogatott játék-izét Dorina egyik polcáról, és a zsákmánnyal elrohant... kergettem egy ideig a nyulat, mire sikerült elszednem tőle a papírt :)

 Ezek mellett az igen érdekes és szórakoztató, időnként kellően fárasztó tevékenységek mellett azonban az álmaim, melyek egy időben enyhülni látszottak, rémálmokba csaptak át. Ennek köszönhetően sűrűn élek meg olyan napokat, amikor az éjszakai rémálmaim miatt a nappalaimban az életminőségemet halálosnak lehet minősíteni. Fizikai fájdalmaim adódtak: fej, has, gyomor, belek... Ennél jobban nem részletezem.
 Az álmaimban jellemzően veszekedés, menekülés, gyilkosság, halál, temetés, ármánykodás szerepel.
Az álmaimban a főszerep minden esetben a szüleimé, a gyerekeimé és a férjemé. Egyik álmomban a fiam és az apám akarták közösen kivégezni a lányomat, így az egész világot körbejárva menekültem vele, tengeralattjárón, teherhajón, repülőn, vonaton, mindenhogy.
 Egy másik álmomban az anyám a konyhájukban az apám félbevágott testét tartotta a kezében...
 Egy újabb álmomban egymás után három szereplő is én voltam: egy csimpánz, aki menekül, egy fiú, aki segít a csimpánznak menekülni, és az anya, aki segít a fiának, hogy az segítsen a csimpánznak menekülni.
 Egy másik álmomban a fiammal veszekedtem az életmódja miatt.
 Egy újabb álmomban az anyám veszekedett velem, amiért a szobájában csináltam a férjemnek a banánturmixot reggelire... De hol csináltam volna máshol, ha minden konyhai eszközt a saját szobájába hurcolt? Ugyanebben az álomban az anyámmal történt veszekedés után az apám veszekedett velem, hogy vigyem már a munkahelyére, aztán a férjem ugyanezért. A végén már én veszekedtem mindenkivel...

 A szörnyebb rémálmaim miatt kaptam egy újabb gyógyszert. Jó erős. Egy baj van: csak akkor tudom bevenni, ha másnap nem kell lábra állnom... Borzalmasan leszedál.

 Most ott tartok, hogy nem vagyok tisztában magammal. Tudom, hogy így nem maradhat az életvitel, és hogy dolgoznom kéne. De abban egyet értettünk Gáborral, hogy amíg a migrénjeim ilyen sűrűn jönnek ki, addig nem sok értelme van visszamenni dolgozni.
 A férjem szerint újra rendszerességet kéne vinni az életembe. Javaslatai is vannak, remélem, ha megvalósítom őket, segíteni fognak.

 Igaz, hogy az én hitem szerint az életünk mostanában (ha elfogadja bárki is a tényt, ha nem) hatalmas változáson fog átmenni, és nem azért, mert én nem dolgozom. Az, hogy "beteg vagyok", csak egy tünet, egy kapcsolódó jelenség a változásban.


Written by Syssa®

2012. június 28., csütörtök

Ez annyira tetszik, hogy megismétlem:





Written by Syssa®






Written by Syssa®

Fejlemények az "Otthoni meló" kapcsán

A cikázó gondolatok blogja korábbi bejegyzése: Otthoni meló


A fenti blogbejegyzésben azokat a tapasztalataimat és a tapasztalataim alapján felmerült gondolataimat rögzítettem, melyekre a keresetem kiegészítésére szánt otthon végezhető munkák keresgélése közben tettem szert.

Nos, fejlemény... Én, aki bedőltem egy katalóguscsomagolást kínáló munkának, és a regisztrációs díjat átutaltam, idézést kaptam a XVI. kerületi Rendőrkapitányságról, ezen munkavégzés kapcsán indított bűnügyi eljárásban tanúként kívánnak kihallgatni.

A katalóguscsomagolós munkára vonatkozó levelezést már kinyomtatta a férjem.
A bankszámla kivonatot még az anyaghoz csatolom, mely igazolja a tanulópénz (még szerencse, hogy aránylag kevés volt az összeg) megfizetését.

Nem tudom, hogyan, mi alapján indult eljárás a "cég" ellen, de jó, hogy indult.

2011. 12. 16-án, hosszas mérlegelés után, három érdeklődő levelet küldtem el az otthon végezhető munkák kapcsán.
Ebből a háromból kettőt megszemélyesítve küldhettem el, mert a hirdető megnevezte saját magát.
A harmadiknál csak e-mail cím volt, személynév nem.

A három levélből egy megkeresésre érkezett válasz, 10 nappal később.
A levélben a hölgy azt írta, hogy lesz egy próbamunka, kb. 30 perces, illetve be kell fizetnem 870,-Ft-ot az Ő adminisztrációs költségeire, és ki kell töltenem egy kérdőívet, a személyes adataimat megadva.

Három nappal később, 2011. 12. 29-én válaszoltam a levelére, melyben kérdéseket tettem fel.
 Idézem a levelet:


"Kedves N..... K.....! 


Köszönöm a tájékoztatást, felvillanyozott!
Kérdéseim azonban adódtak, melyeket érdemes lenne tisztázni, mindkettőnk megnyugvására :)
Első kérdésem az, hogy a jövedelem kimutatására/igazolására az adózáshoz, hogyan történik? Nem szeretnék évek múlva szembetalálkozni az APEH ellenőreivel, és büntetéssel súlyosbított összeget fizetni azért, mert egyszer egy hónapban mellékkeresetre tettem szert :)
További kérdéseim:
Hogy az egy hét "munkaidő", melynek végén a kifizetés történik, öt nap, vagy hét nap, a szombat-vasárnapokkal együtt?
Az elvégzett munkát mikor kell visszajuttatni Önnek? Nap végén, vagy egyszerre, a munkahét végén?
Szabott-e a külalak pl. az excel rögzítésnél, vagy az ember azt saját logikája szerint végezheti?
A 30 perces próbamunka személyes találkozás keretében történik-e, ha igen, mikor és hol?
Mi a garancia arra, hogy a 870,-Ft befizetése után, az elvégzendő munka el is jut hozzám? Ez bizalmatlanságnak tűnhet, melyért elnézését kérem, de nem is olyan régen jártam pórul egy szintén kiegészítő keresetet nyújtó rendszerrel, ahová ugyanígy regisztrációs díjat fizettem még októberben, mert alkalmasnak találtak a munkára, de az elvégzendő munkához az "alapanyag" máig sem érkezett meg hozzám, de a befizetett regisztrációs díj elúszott, holott - szemben azzal, amit Ön ígért - annak visszatérítését vállalták arra az esetre, ha a munka elvégzésére mégsem kerül sor.


Köszönöm a türelmét, várom szíves válaszát!


Üdvözlettel:
Ricza Szilvia"

Erre a levélre, a feltett kérdésekre azóta is várom a választ... függetlenül attól, hogy nem dolgoznék így, ilyen feltételekkel...
A másik két levél közül arra, amelyben személynév nem, csak kapcsolatfelvételt biztosító e-mail cím volt megadva, 2012. február 24-én kaptam választ.
A levél első néhány sorát idézem:

"Tisztelt munkavállaló!
Feltehetőleg azért keresett meg minket, (vagy éppen mi kerestük meg Önt a hirdetése által) mert jobb anyagi helyzetet szeretne teremteni magának a jelenlegi álláspontjához képest, esetleg csak kiegészítő mellékjövedelemre van szüksége, ami ebben a gazdasági válságban meg is érthető. Ha Ön nyugodt légkörben, saját időbeosztásban, saját otthonában és bejelentett munkában szándékozik havonta, rendszeresen fizetést kapni, akkor a lehető legjobb helyen érdeklődött."

A folytatás valamelyest különbözött az előző levélben rögzítettektől. A legfőbb különbséget az jelentette, hogy itt 5.000,-Ft megfizetését kérték, és olyan személyes adatokat egy űrlapon, mint a bankszámla szám, vagy a személyi igazolvány száma...

Ezt a levelet emésztettem néhány napig, majd úgy döntöttem, hogy a témát felvetem a Class FM rádió reggeli műsora stábjának, így billentyűzetet ragadtam, és 2012. 03. 05-én az alábbi levelet küldtem el a stab@morningshow.hu e-mail címre:

"Sziasztok!


A munkahelyemen minden reggel hallgatunk benneteket.
Örömmel üdvözlöm a legtöbb témaválasztásotokat, kár, hogy eddig egyetlen hozzászólásomat (magyarországi fogászati turizmus, tankönyvek ára, gyermekvédelmi törvény, vonzás törvénye, stb.) sem olvastátok be, vagy reagáltátok le. Lehet, hogy meg sem kaptátok őket? :)
No sebaj, az alábbi levél talán felkelti az érdeklődéseteket, és talán, ha a Ti érdeklődéseteket felkeltette, és szóba hozzátok, akkor megóvhattok sok naiv embert a veszteségtől.
A veszteség, mely érheti őket, nagyobb, mint néhány ezer forint, pedig némelyeknek az is érvágás lehet.
Véleményem szerint nagyon nem kell bevezetnem a témát, az egész levél magáért beszél.
Azt természetesen egy percig nem tagadom, hogy keresgéltem a neten otthon végezhető munka után, keresetkiegészítésnek, hiszen a kb. 110e forintos havi jövedelmem (ebből kellene megélni lakáshitellel? Ne már :)) valahogy hónapról hónapra kevésnek bizonyul. Nem is értem... :)
Hogy annak nyomán érkezett-e az alábbi levél, vagy sem, nem tudom már, mert a keresgélést gyorsan abbahagytam a sok átverést tartalmazó hirdetést felismerve.
Ráadásul az egész keresgélés tavaly november elején volt...
Külön felhívnám figyelmeteket - nem azért, mert azt hiszem, hogy elkerülheti, vagy nem tűnne fel nektek, csak fitogtatnám a velem született nem minősítendő szintű intelligenciám :) - a "hirdető" által kért adatokra, amik a levél végén jelennek meg... 
Remélem, hogy valamikor a közeljövőben ezt a témát is tárgyaljátok majd.
Természetesen nem csak azért, mert reménykedem, hogy adásba kerülhet a téma, de kívánok további jó műsorvezetést, közben szórakozást, és minden olyasmit, amit egy átlagosan (jó) ember kívánhat másik nem annyira átlagos, de mindenképp jó embernek. Ebben az esetben többnek is, hiszen nem csak a műsorvezetőké a siker érdeme! :)
Az automata válasz e-mailt már előre izgatottan várom, további izgalom-félét majd az jelent, ha Tőletek is érkezik valamilyen visszajelzés :)
Szeretetteljes üdvözlettel:
Syssa"


Választ erre nem kaptam, igazából nem is vártam.
Hogy a téma a rádióban megjelent-e, nem tudom, március 21-e óta nem hallgattam rádiót, csak nagyon ritkán, 5-10 percig.
Ha a témát Balázs, Feri és Jani érdekesnek találták annyira, hogy ezt a közönség elé vigyék, remélem, hogy sikerült megóvniuk jó néhány embert a csapdától, kelepcétől.
Ha nem került műsorra, akkor azt remélem, hogy kevesen estek abba a hibába, hogy hittek a lehetőségben.



Written by Syssa®

Egy BOLDOG ember (asszony)

... blogját olvasod.

Boldog vagyok, mert mindazon tudás birtokában vagyok, melyet csak az elmúlt évek eseményeinek megélésével és tapasztalásokkal kaphattam meg, sajátíthattam el.

Az itt közzétett írások némelyike jelentős belső vívódásokból, érzések megéléséből,
 gondolatok ébredéséből keletkeztek, s hangulatuk talán épp ezért keserűnek,
csalódottnak, vagy éppen cinikusnak tűnhet.

Az egyetlen negatív érzés, ami jelen van bennem, a fájdalom.
Fájdalom a FIAMért, a FIAM miatt,
egy részem a FIAM hiányától és a kapcsolatunk sikertelenségétől szenved.

De boldog vagyok, mert érzek, mert tudok már sok mindent, és tudom, hogy lesz még lehetőségem tanulni.
Tanulni az életről, az emberekről, hiszen a FÖLD nevű bolygóra mindenki tanulni, illetve tanítani születik.

Minden lélek okkal van itt.
Hogy mely léleknek mi a célja, mit kell megtanulnia, vagy megtanítania, eleinte rejtély.

Ezért érdemes az életünket tudatosan, magunkra, és környezetünkre, magunk és környezetünk érzéseire, mondanivalójára, viselkedésére odafigyelve élni.
Máshogy nem lehet tanulni.
Sem magunkról, sem egymásról.


Volna egy perced?

Volna egy perced arra, hogy megállj, és magadra figyelj?
Volna egy perced arra, hogy visszanézve életed filmjét, törekedj arra, hogy felfedezd az összefüggéseket?
Azokat megérteni, és azokból kinyerni a profitot, hogy a ma divatos szóhasználattal éljek, az egyik legnehezebb tanulnivaló, amiért megszületünk.
Márpedig tudjuk, hogy a Föld tanulóbolygó, ide tehát tanulni születünk.





Written by Syssa®

2012. június 27., szerda

7230 Nokia Pink eladó

Nem tudom, hogy hol hirdessem, a Hardverapró-n már fent van, a fiam pedig a Facebook-on tette közzé, hogy eladósorba került a telefonom.

2011. október 20-án vettem, tehát még nincs egy éves.
Mivel csajszis mobilra vágytam, rózsaszínt választottam, tehát első sorban női érdeklődőkre számítok.

A készülékre vigyáztam, tokban tartottam, persze ettől még a használat során keletkeztek apróbb, csak közelről látható karcok a burkolaton.

A telefon jelenleg T-Mobile függő, a kikódolása állítólag több ezer forint.
Ehhez nem értek.

A neten nézelődve láttam, hogy ezt a típusú telefont, kártyafüggetlen formában 25ezer forint körüli összegért árulják a használt mobillal kereskedő boltok.

Én 15ezerért eladom :)








Written by Syssa®

Jeles ünnepek - Apák napja

2. Apák napja
        (Forrás: Wikipédia)

      Az apák napja egy világi ünnepnap, Magyarországon június harmadik vasárnapján ünneplik. (Vannak, akik – viccesen – május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának.) A 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik ilyenkor. Ilyenkor emlékeznek az apákra, nagyapákra és a többi férfi elődre. Az apák napját világszerte számos különböző időpontban ünneplik. Ezen a napon általában ajándékot adnak az apáknak, és ilyenkor a család általában együtt van.

Amerikában a Crestonban Washingtonban született Sonora Smart Dodd volt az ünnep megalapításának legnagyobb kezdeményezője. Apja, a háborús veterán William Jackson Smart egyedül nevelte fel hat gyermekét. A hölgynek az adta meg a kellő önbizalmat, mikor Anna Jarvis megalapította az anyák napját. Az apák napjának eredeti tervezett dátuma június 5., édesapja halálának évfordulója lett volna, de nem volt elég idő megbeszélni a részleteket a szervezőkkel, így június harmadik vasárnapján tartották, és tartják ma is. Az első apák napja 1910. június 19-én volt Spokane-ben.
A William Jennings Bryanhez hasonló személyek segítségével lett szélesebb körben ismert ez az ünnep. Az apák napját 1916-ban az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson is megtartotta családjával, majd Calvin Coolidge 1924-ben javaslatot tett, hogy nyilvánítsák nemzeti szabadnappá. Az ünnepet hivatalosan 1972-ben Richard Nixon ismerte el.
Az utóbbi években a kereskedők alkalmazkodtak az ünnephez, ilyenkor általában a műszaki cikkek és a szerszámok kereslete növekszik. Iskolák, és egyéb gyermekintézetek az ünnep előtt mindig ajándékokat készítenek.
A katolikus egyház az apák napját hagyományosan március 19-én, Szent József napján tartja. A legtöbb országban világi ünnepként tartják számon.
Érdekességek 
Ilyenkor bonyolítják le a legtöbb R-beszélgetést (olyan telefonhívás, melynek költségeit a hívott fél viseli)
Az Egyesült Királyságban az apák napja kilenc hónappal megelőzi az anyák napját
Tréfásan a fizetésnapot is szokás több országban „apák napja”-ként emlegetni.


Véleményem szerint a férfiak apai mivoltukban alul vannak értékelve. Ezt bizonyítja az is, hogy a gyermek születésekor anyasági segélyt kapnak a kismamák, és az apák napját nem övezi olyan felhajtás, mint az anyák napját.

Mivel úgy gondolom, illetve azt tapasztaltam, hogy egy valódi apa jelenléte nélkülözhetetlen a gyermek optimális szociális és mentális fejlődéséhez, ezért mi az apák napját idén is (tavaly is) megünnepeltük. Idén ez a nap június 17-e volt.
Apucikánk tavaly egy üvegfestett sörös korsót kapott, ami dísztárgy (söriváshoz van másik üvegedény). Idén egy praktikusabb dolgot, egy rövidnadrágot kapott. 

Idealista lévén, úgy hiszem, hogy azzal érhetünk el változásokat, talán nem rövid idő alatt, de annál mélyebbeket, ha mi magunk is változunk. Jelen esetben, ha az apák éreznék, hogy ők is komoly részesei a gyermek fejlődésének, és nem csak akkor kell a jelenlétük, ha épp szigorra van szükség, a gyermekekben (főleg a leány gyermekekben) talán egy egészségesebb férfi-kép alakulhatna ki.

Az apa egy gyermek életében ugyanolyan szent és sérthetetlen, mint egy anya.
Az apákon és anyákon együttesen múlik, hogy ezt a szent és sérthetetlen lényeget megőrizzék, gyermeküknek megmutassák, az igényt erre továbbadják.

Éljenek az apák, az év minden egyes napján!


Written by Syssa®

Zene

… és szöveg


(forrás: Wikipédia)

A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos meghatározás nem könnyű, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata. A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.

Az olyan hangkombinációkat, amelyek ugyan tudatosan jönnek létre, de konkrét üzenetük van (vagyis valamilyen cselekvésre ösztönöznek), általában nem nevezzük zenének. Kizárólagos céljuk a figyelem felkeltése (autóduda, dallamkürtök, szirénák, telefon, ébresztőóra, tömegközlekedés felhívó hangjelzései, rádióadók szignáljai, áruhoz kapcsolt dallamok, templomi harang, egykoron a vadászok vagy a katonák kürtjelei stb.).

Kizárólag a megfigyelő nézőpontján múlik, hogy mit tekint zajnak vagy zenének. A két fogalom nem zárja ki egymást: bizonyos körülmények között a zene is lehet zaj (például rockzenei koncert átszűrődő hangjai, amikor aludni szeretnénk), máskor a hétköznapi értelemben vett zajt is zeneként értelmezhetjük (vonat ritmikusan zakatoló hangjai, patadobogás). Mindkét csoportba tartozhatnak a természet hangjai, de bizonyosan az emberi beszéd is.

A zenének többféle alkalmazási területe van, ahol nem veszít jellemzőiből, hanem más hasonló célú kifejezési formához társul (mozgásművészetek, színház, film, képzőművészet, irodalom), vagy pedig egy más terület veszi segítségül igénybe úgy, hogy valamelyik jellemzőjét kiemeli (sport, zeneterápia vagy diszkó, politika), de nem szünteti meg.


Eddig a „hivatalos álláspont”.
 Fentiekkel, mint hozzá nem értő, nem tudok vitatkozni. Amit azonban hozzátennék: a zene önmagában kifejező, érzelem ébresztő, de, ha a zenéhez szöveg is társul, akkor már fontos az is, hogy a zene és a szöveg együtt milyen hatást kelt.
 Jellemző rám, hogy a zeneszámoknak elsősorban a szövegét hallgatom meg. Ez nyilván inkább a magyar nyelvű dalokra igaz, hiszen semmilyen idegen nyelven nem beszélek. Bár az angol nyelvű daloknál sűrűn előfordul, hogy – talán tudat alatt – megértem a szövegét. Ha megérint, a dal megtetszik.
 Ellenkező esetben azonban előfordulhat, hogy hiába kellemes a dallam, ha a szöveg nem tetszik, vagy épp rossz érzést kelt bennem. Ilyen pl. Zorán dala is, az „A szerelemnek múlnia kell” című szerzeménye.
Vagy ott vannak Gangszta „kompozíciói”. A szövegei – hiába fejezik ki a valós élet farkas törvényeit – elborzasztanak, rossz érzést keltenek bennem, ami miatt nem szerettem, hogy a fiam hallgatta, vagy ami miatt már a zenei részét is képes voltam nem létezőnek tekinteni, kis túlzással persze.

 Úgy hiszem, a dalok legtöbbje a szerelemről, annak megjelenéséről vagy épp annak múlásáról szól. A szerelem szép, az élet sava-borsa, egyik pillére, ezen érzés nélkül nem élhetünk teljes életet.
 De annyi minden van még, amiről dalolni lehetne. A boldogságot annyi minden más is okozza, akár együtt a szerelemmel, akár egymástól függetlenül!

A fiam valamelyik nap átküldte egy rap szám szövegrészletét. Ez nem a szerelemről szólt:
A felvett hitelem majd kifizetem, ha már a kölcsönt visszaadtam
Ígérem, visszaadom az autód is, ha már a sajátom visszakaptam
Tudom, hogy már késő a bánat is, nem indulhatok tiszta lappal
Először hitelező majd a végrehajtó, legvégül a bilincs kattan 

 Elképesztő… a világ tényleg erről szól? Nem tudom átérezni, milyen életszemlélettel élnek a mai tinik… Nem tudom, hogy a jövő generációja mit látott a családi háttérben, mely ennyire elborzasztotta őket, ami miatt úgy gondolják, hogy „tisztességes munka” nem létezik, ami miatt azt hiszik, hogy semmivel sem rosszabb ember az, aki a büntető törvénykönyvben megfogalmazott cselekedetekkel szerez érvényt az életben maradásához, vagy teremtene alapot ahhoz, hogy családja lehessen.

 Mi lett az olyan dalszövegekkel, melyek Máté Péter vagy Cserháti Zsuzsa dalaiban voltak hallhatók? Vagy a régen méltán híressé vált blues zenészek dalainak szövegeivel, vagy, hogy ne menjek messzire, imádott kedvencem, Elvis Presley által megénekelt dalok szövegeivel? Celine Dion is énekelt vele az American Idol-ban, 1968-ban.
 Azokban méltóság volt, a bút és bánatot is úgy tudták átadni a szövegeikkel, hogy az ember azt a saját testében érezte tombolni…

 Az idei Eurovíziós Dalfesztiválon – a tavalyi évben történtekhez hasonlóan – olyan szerzemény lett a győztes, melytől én (és a férjem is) hidegrázást kaptunk:

Nos, az én érzésvilágomban az eufória egyáltalán nem ilyen…

Ugyanakkor
dala arról, hogy a szerelem hogyan szabadít fel… nos, ennek a hangulata – pedig nagyon hasonlít az általam „nyálasnak” titulált dalokhoz – elragadó!

 Természetes, bár nem a nagy nemzeti érzésből fakad, hogy nekem a legjobban a Compact Disco elnevezésű formáció Sound of Our Hearts című dala tetszett. Magyar anyanyelvű fiatalok angol dalszöveggel és ahhoz csodásan passzoló zenei aláfestéssel nyerték el itthon a bizalmat, mellyel eljuthattak Azerbajdzsánba, a Fesztiválra.
 Sajnos a dal, függetlenül a mély mondanivalójától, nem kapott különösebb figyelmet a világ országaitól.

 Már tavaly is azt suttogták országunk szerte, hogy Wolf Kati dala (Szerelem miért múlsz?) azért nem kapott elismerést, mert az előadó és a dal magyar… a magyarok pedig nem túl kedveltek mostanság… sem politikai, sem morális szempontból.

 A tavalyi győztes ELL & NIKKI dala lett: Running Scared

 A Dalfesztiválon felsorakoztatott, válogatottan gyenge előadások után kíváncsi lettem, hogy régebben milyen dalok nyertek…
 A Youtube-on van egy összeállítás erről, felölelve az 1956 – 2010. közötti éveket.
 Nem mondom, hogy el voltam ragadtatva, az 1962-ben nyert francia dal részletétől nagyjából ugyanolyan viszolygás tört rám, mint Loreen által énekelt eufóriától.
 A ’65-ös luxemburgi dalban volt valami lendület, a következő évi osztrák daltól megint csak hidegrázást kaptam.
 Az 1967-es angol dal tényleg angol volt… :)
1967-ben – nem lepődtem meg – ismét Franciaország lett a nyertes.
Az egyik legjobb dal nyilván a ’74-ben első helyezést elért Waterloo volt, a zenekart Napoleon ruhába öltözött karmester vezényelte… kedves :)

 Nekem személy szerint tetszett az 1975-ben és 1976-ban első helyezést elért dal is. Itt most kizárólag a hangzásukról beszélek, mert a szövegük megint csak nem az a gondolatébresztő fajta…
 Az 1982-ben nyert nyugatnémet dalra emlékszem… a rádióban sokszor hallottam, és anyukám szerette.
 Azt hiszem, az 1986-os belga dalt átdolgozva hallottam már, sőt, a dalokat hallgatva, kijelenthetem, hogy közülük többet is hallottam már, de nem biztos, hogy eredeti formában.

 Bárhogy is legyen… az emberek különbözőek, ízlésükben, gondolkodásmódjukban… Ez így van jól, és nem is lenne jó, ha ez megváltozna.

 A Wikipédiáról idemásolt szövegben van egy nagyon megragadó és lényeges mondat: „Kizárólag a megfigyelő nézőpontján múlik, hogy mit tekint zajnak vagy zenének.”
 Egyértelmű, hogy nézőpont kérdése. Pont úgy ez is, mint az életben minden.
Hiszen, aki a komolyzenei alkotásokért rajong, az egy, a világban más ízléssel megáldva élő embertársai által hőn kedvelt RAP előadó munkásságát és előadásait nem igen fogja tudni értékelni…
És ugyanígy igaz ez fordítva is.
 A lényeg azonban itt is ugyanaz, mint minden másban: tudnunk kell tolerálni embertársainkat: ízlésvilágukat, szemléletüket, stb.

Élni és Élni hagyni: a kettő csak együtt érvényesülve működhet.


Written by Syssa®

Zseniális :)



Written by Syssa®

Élet - 3. rész

Mondhatnám, hogy az élet vicces...
 Mondhatnám, hogy az élet cinikus...
Mondhatnám, hogy az élet nyitott könyv...
 Mondhatnám, hogy az élet gyönyörű...
Mondhatnám, hogy az élet keserű...
    ... de nem mondom, mert akkor nem lennék hiteles. Nem azért, mert egyik jelzőt sem találom megfelelőnek. Pont ellenkezőleg! Mindegyik jelző illik az életre, csak épp mindegyik másként, máskor, máshogyan... így nem ragadhatom ki az egyiket, vagy a másikat.

Vallom, hogy az egyensúly az alapja az életnek.
Vallom, mert a saját bőrömön tapasztalom.

 Az egyik oldalon megélt "veszteségért" (mert egy elválás mindig veszteség) a másik oldalon egy valóságos csodával kárpótol.


  Egy időben, mikor azt hittem, már nincs menekvés, hogy soha nem lehet már teljes az életem, hogy egy adag (vagy inkább számtalan sok adag) csőd vagyok, történt valami.
 Akkor ezt kitolásnak éreztem, egy újabb stresszhelyzetnek, ami majd megint azt bizonyítja, hogy mekkora vesztes vagyok.
 Miért gondoltam volna másként? Addigi életem legfontosabb személyével, a fiammal a kapcsolatom addigra már nem volt felhőtlen, sem kiegyensúlyozott, nem volt társam, nem volt olyan összegű a jövedelmem, amiből a fiammal megélhettünk volna (a fizetésem ehhez igen kevés volt), még a szüleimnél laktunk, ugyanúgy ketten egy szobában, ami nagyjából 12 négyzetméter alapterületű volt. Ebben egy íróasztal, szekrénysor, két heverő, és mi ketten.
 A helyzet tehát önmagában sem volt túl rózsás akkoriban.
 Mára azonban már tudom, hogy az életem legnagyobb ajándékát kaptam. 

Ajándékot, mellyel új esélyt is adott az Úr:

Várandós lettem a lányommal! …

 Amikor kiderült, hogy Ő a világra fog jönni, egy kisebb idegösszeroppanást kaptam. Az imént már részletezett dolgok eltörpülni látszottak amellett, hogy anyaként a fiam esetében úgy éreztem, csődöt mondtam. Őt sem tudtam nevelni, eltartani… Ha neki nem vagyok képes az anyja lenni, hogy kaphatok egy újabb életért felelősséget? Miért bízik vajon bennem az Isten? Miért bíz rám egy újabb életet, melyért felelős leszek?

 Március közepe tájára jósolta az orvos gyermekem jövetelét. Sokáig nem volt megállapítható, hogy mely nem képviselőinek táborát erősíti majd, de én valahogy tudtam, hogy kislány lesz.
 Várandósságom teljes hátralévő idejében a kétségbeesés uralkodott rajtam, vegyítve a bizonytalansággal, a rettegéssel. Mindezek mellett nagyon vártam Őt. 

 Gyermekem azonban a tervezett időpontban (18-a) látszólag nem szándékozott meglátogatni a világot, és látványával megörvendeztetni engem.
Két nappal később este, mikor a kisfiam (aki addigra már elérte a kiskamasz kort) már aludt, szokásomhoz híven azon tűnődtem, hogyan is lesz tovább, mit tartogathat számunkra a jövő.

 Ekkor beszéltem először úgy a magzatomhoz, hogy az érzéseimet nem zavarták meg a negatív gondolatok, a félelem és a kétségbeesés.
 Elmondtam neki, hogy sajnálom, hogy így kell a világra jönnie, bocsánatát kértem, és elmondtam, hogy nagyon szeretem, várom, és életem végéig arra fogok törekedni, hogy számára megfelelő, jó édesanyja legyek.

… Négy óra múlva egy halk pendülő hangra ébredtem… megrepedt a magzatburok, elfolyt a magzatvíz… 
2004. március 21-én, reggel 8 óra 55 perckor, hét órányi vajúdás után, mely idő alatt legrégebbi barátnőm, általános iskolai osztálytársam, keresztlányom anyja, gyermekeim keresztanyja, Kovács Anikó fogta a kezem, és tartotta bennem a lelket, világra jött Dorina, Isten ajándéka.




Written by Syssa®

2012. június 22., péntek

Vidámság napja

Szaléziak hagyományaként idén került megrendezésre a XV. vidámság napja, a programok helyszíne az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola volt.

A vidámság napja a húsvéthoz, a húsvéti hagyományokhoz kapcsolódik, ugyanakkor az iskolában számos, a húsvéthoz nem tartozó programon vehettünk részt.

Volt rocky bemutató, tanár nénik és anyukák közötti kosárlabda mérkőzés, néptánc bemutatók, kézműves foglalkozások, tanár-diák meccs, és lehetett enni, inni...

A rocky bemutató 9,15 körül kezdődött, kezdők és haladók egymás után mutatták be tehetségüket, tánc tudásukat.


Dorina a vidámság napján



Written by Syssa®

Kis "nem annyira szende" gepárdom :)


Written by Syssa®


Kis szende gepárdom :)




Written by Syssa®

2012. június 17., vasárnap

Előzetes...

Telihold


 A tájat a hold fényében megcsillanó, és a léptek alatt roppanó hó fedte, végtelen messzeségben, míg a szem ellátott.
 Az égbolt fekete volt, a csillagok fénye, ha volt is, a hidegen világító hold ragyogásában elveszett.
 Az égig érő fenyők árnyéka a földre vetült. Minden mozdulatlan és csendes volt.
 Hirtelen egy, a helyszínhez illetve a helyszín nyújtotta látványhoz nem illő hang törte meg az éjszaka nyugalmát. Először halk nyöszörgés formájában, majd gyenge köhécselésként hallatszott, kisvártatva azonban fájdalmas, szívet facsaró, véget érni nem akaró hangorkánként tört fel az apró testből a sírás.
 A kisbaba egy hatalmas, a hold fényénél szürkének tűnő, de egyértelműen, rongyos és koszos gyolcsba volt tekerve, az orrocskája és a pici szemei épphogy kilátszottak. Kezecskéi a gyolcs fogságában ragadtak, úgy tűnt, mintha az, aki a csecsemőt ide hozta, próbálta volna megóvni őt a hidegtől, pedig a túlélésre ezen a tájon egy magára vigyázni tudó felnőtt embernek még nappal sem volt sok esélye. Ha a hideg nem vet véget az apró teremtmény életének, akkor egy arra kószáló éhes farkas, vagy a dérek oltják ki azt.
 Az öreg odvas fenyő árnyékából azonban egy formátlannak tűnő alak bukkant elő. A hang forrását kereste. Fától fáig szaladt, a sötétben megbújt, várva, hogy kiderüljön, kitudódott-e az ittléte. Óvatosan közeledett ahhoz a fenyőhöz, melynek tövéből a hang hallatszott.
 Mikor a fához ért, lekuporodott, és gyakorlott mozdulatokkal kapta ölébe a csecsemőt. Néhány szusszanás hallatszott a formátlan alaktól, mely a csecsemőt látszólag megnyugtatta, a sírás abbamaradt.
Az alak hallgatózott kicsit, majd felpattant és gyors léptekkel eltűnt a sűrűsödő fenyők között. Mire a nap felkelt, léptei nyomát a szállingózó hó elfedte.

 A vékony köd felszívódni, eltűnni látszott, mint aki leszegett fejjel adta fel a harcot a nap igen gyengécske, de még mindig ragyogó sugaraival szemben.
Az egyre csak fátyollá váló, fehérnek már a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető levegőfüggöny mögül feltűntek a fák, aztán a dombok, s a messzi távol.
 A völgyben apró házacskák létét inkább csak sejteni, mint látni, tudni lehetett. A békét hozták el a füstölgő kémények, melyek kemencéjének zugában az ember melengetheti fáradt, kihűlt testét.
A nagyobb füstfelhők békésen váltak apró pamacsokká, s a lengedező szellővel szárnyra kélve keringőztek.
 A lenyugvó nap az arany ezer árnyalatával festette be az eget. A fodrozódó felhőkön megcsillant a fénye, a márvány rideg, mégis vágyat ébresztő látványát kölcsönözve ezzel.
 A természet csodálatos. Leírhatatlan az a szépség, ami láthatóvá válik, ha az égre nézve a bús és komor szürkeség lágyan, tétován vált a szivárvány színeibe, életre kelve.
 


Written by Syssa®

2012. június 16., szombat

Életelvek…

A szüleimtől rengeteg, a minőségi élethez alapként szolgáló elvet hallottam életem során.
Ezekből idézek most néhányat.

Legtöbbjüket én saját magam magamra nézve igyekeztem, és igyekszem a mai napig, kötelező érvényűnek tekinteni.
Kétségtelen azonban, hogy emberként – ahogy a legtöbbünk – én is iszonyatos EGO-val vagyok megáldva, így gyarló vagyok, tehát az elvek betartását, azok szerint történő életvitelt meg kellett tanulnom, és természetesen tanulom a mai napig.
Hiszen hogyan taníthatnám a gyerekeimet ezek alapján élni, ha én magam nem az általam tanított elvek alapján élek?

Sajnálatos, hogy a szüleim ezeket inkább csak mondogatták, azonban kevésbé tartották…

Anyu:
Amit nem akarsz magadnak, ne csináld másnak!
Ne a másik erkölcse határozza meg a tiédet!
Hazug embert hamarabb, mint a sánta kutyát…
Adni jobb, mint kapni.
Akkor illik csak elfogadni, ha viszonozni is tudod.
Vigyázz magadra, ezzel ránk is vigyázol.

Apu:
Nem bocsánatot kell kérni, inkább ne tégy olyat, amiért bocsánatot kell kérned.
Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél.
Gack Kati nénitől hallotta, és igazat adott neki: Túl rövid az élet a haragtartáshoz.


Elméletek, amikkel én értek egyet:

Ha egy szülő nagyszülővé válva azt hirdeti, és aszerint él, hogy nagyszülőként a dolga az unoka kényeztetése (elrontása), akkor az a szülő nem tiszteli a gyermekét. Így azonban ne várja, hogy tiszteljék.

„Csak azt adhatjuk, amink van.
Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye!”

„Aki az égő parazsat a kezében tartja, hogy bosszúból megdobjon vele mást, annak megég a keze.”
„A hiba beismerése már nagy lépés a javulás útján.”
„Sokszor egy semmiség elég ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a fellegekből.”
„Nincs férfi, nincs nő, aki mindig erős tudna maradni, képes lenne elviselni az igazságtalan véleményt, a gyalázó szót; a rágalom még egy bolond szájából is belehasít olykor a védtelen érzésekbe.”
"Az ember egy pillanat alatt elkövethet olyat, amin aztán évekig bánkódhat, s az élet azon többé nem változtat semmit."
„A legfőbb emberi tudás önmagunkat ismerni, s a célt, ahová lépteink visznek.”



Written by Syssa®

2012. június 13., szerda

Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás: Táncjáték az Országos Találkozón

Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás: Táncjáték az Országos Találkozón: Az idei, jubileumi Országos Találkozóra egy táncjátékkal is készülünk, ennek megalkotóit szeretnénk most bemutatni.  _

Vér Hajnalka, rocky edzőnk bemutatkozása

2012. június 2., szombat

Dorina a vidámság napján



Szaléziak hagyományaként idén került megrendezésre a XV. vidámság napja, a programok helyszíne az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola.

A vidámság napja a húsvéthoz, a húsvéti hagyományokhoz kapcsolódik, ugyanakkor az iskolában számos, a húsvéthoz nem tartozó programon vehetünk részt.

Volt rocky bemutató, mostanra lezajlott a tanár nénik és anyukák közötti kosárlabda mérkőzés, lesznek néptánc bemutatók, vannak kézműves foglalkozások, lesz tanár-diák meccs, és lehetett enni, inni...

A rocky bemutató 9,15 körül kezdődött, kezdők és haladók egymás után mutatták be tehetségüket, tánc tudásukat.

Written by Syssa®