Elveszett a hely, ahol éltünk.
Elveszett az első pillanat.
És ami itt maradt, úgy fáj.
Két szemedből tűnnek a fények.
Két karodban már nem ébredek,
és nem kérdezhetek tovább.
Mint tengertől az égbolt.
Mint napfénytől az élet.
Te voltál a fény, mit elvesztettem én.
Hisz életünk egy olvasatlan, félig kész regény.
Mert tegerrel az égbolt.
Nézd! Távol összeérnek.
De sorsom mit sem ér,
Ha nem láthatlak én.
Hisz életünk,csak nézd!
Egy újra írt regény.
Csak így tudok az ég felé szállni.
A te szárnyaiddal lettem most szabad.
És nékem csak te vagy ma már.
Mint tengertől az égbolt.
Mint napfénytől az élet,
Mint sötétből a fény.
Úgy táncolsz felém,
Hisz életem egy tőled teljes
újra írt regény,
Mint tengerrel az égbolt,
Nézd! Távol összeérnek.
A valóság ködén, áttört már a fény.
Hajózunk az álmaink vizén
a boldogság felé.
Mint sötétből a fény,
úgy táncolsz felém.
Így életünk ,hát nézd!
Egy újra írt regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése