'Az úgy volt' (idézet egy másik blog bevezető szövegéből :)), hogy 1994. november 29-én, 14 óra 40 perckor világra hoztam első szülöttemet: Dánielt.
Ennek immáron 18 éve.
Ez a 18 év, főként az utolsó 11, nem volt valami vidám, de semmiképp nem volt könnyű.
Ha már akkor lett volna digitális fényképezőgép, akkor a blog az ő képeivel is tele lenne, nem csak a kislányoméval.
És itt is állna egy kép, egészen apró korából :)
A 18. születésnap itt, Magyarországon nagy dolog, hiszen jogilag innentől felnőttnek számítanak az emberek.
Az már más kérdés, hogy nem igen láttam még olyan 18 éves ifjút, legyen az leány vagy legény, aki valóban érett is volt ahhoz, hogy felnőttnek lehessen nevezni.
Természetesen az én fiam sem érett még, és nem felnőtt még. Talán egyszer... a kilátásai a génjeit alapul véve nem túl jók: az apja is és én is, igen csak későn érő típusok vagyunk :D
A születésnapját egy közeli cukrászdában ünnepeltük meg hármasban: az apja, a gyermek, és én.
Nem hagyhattam ki, hogy felvegyem, ahogy titkos kívánságával a szívében, elfújja a gyertyát, amit egyébként a cukrászda vezetője ajándékba adott:
Boldog születésnapot, Kisfiam!!!!!
Written by Syssa®
Dani! Boldog belépést kívánok a nagykorúak világába. Boldog, ha érzed a tenni vágyó erődet, boldog, ha tetteid előtt, alatt és után sem érzel vészt, bűntudatot vagy valami hiányt. Boldog, ha életed összesimul a körülötted levőkével. Boldog, ha ennek a szabadságát magad ismered fel, és magad irányítod erre az útra magad.
VálaszTörlésSzalai Feri bácsi, akit a szombathelyi barátai hívtak Haneknak