"Mindenki a maga szintjén "nyomorog""

Az előbbiekben már említett Blogon olvastam a címben megjelölt bejegyzést.

Onnan származik az alábbi idézet is:

"A mindenki a saját szintjén “nyomorog” mondást egyébként társadalmi státuszra, anyagi helyzetre is szoktam használni. Attól, hogy valaki sokszoros milliomos pl., nem biztos, hogy nem küzd lelki gondokkal, mint ahogyan az sem vehető biztosra, hogy a csontszegény ember őszinte elengedése számára tényleges boldogságot okoz vagy csak önhazugságban vergődik. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha nem társul megfelelő tudatosság bármilyen anyagi vagy spirituális szint mellé, akkor így is úgyis “nyomorgás” lesz a vége, a kérdés csak az, hogy fizikai, lelki, vagy mindkettő és hogy milyen intenzitású lesz ez a “nyomor”. Rá kellett jönnöm (mert az élet úgy alakította “véletlenül”, hogy a felismerés elkerülhetetlen legyen), hogy értelmetlen másokat irigyelnem azért, mert látszólag benne van az életükben az, ami nekem hiányzik. (Soha nem tudhatom ugyanis, hogy milyen, számomra értékes tapasztalat elérhetetlen az általam irigyelt embertársam számára, vagy milyen lelki akadályokat képtelen meglépni, mert nincs meg hozzá a megfelelő tudatossága, amiről úgy gondolom, hogy én azt már “kipipáltam” vagy legalábbis “úton vagyok a megértés felé”.)"








A bekezdés első harmadát vallom már hosszú évek óta.
Ami megérintett, az a harmadik mondat:
"Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha nem társul megfelelő tudatosság bármilyen anyagi vagy spirituális szint mellé, akkor így is úgyis “nyomorgás” lesz a vége, a kérdés csak az, hogy fizikai, lelki, vagy mindkettő és hogy milyen intenzitású lesz ez a “nyomor”. "

Megérintett, mert nyomorúságosan érzem magam az utóbbi egy évben. Abban az egy évben, melyben intenzívvé vált a rezgésszámom emelkedése, ami magával hozta az egyre "romló" egészségi állapotomat, ami azonban sok fizikai síkon létező élethelyzetben és szerepkörben emel gátakat.
Tehát esetemben éppannyira fizikai mint lelki, illetve éppannyira lelki mint fizikai, ez a nyomorgás.

Kérdés tehát: milyen spirituális szinten vagyok, és az megfelelő tudatossági szinttel párosul-e?
Válaszom: úgy érzem, hogy abszolút tudatosan keresem a válaszokat az életemben éppen zajló folyamatokra, és abszolút tisztában vagyok azzal, hogy mi történik velem, illetve minek vagyok a része, részese.
Újabb kérdés azonban: vajon a környezetem (férjem, munkahelyem, családom) mennyire képes tudatába fogadni ezt a szintű spiritualitást? Hiszen a lelki nyomorúságom pont abból ered, hogy a lelkemet, mely a HITben és az ezotériában találta meg a nyugalmat, nem tudom a maga csupasz valóságában mások jóindulatára bízni.

Férjem édesanyja a legbefogadóbb a környezetemben erre (nem számítva persze Mentoromat, és legjobb barátomat, Orsit).

Hogyan oldhatnám meg ezt a helyzetet?
Mi a módja a kecske megtartásának és a káposzta jóllakatásának?

Újabb idézet a blogból:
"Hmm. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság és ez csodálatos érzés. Az én bizonyosságom az, hogy az igazság bármi lehet (és ezért nyitott vagyok – egy bizonyos szintig – bármilyen infóra). Ez nem jelenti azt, hogy nincs egy mindenkor kiválasztott út, amin járok (anélkül nem hiszem, hogy lehet létezni), hanem csak nyitott vagyok bevenni egy váratlan kanyart és bármikor képes vagyok felülírni korábbi meggyőződésemet, mert az egyetlen állandóság a változás."








Na igen. Érdekes, hiszen világ életemben iróztam a változástól. A biztonságot számomra mindig az állandóság jelentette. A legrosszabb az egészben az, hogy ráébredtem, semmi nem állandó, és el kellett fogadnom azt, hogy a világ és az élet folyamatos változáson megy keresztül.
El tudtam fogadni azonnal, amint rájöttem, hogy az "elkövetett hibáimból" tanultam, és azok által változtam, hiszem, hogy jobbá lettem (ez nem jelenti azt, hogy nem kell újabb és újabb változásokon átmennem, és nem lehetek még ennél is jobb... mert a célom az, hogy a lelkem az út végén az EGYséghez tartozzon).

Álljon itt egy újabb idézet, de ezúttal Varga Viktor (azt hiszem, így hívják) dalának szövege:
"A tévedés néha jó, tudod, Amerikába is így jutott el az a hajó"

Written by Syssa®