Mottó

"Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét."
Popper Péter®
________________________________________________

2012. szeptember 20., csütörtök

Istenmorzsák....

Forrás: Facebook


,,Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége.
Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."
Buddha.

Amikor valakit csalódás ér..tulajdonképpen nem történik más...
mint hogy ,,tapasztalt" valamit...
Tapasztalataink segítőtársaink...vezetnek bennünket...
Ha valamit negatív tapasztalatként élünk meg résen kell lennünk...
Hiszen a negatív tapasztalás sokszor egónk megnyilvánulásának következménye...

Tegyük fel magunknak akkor a kérdést..
Mi történt valóban ?...
Miért történt mindez ?
Mire hívja fel a figyelmünket...
Mit kell észrevennünk...:)

Ha ezt megtesszük sokszor átértékelődnek ,,a negatív tapasztalásként megélt dolgok"...

Ha kizárod az ego játékát és mégis marad a negatív érzés,
akkor a legjobb amit tehetünk, hogy átadjuk magunkat a fájdalomnak,majd megélve azt...elengedjük...

Engedd el...
Engedd útjára...
Nem Tiéd...
Ne őrizd...meg kellett hogy éld, mert az élet része...de ne őrizd a fájdalmat...
Ha ragaszkodsz hozzá és őrizgeted beteggé tesz...
Fizikai tüneteket produkálva...

A ,,világvége" gondolat kizárása után...
(ego működésének felismerése...vagy az elengedés után...)

idézek fentről :
,,egy nagy kaland veszi kezdetét."Buddha."

Hiszen, ha az adott tapasztaláshoz úgy álltál mint írtam...
Feloldottad minden belső konfliktusodat...
Megtisztult módon látva és értékelve magadat egy új szemléletű ember ébred a tapasztalás után...:)
Kalandra fel...:)

Kalandra fel..:)
Akkor a kaland elkezdődik...

Részese vagy...de kicsit másként mint eddig...
mert hagyod ,hagyod hogy az élet vezessen...

Álmaid vesznek, vagy vállnak valóra...

Jó ez...? Jó bizony...
Nem erőlködés ,nem küzdelem..
Csak elfogadás...
Elfogadni azt ami van...
Hidd el az élet nem kíván rosszat ,,gyermekének "...

Kapukat keresünk...
Várjuk nyíljanak...
Fent egyre feljebb...
Csak jussunk előbbre...
Pedig a kapuk lent, lent nagyon mélyen...
mélyen...
a megélt alázatban, a legnagyobb szenvedésben nyílnak...(V)"



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése