Mottó

"Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét."
Popper Péter®
________________________________________________

2012. szeptember 25., kedd

Az előbbi "BARTUS" bejegyzésemhez...


A "Zsidók a magyar közéletben" nevű oldalon akadtam rá Bartus Lászlóról eképp fogalmazott jellemzésre:

"- *kb 1958, újságíró, a hírhedten magyargyűlölő amerikai Népszava tulajdonosa és főszerkesztője, volt hitgyüli tag, Kertész Ákost védi annak magyargyűlölő kirohanásai után [...]"

Nos, én nem tudom, ki Bartus László vagy Kertész Ákos valójában.
Nem tudom, hogy valóban magyargyűlölők-e, de azt igen, hogy amit az előbb közzétett cikkben olvastam, az valahogy megfogott.

Gyorsan megjegyzem, hogy nincs, soha nem is volt, és feltehetően nem is lesz bajom a vallási hovatartozásokkal: mindenki maga dönti el, miben hisz. Egy a fontos: úgy élni az életet, hogy se mást, se magunkat ne sodorjunk bajba, legyen meg az alkalmazkodás.

A férjemmel arról beszélgettünk egyik este, hogy vajon mennyire állít hitelesen követendő képet valaki, aki arra szövetkezik az ellenzékkel, hogy leváltsák Orbánt.
Ha igaz a mondás, hogy a fejétől bűzlik a hal, és igaz, hogy van, aki JÓL vezetné az országot, mint Orbán, akkor váltsák le.
De kérdem én: tudjuk-e bizonyosan azt, hogy ki vezetheti  JÓL az országot azok közül, akik jelenleg a Parlamentünkben tartózkodnak, olyan státuszban, hogy esélyük van a hatalomszerzésre.

Véleményem szerint bizonyosan nem tudhatjuk, ki lenne JÓ vezetője társadalmunknak.

Nem állnék be egyik politikus szavazótáborába sem, mert nem tudok eleget róluk. Látok egy képet, melyet festenek magukról, vagy festenek róluk azok, akiknek ez a feladata. De mennyiben tükrözi az a kép, amit kapunk, azt a személyt, aki ő valójában?

Honnan tudjuk, hogy azt, aki most esetleg szerény, nem vakítja majd el a megszerzett hatalom?

És miért mindig az az első dolga mindegyik kormánynak, hogy a saját zsebükre szavaznak?

Egy olyan kormány - vagy egyetlen ember - lehetne TALÁN jó vezetőnk, aki nem a maga gazdag érdekeit nézi, hanem azt, hogy akár saját luxusát feladva, az ország javát szolgálja.

Hogyan képzelem ezt? 
Néhányszor már említettem - talán még itt, a blogomban is - azt, hogy elég sok pénzt lehetne "beletuszmákolni" az államkasszába azzal, ha a politikusok mindegyike kb. nettó 150e forintból élne, semmi egyéb juttatással nem rendelkezne: 
- ebből fizetné a rezsit, és nem az államkasszából, 
- ebből fizetné a közlekedését (benzin, diesel, repülő, szán, mindegy), nem az államkasszából, - ebből fedezné a gyermeke(i) taníttatását (tankönyv, táska, egyéb eszközök), nem az államkasszából,
- ebből fedezné a gyermeke(i) étkeztetését, és nem az államkasszából, 
- ebből venne számítógépet, vagy laptopot, nem kapná az államkassza terhére,
- illetve fizethetné a maga étkezését, ha még marad rá fedezet... 

 Ha lesz olyan parlamenti képviselő, aki azt mondja, hogy neki nem kell a több százezres fizetés, az "ingyen autó", "ingyen rezsi", ingyen minden, majd azt az embert meghallgatom...



Written by Syssa®

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése