AZ ÉDENKERT ÍRÁSA
Őseink öröksége: a székely-magyar rovás
Krónikaíróink említik, hogy az Erdélyben élő magyarok – a székelyek – még a középkorban is szívesebben használták saját, ősi írásjel-rendszerüket, mint a latin betűket. Ezt nevezik rovásírásnak, noha tény, hogy nemcsak fára róttak vele: templomi kazettákra festették, falakra írták, sőt, kódexlapokra is gyakran rajzolták őket.
Tették mindezt az egyház rosszallása ellenére, hiszen már I. István
király (1000-1038) törvényeiben a következőket olvashatjuk: „A régi
magyar betűk és vésetek, a jobbról balra való pogány írás
megszüntetődjék és helyébe latin betűk használtassanak… A beadott iratok
és vésetek tűzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a
pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.”
http://
De vajon miért kellett tűzzel-vassal üldözni a rovásírást? És egyáltalán, vajon meddig, milyen régi korokba lehet visszavezetni a titokzatos jelek eredetét?
http://
De vajon miért kellett tűzzel-vassal üldözni a rovásírást? És egyáltalán, vajon meddig, milyen régi korokba lehet visszavezetni a titokzatos jelek eredetét?
Forrás: Magyar Nyelv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése