A NASA és a CIA titkai - Beszélgetés Bob Oechslerrel (1. rész)
Bob, mennyi ideig voltál a NASA-nál?
B.O.: A hetvenes évek közepéig dolgoztam ott, számos projektben résztvettem, többek között az Apolló-Szojuz közös űrrepülés terveinek kidolgozásában. Én terveztem azt a dokkoló részt, amivel a két űrhajó össze kapcsolódott. Dolgoztam az International Ultraviolet Explorer programban, ezek a műholdak az égitestek ultraibolya sugárzását tanulmányozzák, s közreműködtem a Védelmi Minisztérium néhány tervezetében is.
 |
| Bob Oechsler |
Végül eljöttél a NASA-tól, de néhány UFO-s akta tulajdonképpen lezáratlan maradt, nemde?
B.O.: Nem igazán tudom, mit titulálsz UFO-s aktáknak.
Vajon nem hozza zavarba a volt kollégáidat az, hogy idegenektől szerzett űrhajókról és effélékről beszélsz? Néhány "morzsát" szórtál az érdeklődők elé, bár a munkatársaid szerint ki sem kellett volna nyitni a "kekszesdobozt".
B.O.: Ez részben igaz, az alapinformációim kétségtelenül az Űrkutatási Hivataltól származnak. Azért kerestek meg, mert a munkám során tapasztalatot szereztem a légijárművek távirányítású működtetésével kapcsolatban, s ilyesféléket rögzítettek videón azok a szemtanúk, akiknek felvételeit elemeznem kellett. Néhány szerkezett egészen különös fizikai jellemzőket mutatott. Tulajdonképpen úgy tűnt, megszegik azokat a fizikai törvényszerűségeket, amiket mi ismerünk.
Várjunk csak. A NASA kért fel, hogy elemezd ezeket a felvételeket?
B.O.: Nem, egy washingtoni ügynökség, ami valójában többféle társaságból tevődik össze. Ezek egyike a haditengerészet.
Ekkor hagytad ott a NASA-t?
B.O.: Igen, mivel felkértek, hogy a Goddard Űrhajózási Központban nézzek meg néhány, nemrégen rögzített videófilmet.
Kik filmezték ezeket?
B.O.: Az első videót egy építésztől kapták, aki Florida északnyugati partja környékén, egy ötezer lakosú kisvárosban filmezett le egy UFO-t a háza mögött, a gimnázium épületén túl. Lehetőségem volt rá, hogy öt hónapot töltsek a Goddard Űrközpontban, a Maryland állambeli Greenbeltben, és minden ott található berendezéssel elemezzem a felvételt.
A NASA szívességéből?
B.O.: Igen, ők bocsátották rendelkezésemre az eszközöket.
Tehát mégsem botránkoztak meg annyira azon, hogy idegen életformákat keresel és így tovább?
B.O.: Nem, mivel nem voltak igazán tisztában vele, hogy mit is kutatok. Tulajdonképpen abban reménykedtek, rá fogok jönni, hogy ez valamiféle hamisítvány, valaki távirányítással működtetett egy modellt, vagy ilyesmit.
Nem ez az, amit felfedeztél?
B.O.: Nem, tulajdonképpen a haditengerészet egyik optikai fizikusa volt az egyetlen, aki tényleg érdeklődött az analízis végeredménye iránt, mivel ő is megfigyelt néhány dolgot, amiket nem igazán tudott meghatározni. Így kerültem be a projektbe és elég rendkívüli módon képesek voltunk megállapítani, hogy szó sem lehetett modellről. A szerkezet alacsony sebesség mellett hihetetlen irányváltoztatásokat hajtott végre, de nem lassított és nem is gyorsult fel.
Hogyan reagált a NASA a felfedezésetekre?
B.O.: Sehogy, semmiféle hivatalos reagálás nem volt a részükről. Több-kevesebb érdeklődő ugyan kíváncsi volt az eredményeinkre. Később rájöttünk, hogy Bobby Ray Inman admirális, a CIA Nemzetbiztonsági részlegének a vezetője, más kémelhárítók, továbbá műszaki szakemberek is informálódtak az elemzésről. Közülük néhánnyal egészen baráti kapcsolatba kerültünk. Egyikük beszámolt egy véletlenül rögzített telefonbeszélgetésről, amelyből kiderült, hogy az Egyesült Államok kormányzata néhány illetékesének lehetősége volt működés közben megszemlélni egy földönkívüli eredetű hardware-t, népszerű nevén UFO-t.
Te is láttad?
B.O.:Naná!
Angliába látogattál és repülőgéppel jöttél, nem UFO-val.
B.O.: Hát persze, a korongot a hangárban hagytuk. Nincs időnk rá, hogy minden ötvenezer mérföld megtétele után olajat cseréljünk.
Olyan komolyan mondtad ezt. Persze tréfálsz, ugye? De azt mondtad, hogy láttál földönkívüli szerkezeteket. Mi is volt a kifejezés, amit használtál, hardware?
B.O.: Igen, működő hardware-ről beszéltem.
És tényleg láttad? Kinek a birtokában volt?
B.O.: Kétféle szituációban is láttam. Egyszer a levegőben volt és szemmelláthatólag nem emberi pilóták vezették. Egészen biztos, hogy nem távirányítással repültek.
Az USA kormányzata tulajdonát képezték?
B.O.: Igen, és számos berepülőpilótával is beszéltem, akik tesztrepüléseket hajtottak végre velük, tehát tulajdonképpen megismerkedtek azok mechanikájával. Eszmét cseréltem fizikusokkal is, akik a hajtóműveket tanulmányozták és néhány rendkívüli felfedezésről számoltak be.
Milyen közel jutottál ezekhez a szerkezetekhez?
B.O.: Körülbelül hatvan méterre.
Miért nem mentél közelebb?
B.O.: Amikor az idegen lények ültek bennük, már az is meglepő, hogy egyáltalán a helyszínre mehettem. És ismerjük az amerikai hadsereg biztonsági intézkedéseit...
Tényleg olyan szigorúan vigyáztak ezekre, s annak ellenére nem engedtek közelebb hozzájuk, hogy bizonyos értelemben hivatalosan voltál jelen? Akkor miért nem zárták el mindenki szeme elől, kivéve persze a kiválasztott keveseket?
B.O.: Nos, le kell szögeznem, hogy ezek a szerkezetek szigorú nemzetbiztonsági törvények védelme alatt állnak. Egyfajta kettősség érvényesül velük kapcsolatban. Azt fennen hirdetik, hogy a földönkívüliek technológiája valóban roppant fejlett. De maguk a járművek, a mögöttük jelen lévő idegen fajok létezése különösen az Egyesült Államokban egy indoktrinációs program része, azaz lassan szivárogtatják ki az információkat a közvélemény számára. De tapasztalataim szerint világszerte ez történik. Az ötvenes évek végén a NASA által finanszírozott tanulmányok jelentek meg a Brookings Intézet gondozásában, amiben utaltak a földönkívüli kultúrával való konfrontáció lehetőségére. A végkifejlet attól függ, hogy ezek az információk eljutnak-e az emberekhez vagy sem.
Tehát nagyon megrázó végkifejlet elé nézünk, ami egyaránt megrendítheti a vallásokat, az erkölcsi normákat, elveheti az illúzióinkat és így tovább.
B.O.: Pontosan. A legnagyobb változások azonban a gazdasági életben várhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése