"Van, amikor egyszerűen nem tudok, nem akarok a problémáról tudomást venni – ezt nevezzük elfojtásnak. A fájdalom ott feszít, de nem tudok hozzáférni, nem tudom elmondani, mert zárlat keletkezett az elmondásra képes bal agyfélteke és az érzelmi agy összeköttetésében. A tudatos énünk a maga keservében csupán azt tudja elmondani, hogy nem jól érzi magát - ám szerencsére nemcsak a tudatos szinttel dolgozhatunk, hanem a képi szinttel is, hiszen a test ki tud fejezni olyan sérelmeket, fájdalmakat, amelyeket a lelki rendszer magasabb szintjéből beszorultan őriz.
Hadd meséljem el egy erre vonatkozó élményemet! Egy asszonynak nagyon fájt a felkarja. Már sokféle terápiát kipróbált, a szenvedés azonban csak nem akart szűnni. Nos, milyen lehetőségünk van arra, hogy hozzáférjünk egy testi fájdalomhoz? Próbáljuk valahogy képi szintre, élményszintre vinni! Megkérdeztem tőle, hogy mihez hasonlít ez az érzés – és máris a jobb agyfélteke gondolkodási nyelvén szólítottam meg.
- Olyan, mintha egy vasmarok szorítana.
- Ez a vasmarok esetleg egy kéz? Valakinek a keze? Férfikéz vagy női kéz?
- Férfikéz.
- Ha itt állna egy férfi, akihez ez a kéz tartozik, hol állna magához képest?
- Itt, a hátam mögött, onnan ragadja meg a karomat, és úgy szorítja.
- Ha ehhez a vasmarokhoz tartozó személy megszólalna, mit mondana?
- Ne menj el!
- Milyen összefüggésben lehet ez a szorítás az ön életével? Van valaki, valami, ami vasmarokként szorítja?
Ekkor elsírja magát.
- Fél éve válófélben vagyok.
Mint kiderült, ő új életet akart kezdeni, de a férje visszatartotta, a teste pedig őrzőjévé, hordozójává, kifejezőjévé vált annak a sérelemnek, fájdalomnak, amelyről a hölgy nem beszélt. 'Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!'
Ami pedig igazán csodálatos az egészben: ha verbálisan kifejezésre jut az, amit a test a maga nyelvén árul el, akkor a fizikai fájdalom egyszerűen eltűnik, megszűnik."
Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése