Ennek a közösségnek a szülő apám is a tagja.
Hogy a történet érthető legyen, néhány fontosabb momentumot vázolnék:
- apu fiú gyermeket akart: én lány lettem
- az anyukám 14 éves koromig a példaképem volt... aztán inni kezdett.
- életem nagy részében apukám elismerésének kivívásával küzdöttem: hiába
- 17 éves koromban, amikor elveszítettem a nagymamámat, személyében az apukám az édesanyját, az apukám sírva azt mondta: árva lettem, nem maradt senkim
- négy évvel ezelőtt (augusztus 26-án) apu elveszítette a bátyját, hosszú és fájdalmas betegségben hunyt el, apu azt mondta: egyedül maradtam, nincs családom
- sok év telt el az életemből úgy, hogy vakon vegetáltam a világban, és elhittem, ennyi az élet
- egész életemben azt hittem, a szüleim azok, akiknek ismerem őket: tévedtem
- a fiammal - elfogadván a szakemberek véleményét - a szüleimnek is köszönhetően romlott meg a kapcsolatom: ezt a fájdalmat élem 11-12 éve, és éltem a mai napon is
- az apukám sok évvel ezelőtt, a hátam mögött a fiamról ezt a kijelentést tette (ő nem tudta, hogy én hallom):
"A lányod egyetlen emberi jó cselekedete az volt, hogy a világra hozta nekünk ezt a kis mókust!"
- a szüleim a hátam mögött a fiamnak ezt mondták: "Anyádnak már meg van a boldog élete, abba Te nem férsz bele!"
- felébredve a hosszú "álomból", tavaly decemberben levélben mondtam el mindazt a szüleimnek, amit szóban soha nem tudtam, a levelet azonban nem személyesen adtam át: ebben a levélben (sok más mellett) azt írtam, hogy az elmúlt 39 évből ki kell gyógyulnom, és nem szeretnék találkozni velük, beszélni velük, nem fogom keresni őket, és kértem, ők se keressenek engem: hogy milyen gondolatokkal a fejükben, vagy érzésekkel a lelkükben, nem tudom, de a kérésem (úgy hiszem, inkább beteges büszkeségből) tiszteletben tartották.
Sok mindent írhatnék még le, de most következzen az, amivel az imént találtam magam szembe:
Ezen a már említett, nagy sikerű, ámbár szerintem sok tekintetben barbár és primitív közösségi oldalon több alkalmazást is használhat az ember. Az egyik ilyen a "Csodálatos idézetek", aminek valójában egyáltalán nincs köze a cím által sugallthoz. Ellenkezőleg. Kérdéssorozat jelenik meg a felhasználó ismerősi körébe tartozó minden egyes emberrel kapcsolatban, de a kérdések túlnyomó többsége értelmetlen, gusztustalan és beteg elmére vall.
Az egyik ilyen kérdésnél ezt ki is fejtettem, függetlenül attól, hogy a kérdést egy ismerősömmel kapcsolatban tették fel.
A helyzet az, hogy ugyanez a kérdés jelenhetett meg apámnak is.
A továbbiakat idézem itt:
Válaszok Rólad
Válaszadó: Tibor Székely
Kérdés: Milyen állatokat tartana Ricza Szilvia mint szeretőket?
Válasz: "Had gondolkozzam"
Kell-e ehhez bármit is fűznöm?
Köszönöm, drága Apám! Nem csalódtam benned!
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése