nos, ha nem is hevert, de mindenképp az utcán történtek ihlettek meg. Ez egy hatalmas Blogtéma!!!!!!!
Történt ugyanis, hogy az orvos rendelkezése ellenére, a lányom érdekeit szem előtt tartva, az alig több mint kilenc hetes Samantha nevezetű gyönyörűséget
levittük reggeli után (7 órakor reggelizik) sétálni, remélvén, hogy a dolgát ott el is végzi majd.
Tudni kell, hogy a hulladékszállítás nálunk kedden, csütörtökön és szombaton történik, a nagy konténereket ettől eltérő időben lánccal és lakattal tartják zárva.
Dorici és Sam társaságában útnak indultam, tőlem szokatlan módon egészségesnek tűnő valamit csinálni: sétálni!
Az észak felé néző oldalon (nekem ez jellemzően a hátsó kapu, és első kapunak azt az oldalt tekintem, melyen a kapucsengők vannak), tehát hátul mentünk ki, és magától értetődő módon nem a főút menti járda felé vettük az irányt, hanem a "csendesebb", de mindenképp kisebb forgalmú utca felé.
Ahogy haladtunk, és elhagytuk a lépcsőházakat, az utolsó hulladéktartálynál egy hajléktalant láttam meg. A ruhája (sajnálatos módon!!!!!!!!!!!!) koszos volt, minden vagyonát magán hordta: hátizsákját, pulcsiját a derekára kötve, de önmaga még mindig kabátban és hosszúnadrágban volt.
Azonnal fogtam Doricit, mert rossz beidegződés miatt, vagy nem tudom, miért, de féltem az ilyen sanyarú sorsú emberektől a gyerekeimet. Danit is.
Szóval fogtam Doricit, és közben le sem vettem a szemem a szerencsétlen sorsú emberről. Feltűnt, hogy nem mozog, csak áll, nem pakol ki a kukából, nem forgatja fel...
Amikor közelebb értünk, megdöbbentem: egy fiatalembert láttam, újságot tartott a kezében, és olvasta a cikkeket...
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése