A szikla szélén állva meredten nézte a lába alatt morajló tengert. Tekintete a múltba révedt, benne megannyi emlék képe tükröződött. Ha olvasni lehetne a szemében, mély, szívet szaggató és gyógyíthatatlan fájdalom költötte vers sorait olvashatnánk.
Mellette, házuk kertjében a férfi végezte a ház körüli teendők férfira szabott dolgát.
Csend volt, csak a tenger hangja és a szellő susogása volt hallható.
A világítótorony lámpája egyre csak villogott, jelezvén az arra hajózóknak a békés vizeket.
Fontos feladat a világítótorony őrének lenni... ha az arra hajózók nem figyelnek a fényekre, zátonyra futhatnak, akár életüket is veszthetik. A torony mindig jelzi a közelgő vihart, az őr mindig figyel a toronyra.
A férfi felemelte fejét, szomorúan nézte asszonyát, ahogyan az a távolba réved. Látta, ahogy az asszony remeg, tudta, hogy megint sír. Tudta, hogy ezt a fájdalmat sosem heverheti ki, és tudta, hogy nem tudja enyhíteni bánatát. Bár beleszakadt a szíve, és a veszteség az övé is volt, tétlenül nézte kedvese szenvedését.
Elfordult, ingujjával egy könnycseppet morzsolt el az arcán, miközben a szörnyű tragédia emléke rémlett fel benne. A kicsi gyermek tragédiája, a gyöngyöző kacajú, szőke, göndör fürtös apró gyermeké, akit nem ölelhet át többé, nem cirógathat többé, akivel nem kergetőzhet, és nem nézhetik együtt a nagy vizet, kémlelve a távolt, feltűnik-e arra egy hajó.
Belefacsarodott a szíve, ahogy az emlékképben a szikla mellett futó kerítést nyitva, a gyermeket pedig a szikla alján csurom vizesen, mozdulatlanul fekve látta.
Tudta, hogy asszonya elméjét ez az emlék gyötri, lelkét ennek a fájdalma kínozza.
Az asszony, mintha érezte volna ura feltörő fájdalmát, odafordult, arcán egy könnycsepp gördült le... Egy pillanatig nézte szíve szerelmét, közben egy halk sóhaj hagyta el ajkait...
Mire a férfi újra felemelte fejét, már csak hűlt helyét látta a nőnek, aki gyermekük előtt és azóta is, az életet jelentette számára.
Jeges rémület szorította markába szívét: - Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! - kiáltotta, és kezéből mindent elhajítva, a sziklához rohant, ahol asszonyát utoljára látta.
A nő a szikla alján, csurom vizesen, mozdulatlanul feküdt.
Épp úgy, ahogy néhány éve a kicsi gyermekük...
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése