Történt egyszer, nagyjából 25 éve, hogy az apa, az anya és a leánygyermekük az apa munkahelyének üdülőjében nyaraltak, két hétig.
Az üdülő a gyermek, de tulajdonképpen az egész család legnagyobb örömére a magyar tenger partján, valóban a partján volt.
Az üdülőben a család vendégül látta az apa régi barátját, gimnáziumi osztálytársát, a barátság kezdete arra az időre datálódik.
Ezen úriember, nevezzük Viktornak, az ötvenes években, oly sok magyar emberhez hasonlóan távozott kis hazánkból.
Új kontinensen kezdett új életet.
A nyaralás alatt a felnőttek sokat beszélgettek, sokat szórakoztak, pingpongoztak, lengőtekéztek, szalonnát sütöttek, és itták mindezekhez az elmaradhatatlan alkohol tartalmú italokat.
A leánygyermek tinédzser korának szinte a kezdetén járt még, így a felnőttek világa még elég távoli volt számára.
A többi gyermek pedig, akik a szüleikkel nyaralni jöttek a vállalati üdülőbe, vagy túl fiatal volt, akikkel ideig-óráig egy tini el tud játszadozni, de a kisebb korosztály tagjai sokáig nem nevezhetők igazi szórakoztató társaságnak egy 14 év körüli lánynak, vagy korban hozzá hasonlók, de életstílusra, neveltetésben egész mások.
A lány tehát, mint bárhol máshol, itt is kívülállónak érezte magát.
Szemüvege nélkül mit sem látott, szemüveggel pedig nem tudott úszni, sem napozni, sem egy igazán jót labdázni…
Az emberek jelenlétét egyébként is kellemetlennek érző leány sorsát tovább keserítették a bőrét időnként egy és más helyen – lehetőleg mindig a legkellemetlenebb időszakokban –ellepő piros pöttyök, melyek idővel pattanásokká fejlődtek.
Emellett a haja göndör volt, ami kezelhetetlen, így frizurát soha nem tudott viselni, és olyan fura színű, amilyet máson a lány még nem látott.
A napsütésben hajszíne aranylóan szikrázott, fürtjei csigákat formálva szálltak a nyári szellőben, más emberekben a vidám gyermek érzetét keltve.
Az emberek szívesen mosolyogtak rá, mert aranylóan mogyorószínű, göndör haja, szép, kékesszürke szemei, életteli őszinte tekintete és kedvessége megnyerte az embereket.
A nyaralás során a család: az apa, az anya, a gyermek és a vendég barát, Viktor együtt mentek vacsorázni, a szomszédos üdülővárosba, a parti sétányon egymás mellett található, válogatott finomságokat kínáló, szebbnél szebb éttermek egyikébe.
A vacsora kellemes hangulatban telt. Az anyuka vidám volt, az apuka – aki egyébként rendkívüli humorral volt megáldva, így az élet vele csupa móka és kacagás volt – és Viktor a tőlük megszokott derűs hangulatot teremtettek, a vicceken még a leánygyermek is jókat kacagott.
A vacsora végeztével az apuka jelezte, hogy az üdülőbe indulás előtt még volna egy kis elintéznivalója, egy olyan helyen, melyre még a király is gyalog jár.
A számlát már kifizették, így az anyuka, Viktor és a leány a kijárat környékén várták az apát.
Az apa azonban csak nem jött, hiába teltek a percek… Viktor utána eredt, hogy megnézze, merre van az apa… az anya és a leány tehát már kettejüket várta vissza.
Viktor visszajött, és döbbent arccal jelezte, hogy apa nincs ott, ahová indult… Ez megrökönyödést keltett mindannyiukban, hiszen apa vissza nem jött, a helyiségből az ajtón keresztül nem távozott: azt észrevétlenül nem is tehette, hiszen attól a pillanattól fogva, hogy mind a négyen elhagyták az asztalt, hárman a bejárat (ami egyben a kijárat is volt) mellett álltak.
Gondolatok tömkelege cikázott át mindenki fejében, hogy mi lehet, hol lehet, mit tegyenek…
Eltelt néhány perc, az anya az apa példáját követve, maga is a hölgyek részére kialakított azon elkülönített helyiséget látogatta meg, melyet emberek csak bizonyos okokból vesznek igénybe.
Viktor és a leánygyermek magára marad, várták anyát.
Nem tudni, mennyi idő telt el, de biztos, hogy több mint amennyi egy efféle tevékenység esetében indokolt… anya azonban nem jött ki a helyiségből, ahová látták bemenni.
A helyzet kicsit groteszk volt, Viktor és a lány azon tűnődtek, mit tegyenek...
Annál jobb ötletük nem született, mint hogy az étterem másik kijáratán át a part felőli részt is megnézzék.
A terv kitűnő volt. Egyetlen apró akadály gördült csupán eléjük: a korom sötét, melyben még egymást sem látták egymás mellett állva, nem hogy egy esetleg távolabb sétálgató személyt.
A keresést a korom sötét miatt tökéletesen értelmetlennek minősítették, így szorosan egymás mellett haladva, hogy legalább egymást ne tévesszék szem elől – főleg a felnőtt esetében volt ez jelentős, hiszen egyedül maradt felelős az éjszaka közepén egy tinédzser lányért – visszafelé az éttermen keresztül haladva kiléptek a kivilágított utcára.
Az élénken zsibongó embertömegben megkísérelték felidézni, melyik irányból érkeztek, mert úgy gondolták, hogy logikusan arra lehet a hazafelé vezető út is.
Reménykedve abban, hogy jó irányba indultak el, nekivágtak az útnak, és az éjszakának.
Néhány másodpercnyi csend után, melyet kínosnak éreztek, beszélgetni próbáltak. A témaválasztás kézenfekvő volt, hiszen a családtagok eltűnése elég szokatlan helyzeteket eredményezett.
A beszélgetésben elmerülve, az étteremtől már meglehetősen távol, váratlanul, de annál nagyobb örömöt ébresztve, összefutottak anyával.
Az utat hazafelé immáron hármasban folytatták.
A hangulat oldottabb lett, anya örült a lányának és Viktornak. Menet közben megvitatták, ki merre volt.
Hamarosan hazaértek. Már út közben, és aztán az épületbe belépve is azon tűnődtek, hol lehet az apa, és mi lesz vele. Abban azonban egyet értettek, hogy a legjobb megoldás az volt, ha ők hazajönnek, ahelyett, hogy reggelig az utcákat járták volna, apát keresve.
A szállásukként szolgáló szoba ajtaját a házirend szerint kulcsra kell zárni távozáskor, a kulcsot az erre a célra kialakított tárolóban kell elhelyezni.
Mivel hazaérve az tűnt ésszerűnek, hogy a kulcsot a tárolóból ki kell venni, hiszen zárt ajtót a megfelelő kulcs nyitja probléma nélkül, döbbenetet keltett, amikor a kulcs nem volt a tárolóban.
Veszíteni valójuk nem lévén, hiszen egy órán át gyalogoltak hazafelé, felmentek az emeletre, a szobához.
A végső megrökönyödés ekkor lett úrrá rajtuk: a szoba nem volt zárva, a kis lámpa égett, apa az ágyban fekve újságot olvasott.
Az esti történéseket magában nem túl sokáig elemző Viktor csak ennyit szólt:
- Érdekes család…
- Érdekes család…
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése