"Csillagok közt"

"Néha elég egy pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki.
Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.
Csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát.
A képmutatás álarca megreped az arcodon.
Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És FÉLSZ, és halára rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében.
FÉLSZ, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is.
A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit KÉRDEZ, válaszolsz.
Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi, VALÓDI énedet.
A VALÓSÁGOT. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel.
Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet. BOLDOG vagy és FÉLSZ, együtt. De nem bánod! Megreped a burok, amiben éltél!
Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Talán nem lehettek együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok.
Évek múlva az érzés feltör belőled. Csak pár szót váltotok üzenetben, csak röppen egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az évek, változtál, és ő is változott. Minden más lett.
Fonalak összegubancolódtak, fonalak szakadtak el, fonalak jöttek létre, por szállt a régi érzésekre.
De a tietek mit sem változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál, ami egy életre összeköt benneteket.
És ott is marad. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember.
Iker lelkek vagytok, ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, láncolva valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten."