Az imént elevenedett fel: mára virradó éjjel megint álmodtam!
Azt,
hogy az apámmal beszélek telefonon... úgy, mintha az elmúlt egy év nem
mély hallgatásba burkolózva, rettentő távolságot tartva telt volna el.
Kedélyesen csicseregtünk volna, ha lett volna téma, amiről beszélgethetnénk.
De
nem volt, ahogyan igazából soha. Hiszen a beszélgetés során a két
félnek meg kell hallgatnia egymást, mi több, meg kell HALLANIA egymást, a
beszélgetés arra szolgál, hogy információt cseréljenek, hogy ezáltal
megismerhessék egymást!
Ez nem csak egymás számára idegen, vagy
alig-ismerős embereknél van így! A szülőnek meg kell ismernie a
gyermekét, a gyermeknek a szülőjét, enélkül nem jöhet létre az, amit
kapcsolatnak hívnak.
(Egyébként is csak a másik ember megismerése
után lehet eldönteni, hogy akarunk-e vele kapcsolatban maradni, vagy
sem... bár ez szülő-gyermek viszonyban általában nehéz, de nálunk már ez
is megvolt.)
Az nem beszélgetés, hogy mindkettő mondja a
magáét, de csak az egyik hallja meg a másikat, vagy egyik sem hallja meg
a másikat...
No mindegy, nem akarok most ebbe
belemélyedni (megint), csak rögzíteni állt szándékomban a tényt, mely
szerint az apámmal beszéltem telefonon. Annyira emlékszem csupán, hogy
megkérdeztem, hogy van, azt mondta, jól...
???
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése