"A pszichológus válaszol
Nem kötődik életkorhoz, nem válogat fiatal és idős, nő
és férfi közt, előbb-utóbb mindenki gondolataiba belopódzik. Az
egészséges szerelemféltés bármely kapcsolatban előfordulhat, ha azonban
állandósul, könnyen tönkreteheti a legstabilabb kapcsolatot is.
A szó, és ami mögötte van
A féltékenység az egyik leggyakrabban előforduló érzelem.
Gyakorisága és súlyos következményei ellenére ritkán áll a kutatások
kereszttüzében, pedig szinte minden héten az újságok címoldalára kerül
valamilyen féltékenység miatti, különös kegyetlenséggel elkövetett
gyilkosság.
Nem könnyű megragadni, pontosan definiálni azt, mi rejlik e szó mögött: féltékenység. Gyakran nem is tudjuk pontosan megmondani, mi vált ki bennünk haragot, dühöt, feszültséget.
A féltékenység egy érzelem, melyet akkor élünk át, ha valaki,
akitől vágyunk valamire (tipikusan figyelemre, szeretetre vagy
gyengédségre), egy harmadik személynek nyújtja ezt a valamit.
Például egy gyerek féltékeny lesz, ha a testvére kap édességet, de ő
nem. A féltékenység nem egyszerűen abból ered, hogy nem kapjuk meg,
amire vágyunk: a gyerek féltékenységét még csillapítja, ha ő is kap az
édességből, de egy féltékeny szerető már kizárólag magának akarja a
szeretett személy figyelmét.
Egyes szakértők különbséget tesznek féltékenység és irigység között:
a féltékenység lényege, hogy meg akarjuk tartani, ami a miénk, míg az
irigység lényege, hogy vágyunk valamire, ami nincs a birtokunkban.
(Eszerint a gyerek féltékeny a testvérére, akire a szülei többet
figyelnek, és irigyli a barátja új biciklijét.) Mások szerint a
féltékenység és az irigység különbségének lényege a harmadik fél
részvételében van: a féltékeny személy nem egyszerűen csak magáénak
akarja a figyelmet, és nem is azt szeretné, hogy a harmadik fél
egyáltalán nem kapjon - hanem hogy az, akire féltékeny, ne adjon a
harmadik félnek.
Erre alapozva néhányan azt feltételezik, hogy a féltékenység az
önmagunkról alkotott képpel van kapcsolatban. Az a tudat, hogy valaki,
akinek a véleménye sokat számít nekünk, egy harmadik személyt többre
tart nálunk, kétségeket ébreszt bennünk a saját értékünkkel
kapcsolatban.
A zöldszemű szörny régóta kacag
Különböző kultúrák és különböző korok eltérően kezelik a kérdést. Az
Ószövetségben nagy bűn a hűtlenség, a vele járó féltékenység pedig nagy
fenyegettetés. A zsidó közösségek megtartó ereje a valláson kívül a
családi összetartás volt. Igen nagy szerepe volt és van a családnak a
mai napig. A közösség védte a családi egységet, ha valaki ebből
kicsábult, azt a közösség kivetette magából. A kereszténység sok helyen
támadja a féltékenységet. A keresztény tanítások már a hűtlenség
gondolatát is bűnnek tartották. Az ókori görögök megbüntették a nőt, aki
félrelépett. Akit rajtakaptak - és férje nem ölte meg -, az nem
látogathatta többé a szent helyeket. Az ókori Rómában a hűtlen asszonyt
és szeretőjét büntették, míg a férjeknek elfogadott és megengedett volt a
házasságon kívüli kapcsolat. A mohamedánok, ha a háremben érték tetten a
férfit, habozás nélkül kivégezték. Szicíliában ma sem lepődnek meg
azon, ha a férj megöli a riválist. Az apacs indiánok hírhedtek voltak
féltékenységükről. Ha egy férfi akárcsak egy pohár vizet kért
feleségüktől, már csábításnak tekintették és büntették. Egy apacs indián
rutinszerűen ölte meg vetélytársát, ha hűtlenségen érte a feleségével,
akinek büntetése orrlevágás volt. A XI. századi Britanniában szintén
orr-, vagy/és füllevágás volt a hűtlen asszony büntetése. A
csendes-óceáni Szamoán a feleség megkereste azt, akinek férjével
viszonya volt, és leharapta a nő orrát, hogy ne legyen olyan vonzó.
Szerelem vagy birtoklási vágy?
A féltékenység kialakulása, és megjelenési formái a gyermekkorra és a
neveltetésre is visszavezethetők. Miért van az, hogy egyes emberek akár
bántalmazni is képesek párjukat - féltékenység okán -, míg mások akár
heteket is külön töltenek párjuktól, teljes nyugalomban?
A szociálpszichológia szerint az emberek neveltetése nagyban
szerepet játszik a féltékenység kialakulásában. Néhány társadalomban
megszokott jelenség a többnejűség, illetve a poligám kapcsolat.
Európában ez a fajta hozzáállás szokatlan, sőt, sokak szemében az
erkölcstelenség határát súrolja. Sok esetben a vallás tiltja, vagy éppen
engedélyezi a többnejűséget, s az emberek gyermekkoruktól fogva ebben a
szellemben nevelkednek. Az Európában jellemző monogám párkapcsolatok
miatt az itt nevelkedő ember számára természetes, hogy partnere hűséges,
nem tart igényt több társra, s ha bármilyen történés ezt a megszokott
jelenséget veszélyezteti, kétségbeesésének heves érzelmi kitöréssel ad
hangot. Margaret Mead, szociálpszichológus a neveltetés, a társadalmi
tradíciók különbségeinek tudja be ezt a reakciót.
Korábban Európában sem volt jellemző a féltékenység. Évszázadokkal
ezelőtt tiltott volt a házasság előtti kapcsolat, emiatt ritkábban
fordult elő ez a jelenség. Később megjelentek a nyíltabb kapcsolatok, a
válás lehetősége, s így a zöld szemű szörny ismét megjelent. A hetvenes
évek elején megjelentek a "szabad szerelem", vagy más néven poligámia
hívei is.
Evolúció - ami mindent megmagyaráz
Az évmilliók során úgy alakult, hogy a férfi energiát fektet a
gyereknevelésbe, s nem hagyja faképnél (jó esetben) a nőt, akit teherbe
ejtett. Ha már viszont úgy alakult a férfi sorsa, hogy nap mint nap
küzdenie kell családjáért, a férfiakban fokozatosan kialakult az a
mindent elsöprő elemi igény, hogy szeretnének biztosak lenni abban,
valóban saját genetikai gyermekükért küzdenek. Hogy ebben biztosak
lehessenek, az evolúció során számos tulajdonság fejlődött ki a
férfiakban - ezek egyike a féltékenység. A férfiféltékenység evolúciósan
tehát elsősorban az apaság bizonyságának védelmére alakult ki. Mindez
persze a mélyben dolgozó nyers program, ami a felszínen szerelemként,
ragaszkodásként fogalmazódik meg.
A női féltékenység evolúciós gyökere más. A nő a férfit elsősorban
érzelmileg tudja magához kötni. Tradicionálisan a nők sokkal jobban
viselik azt, ha a férjük vagy párjuk félrelép, mint a férfiak fordított
esetben. Ennek oka az, hogy a nő evolúciós értelemben nem veszít azzal,
ha a férfi más nőt is megtermékenyít. Veszély a nőt csak akkor
fenyegeti, ha a férfi érzelmileg elpártol tőle, és kötődni kezd egy
másik nőhöz. Ekkor ugyanis az utódot a nőnek kell egyedül felnevelnie.
Eggyé válás
A féltékenység érzése erősen beszűkíti a személyiséget. A féltékeny
ember másra sem tud gondolni, másról sem tud beszélni. Ez, a másikra
való teljes "beszűkültség" a gyermekkor sajátossága. Csecsemő- és
kisgyermekkorban anya és gyermeke közt a kapcsolat olyan, mintha egy
test egy lélek lennének. Ezt szimbiotikus kapcsolatnak hívjuk. A
szerelmi kapcsolatban is ez a szimbiózis jön létre. Mikor egy ilyen
összefonódás létrejön, óriási energiamennyiség szabadul fel az emberben.
Ez az energia segített korábban az egyedülálló személyiséget
biztonságban összetartani. Ha viszont a kapcsolat megszakadással
fenyeget (például egy harmadik belépésével) jelentős energiaveszteség
következik be. Az egyedülléthez szükséges energia nem mobilizálható
gyorsan; így a kapcsolat megszűnése magának a létezésnek a megszűnésével
fenyeget. Ez a fenyegetettség jelenik meg abban a mindent elöntő
pánikban, amit a féltékenységben tapasztalunk. Emiatt válik az ember
képessé arra, hogy alapvető morális gátjait is átlépje. Olyan
cselekvésekre képes, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak
(ellenőrzés, vizsgálódás, agresszió, akár emberölés). Olyasféle
fenyegetettséget él meg, mintha az egyik lábát veszítené el. A túlélés, a
továbbélés kerül veszélybe - tehát a féltékenységet maga az életösztön
szervezi.
Sokak szerint a féltékenység legfőbb eleme az önértékelés
csökkenése. Ha valaki azt látja, hogy partnere érzelmei más felé húznak,
úgy érzi, hogy ezáltal ő leértékelődött, elveszítette fontosságát. Ezen
elméletek szerint önértékelésünk megőrzése érdekében támad bennünk a
féltékenység, hogy megerősítsük veszni látszó pozíciónkat. Akit az
elhagyás fenyeget, annak szembe kell néznie azzal, hogy a biztonságot
jelentő érzelmi kapcsolatát rosszul építette fel, s emiatt környezetének
kiszolgáltatottá válik. Minden, amit eddig felépített, veszélybe kerül,
s így elvész a jövőkép is.
Érzelmi biztonság
Egy szerelmi kapcsolat kialakulásakor a szerelmesek állandóan egymás
társaságát keresik. Fenntartás nélkül elfogadják a másikat. Úgy tűnik -
s ők is úgy érzik -, mintha a két szerelmes összeolvadna egymásban,
mintha megszűnnének a határok kettejük között. A mindennapi életben
gyakran a külsőségekben is megerősíttetik ennek az összetartozásnak a
kizárólagossága, egyedisége. Ezt a célt szolgálják a házasság körüli
ceremóniák és szimbólumok - mint a karikagyűrű, névváltás stb. A
házasság után már ez az új egység lép majd kapcsolatba a közösséggel,
mint házassági egység. Fontos, hogy ezen egységből mindenki más ki
legyen zárva. Az egység ugyanis "minden vagy semmi" alapon létezik. A
féltékenység abban a fenyegetésben gyökerezik, hogy kívülről, egy
harmadik megbontja ezt a létező, működő egységet. Azzal fenyeget, hogy
lehasítja tőlünk az énünk egy részét jelentő társat vagy annak
érzelmeit, amit addig önmagunk kiteljesedésének fogtunk fel.
Az egybetartozást kimondott és kimondatlan normatívák szabályozzák, s
a kapcsolatban támaszt jelent a közösen, mindkét fél által elfogadott
szabályrendszer. Ilyenek: lehet-e a másiknak saját társasága, "ugye,
sose fogunk hazudni egymásnak" stb. E szabályok lehetőséget adnak a
feleknek arra, hogy körülhatárolják kapcsolatukat. Ha ez megtörtént, már
úgy érezhetik, biztonságban tudhatják magukat. Ha a szabályrendszer
valamelyik kulcseleme megváltozik (például a partner szexuális
érdeklődése más irányba fordul), lavinaszerűen megkérdőjelezheti az
összes többit. Ezt követően azonnal felvetődik a hűség, a megbízhatóság
kérdésköre, szoros összefüggésben a személyiség biztonság-szomjúságával.
A két ember egységének működése zavart szenved, s így nem csak a másik
iránt lesznek kételyei, de saját magával kapcsolatban is. Bűnösség,
zavar, önértékelés-csökkenés, bosszú és ehhez hasonló érzelmek
támadhatnak. A féltékenység tehát egyet jelent a kapcsolat feletti
kontroll, a biztonságérzés elvesztésével.
Ki a féltékenyebb?
Hogy melyik nem a féltékenyebb, arra nézve ellentmondásosak az
adatok, ám felmérések inkább a férfiakat mutatják féltékenyebbnek. Ennek
az adatnak az érvényességét támasztja alá az a bírósági megfigyelés is,
miszerint válás esetén a férfiak sokkal gyakrabban hivatkoznak
válóokként a hűtlenségre, mint a nők (51%, szemben 27%-kal).
A férfiak féltékenysége egyértelműen megállapítható, hiszen nyílt
lapokkal játszanak, kinyilvánítják nem tetszésüket. Ugyanakkor a
féltékeny nő burkolt kérdésekkel igyekszik fényt deríteni a férfi vélt-
vagy valós félrelépéseire. Például titokban elcseni a telefont és
meglesi a híváslistát.
A férfiak azok, akik betegségnek tekintik a féltékenységet, és
hisztisnek a féltékeny nőt. Mert ha egyszer is elismernék, hogy igen,
valóban kellemetlen lehet a partner számára, ha úgy bámulnak egy nőt,
hogy majd kiesik a szemük, akkor talán felhagynának vele. Mindazonáltal a
férfiak között találni a legelfajultabb féltékenység képviselőit. Míg
egy nő legrosszabb esetben megcibálja a vélt- vagy valóban létező
szerető haját, esetleg zaklatja telefonon, addig az extrém módon
féltékeny férfiak a párjuk fizikai bántalmazásától sem riadnak vissza.
A féltékenység kezelése
A féltékenység nehezen kezelhető, de azért meg lehet próbálni. Végül
is a féltékenység egyfelől egy kommunikációs stratégia két partner
közt, és ezen lehet változtatni. Másfelől a féltékenység egy
kínzó-szorongató élmény, amelyet meg lehet tanulni tudatosan elhárítani
és semlegesíteni. A féltékenységet, mint viselkedést mindig megerősíti
az, hogy a szorongás akkor oldódik, amikor a személy átmeneti
bizonyságot szerez társa hűségéről. Ez arra sarkalja, hogy szorongását
legközelebb is faggatódzással, nyomozással oldja. A féltékenység
szélsőséges formája azonban már pszichiátriai kezelést igényel, mert a
paranoid pszichózis egy fajtájává fejlődik. Sajnos sok gyilkosság
történik féltékenységi motívumból. "És az evolúciós törvények hangja
szól belőlünk, amikor pontosan értjük, miért ragad puskát a feleségét
szeretőjével tetten érő férj.""
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése