Nos, ez annyira jól sikerült... annyira, hogy konkrétan éreztem a jelenléted, az energiád.
Valójában kíváncsi lennék rá, hogy Te ezt hogy élted meg... volt-e olyan érzésed, hogy valahol teljesen máshol jársz, hogy elkalandoztak-e a gondolataid, hogy szétszórt voltál-e?
Konkrétan lelki szinten megéltem a szitut, hogy, bár azt mondtad, nem tudsz jönni, de azért felhívtál, mintha mi se változott volna, s csak picit csicseregnénk.
Közben azonban megérkeztél, letetted az autód a házam előtt, és megkérdezted, beengedlek-e? Majdnem elájultam, rohantam ki, a szívem a torkomban dobogott!
A nyakadba ugrottam, és csak öleltelek, szorítottalak, hogy alig kaptál levegőt! Ez Téged egy fikarcnyit sem zavart, öleltél csak, hosszan és szorosan.
Persze megfeledkezve a protokollról, követve a szívemet, meg is csókoltalak, s Te visszacsókoltál.
Ott, a kapuban. Semmi nem számított akkor, csak MI. TE ÉS ÉN. MI.
Ezt a lélekenergia szülte valóságot éltem át koraeste.
Azóta is a hatása alatt vagyok.
Mert Te vagy az én végtelenem, s én a tiéd.
Egymásban tudunk csak feloldódni, Isten oltalma alatt.
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése