Egy újabb csodálatos pénteki együtt töltött néhány óra van mögöttünk. Ma hétfő van.
Az a péntek... az a közel 4 óra, amit a közeledben töltöttem, maga volt a földi Mennyország.
Amikor pedig már csak ketten voltunk, és az egyeztetés alatt egyre közelebb merészkedtem hozzád...
Aztán a séta alatti beszélgetés, majd visszafelé az autóinkhoz... az egyre nyíltabb felvállalásaink még jobban felkorbácsolták a vágyaimat!
Imádtam, hogy elkísértél a kocsimhoz.
Imádtam, hogy magadtól átöleltél.
Imádtam, hogy megnyíltál.
... és imádtam azt a csókot!
Életem legfinomabb csókja volt!
Soha ennyire finom szájat és nyelvet és lágyságot... soha nem éreztem ilyet! Lábam a földbe gyökerezett, azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok... Ó, Istenem!
Erről álmodoztam az elmúlt ... ki tudja, mennyi ideje már. Minden percben erre vártam, ezt vágytam, és végre ott voltál, öleltél, csókoltál!
Ha eddig azt gondoltam, hogy tökéletes vagy, most a világnak kikiabálnám, hogy mennyire az vagy!
Nem tudom, Te hogy érezted magad közben, vagy hogyan érezted magad utána... és amikor már haza kellett menned?
Milyen volt a hétvégéd?
Gondoltál a csókunkra?
Gondoltál rám?
Hiányoztam?
Azt hittem - én balga, mint a múltkor is -, hogy várod a hétfőt, mert akkor lesz lehetőséged felhívni, vagy elhívni, de nem tetted. Megint nem. Még nem.
Talán, amikor focizni indulsz, majd akkor...
Pénteken azt mondtad, hogy harc dúl benned, a vágyaid és az eszed vitatkoznak egymással.
És azt is, hogy meg kellene, hogy ölj, ha elmondanád, szoktál-e rám gondolni... ez aranyos volt.
De legalább tudom, hogy eszedbe jutok.
Ahogy én álmodozom a veled való együttlétekről, együtt töltött időkről...
Ne legyél szégyellős! Hívj fel, mondd el, mi zajlik benned!
Ha nem hívsz, ha hallgatsz, azt fogom gondolni, hogy rossz vagyok!
Hívj, beszéljünk, kérlek!
Hallanom kell téged!
… én egyre szerelmesebb vagyok beléd.
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése