– Mama
miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját.
– Mert én nő vagyok -
válaszolta az asszony.
– Ezt nem értem! - mondja a kisfiú.
– És ezt soha
nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a mama
látszólag minden ok nélkül?” „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt
minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi
lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak
időközönként a nők.
Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:
– Mondd
Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva
válaszolt: „Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly
erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly
gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki,
ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más
feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját
panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit
mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek
őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden
hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi
oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam
neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha
próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla
szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki,
hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ
belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a
ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő
formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét
a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet
lakozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése