A
másik nagyon fontos, hogy amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa,
szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!",
az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem
feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem
érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb.
„Anya
szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom
kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni
kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az
a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet
mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a
kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni
nekünk.
És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család,
de valójában nem ismerik egymást, mert egymásnak háttal élik az
életüket, vagy ki-ki „a saját számítógépében".
Zacher Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése