Nem sokkal ezelőtt közzé tettem egy írást, melyet e-mailen kaptam.
Elolvastam, többször.
Első alkalommal megfogott az a része, hogy óvjuk meg azt, ami a miénk.
Újabb olvasások során azonban már felmerült bennem egy és más.
Először az, hogy fajgyűlöletet éreztem ki belőle.
Másodszor az, hogy ezzel együtt túlzottan nacionalista.
Harmadszor az, hogy mit jelent az, hogy bármi is a miénk?
Egyet kell értenem ezekkel:
„Van Európa asszonyság kabátján egy fényes gomb. Mi magyarok Magyarországnak, magyar Hazának hívjuk. A szarkák számára viszont csak egy fényes gomb, amit el szeretnének lopni. Ilyen a szarkák természete.
Hazánk történetét nézve, bőven jutott szarka, aki ránk fente a csőrét.
Némelyiket lenyilaztuk, egynéhányat elzavartunk, volt amelyiket hazaküldtük.
Tisztességes küzdelem volt szemtől szembe. De most valami megváltozott.
A szarka átváltozott, dögkeselyűvé vált. Harciasságát sunyi, alattomos mosolyra cserélte.”
Nem biztos, hogy egyet tudok érteni ezzel:
„Ő a zsidó üzletember. […]”
Nem értek a politikához, nem is értem a politikát. Valószínűleg ennek is oka van, és nem biztos, hogy azért nem értem, mert én vagyok idióta.
Nem értek a politikához, de azt hiszem, hogy lehetne máshogy is élni.
Azt hiszem, hogy a politika arra való, hogy azt mondhassák azok, akik hatalommal bírnak, hogy „Hajnalka, Te ezt nem tudhatod!”.
Ettől függetlenül, van véleményem, melyet a rendelkezésemre álló információkból alkottam. Fenntartom a véleményváltoztatás jogát, több információval talán másként vélekedhetek majd.
Véleményem:
Rendben (?), hogy hatalommal bír a média, a bankok és a politikusok nagy többsége.
Csüngünk minden egyes szón, hangon, betűn, amit a média a köztudatba dob. Csüngünk rajtuk, és jellemzően el is hiszünk mindent.
Irányítják az ízlésünket, és meggyőznek bennünket arról, hogy egy luxusházba zárt, fiatalokból álló csoport tagjainak élete, kamerán át szemlélve érdekes és tanulságos… még fizetünk is azért, hogy ezt láthassuk… nem csak a televízió - Internet előfizetési díjat, hanem SMS szavazás formájában is…
El akarják terelni a figyelmünket a saját életünkről, mert azt hiszik, hogy birkanyáj leszünk… Nos, a módszer működni látszik :)
Az nincs rendben, hogy faji kérdést csinálunk ebből.
Az sincs rendben, hogy ezt a hatalmat az emberek adják – mi adjuk – ezek kezébe.
Az sincs rendben, hogy mi, akik tudjuk, hogy ez a hatalombirtokos réteg vissza is él a rendelkezésére álló hatalommal, hagyjuk, hogy ez így menjen, és nem teszünk semmit.
Nincs rendben, hogy a hatalommal bírók elfelejtik, hogy a hatalmuk és vagyonuk azért van, mert milliók megdolgoznak érte.
Az nincs rendben, hogy azért, mert hatalommal bírnak, azzal vissza is élnek: olyan dolgokért, amiket a hatalom részeseinek vagyonát összedolgozó milliók csak nagy nehezen, vagy egyáltalán nem engedhetnek meg maguknak, nem a saját keresetükből fizetnek, az „jár nekik”.
Az nincs rendben, hogy nem tudják, feltételezem, hogy elfelejtették, hogy milyen megélni lakáshitellel vagy albérleti díjjal sújtva, akár csak egy gyermekes családnak is, kb. havi 250ezer forintból. Ennek ők akár a tízszeresét is megkeresik, de azt gyakorlatilag a nyaralásra költhetik… van az államkasszából ruhapénz, van benzinpénz, van fűtés és vízszámla, van kukadíj, van Internet, van autó, van laptop, van ingyen beszélgetési lehetőség a legújabb mobiltelefonok valamelyikén…
Mindez az államkasszából?
Miért nem a saját keresetükből fizetik meg ezeket?
Miért jár nekik több mint annak az embernek, aki hajnalban bemegy a kórházba, és 36 óra iszonyatos odafigyelést és precizitást igénylő egészségügyi munka után (legyen az orvos vagy az ápolószemélyzet bármelyike) megy csak haza, és újabb 12 óra múlva a taposómalom kezdődik elölről?
Mennyivel nagyobb a felelőssége a hatalommal bírónak, mint az egészségügyben dolgozónak? Véleményem szerint semennyivel. Mindkettő emberek életéért felel.
Ugyanúgy, ahogy az oktatásban dolgozók is, főleg az általános iskolai tanítók, tanárok…
Nincs megbecsülve a nép.
Nincs megfelelően strukturálva semmi, mert minden egyes választásnál, vagyis 4 évente egy a fontos, és egy a lényeges: megszerezni a hatalmat, a parlamentben a döntő többséget, és a saját keresetüket még feljebb emelni.
A következő politikus akkor lenne alkalmas arra, hogy elhiggyük egyetlen szavát is, ha ugyanolyan hétköznapi körülmények között élné az életét, mint az emberek többsége.
Értem, hogy a képességek különbözőek, és ez ellen nem tehetünk semmit.
Értem, hogy ez néhányukat kiemeli a „köznépből”.
Azt nem értem, hogy azok, akiket a képességeik kiemeltek, miért kezeli a köznépet alantasként? Miért gondolja magát felsőbb rangúnak valaki, ha jobb képességekkel rendelkezik?
Fájna neki, ha a képességeit a köz szolgálatába helyezné, és nem a saját haszonszerzésére használná?
Fájna. Legalábbis az EGO-jának.
Egy alkalommal egy fiatal fiú, akit az anyukája egy csúnya viselkedés miatt, élve anyai felelősségével és polgári jogaival, elcitált a rendőrségre, bízva abban, hogy a fiatal fiú rájön, hogy nem tehet meg bármit büntetlenül, azt mondta az anyukájának:
„Abból a pénzből, amit bírságként kapok, te egy petákot nem látsz, azt az államnak fizetem be!”
Az anya meghökkent, nem értette, hogy merült ez fel egyáltalán.
„Nem az a lényeg, hogy kapok-e kártérítést, vagy sem. Azt szeretném, hogy megértsd, minden tettünknek van következménye. Nem tehetünk meg bármit bárkivel vagy bármivel büntetlenül…”
Imádkozni jó.
Hinni Istenben, bízni gondviselésében, megnyugtató.
Tudni, hogy van egy IGAZ hatalom, mely VALÓban vigyáz ránk, biztonságot nyújt.
De az életet tudatosan élni a mi felelősségünk.
Tudatosan élni, annyit tesz, hogy figyelni minden gondolatunkra.
Tudni, hogy semmi nincs alanyi jogon, mindent csak magunk szerzünk meg, és csak az a miénk, amit a szívünkben lakó lelkünk megtanult.
Egy tulajdonunk lehet csak: önmagunk.
Bennünket pedig a szívünk és lelkünk alkot, mely attól lesz az, aki, amit megtanult.
Nem a miénk a Föld, nem a miénk a föld, melyen lépdelünk, élünk.
A Föld egy hely, ahol lehetőségünk van tanulni, jobbá lenni és segíteni másoknak abban, hogy jobbak lehessenek… ha akarnak.
De a FÖLD nem a miénk.
Harcoljunk érte, mintha sajátunk lenne… ez jó, de ebben ott van az EGO csapdája.
Inkább csak harcoljunk ÉRTE. SZERETETből.
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése