NŐ

Legyen a nő bármennyi idős, a lovag mindig eljöhet érte. 

Lehetnek a nőnek gyermekei, ő képes visszafiatalodni testben és lélekben királylánnyá, királykisasszonnyá, mert lelke legmélyén minden nő Királylány. 

Csak az évek, és a vak férfiak, akik ezt nem veszik ezt észre, az utca porába rántják őket, ha maguk nem tudnak hercegek, lovagok lenni.
A nő, lehet férjnél, és élheti a családi élet megszokott rendjét, vagy rendetlenségét, ha akár bevallva, akár bevallatlanul hiányát érzi valaminek, valami fontosnak, amit nem kap meg társától, és egyszer csak, arra (lovagol álmai hercege) aki persze szintén nem tökéletes, de mégis képes a nőben a királykisasszonyt látni, képes e-ként bánni vele, képes tisztelni és szeretni, csak mert nő, csak mert érzékei elárulják, hogy nem azért születtünk férfiaknak és nőknek, hogy ne értsük egymást, és hogy szétszakadva éljünk, hanem, hogy megtanuljunk összeforrni, lélekben is egyesülni, ez ismét felpezsdítheti a nő szívét.
Ekkor a nő, mintha csak átöltözne, képes levetni megszokott jelmezét és értebb kora ellenére is, mely kor inkább nemesíti, mint öregbíti, és mintegy jutalomjátékként játssza újra, vagy talán először a királylány szerepét, mégis tapasztaltan és régi hibákból már okultan, lehet végre önmaga, lehet végre királylány, aminek született.
Szeréni S. Péter