Hogy legyen...?

"Tudod mit? Hagyjuk az egészet. Nekem ez nem jó így. Értem én, hogy neked bonyolult, de csak azért, mert azzá teszed. Ha tényleg érdekelnélek, nem tennél parkolópályára. Ha akarnál bármit is velem, akkor keresnéd a kapcsolódás lehetőségét. De nem keresed, nekem ez mindent elmond.

Nem a te hibád, én választottam ezt. Téged.

De mindig van lehetőség választani valami mást is. 

Nekem most mást kell választanom. Magamat.

Túlzottan hagytam, hogy a veled kapcsolatos dolgok befolyásolják  a hangulatomat. Pedig alapvetően mindig vidám és bizakodó vagyok. Ez vitt magával eddig is, emiatt tartott ki bennem a remény egészen mostanáig.

De már mást választok, nem a reménykedést. Magamat.

Van az a férfi, akinek értem dobog a szíve, aki nem akar nélkülem élni.

Ez a férfi akkor tud megérkezni és szeretni engem, ha Téged elengedlek.

Szóval itt az idő, Szerelmem."

Kimondatlanul

Igen. Reményekkel telve vártam a tegnapi találkozásunkat. Elvárásokkal telve. És nem kaptam olyat, ami megfelelt volna az előzetes elképzeléseimnek. Mert persze megint én akarom irányítani a történéseket, és megint nem bíztam oda magam az isteni gondviselésnek.
Lehet, hogy ismét nekem kellett volna billegtetnem a helyzetet, odamenni hozzád, megérinteni Téged, nem tudom.
De azt tudom, hogy ismét nem vállaltam fel az érzéseimet irányodba.
Az érzéseimet, amik földi szóval szerelem és vágy, de közel sem ilyen földhözragadt érzések. Túlmutatnak ezeken, mélyebbről jönnek, és nagyon régóta dolgoznak bennem.
Kíváncsi voltál már többször, hogy mennyire régóta... Egyszer elmondom.

És ahogy akkor, most sem tudom elhinni, hogy szeretni tudnál, kapcsolódni hozzám teljes lényeddel. Pedig a lelkem tudja, hogy összetartozunk, EGYek vagyunk.
De az egóm nem engedi elhinni, mert még mindig önértékelési gondjaim vannak. És Te még mindig hihetetlen erőt sugárzol magadból, aminek tüzénél elhamvadok.
Meg kell "acélosodnom" annyira, hogy ne okozzak magamban kárt azzal, ha belesétálok a tüzedbe.
Még nem tudom, mi kell ehhez. Mi kell ahhoz, hogy egyedül, visszaigazolások útmutatása nélkül legyen képes az ember megismerni, elfogadni és szeretni önmagát, ezzel önmagában teljessé válni, de szívből és nem egóból, dacból: " akkor nem érdekelsz!" jászmát játszani?
Azt hiszem most súgták meg az Égiek, hogy minden találkozás, minden esemény egy-egy visszaigazolás, útmutatás, csak fel kell ismerni. Ehhez azonban szükséges némi "én idő", amikor az ember elcsendesedhet és foglalkozhat a saját lelkével...
Te rohansz végig az életeden.
Nem engedsz magadnak egy perc pihenőt sem. Nem fizikai pihenőre gondolok. Arra a pihenőre, amikor hagyod, hogy a lelked levegőhöz jusson. Elnyomod, hogy ne halld a hangját, mert akkor lehet, hogy olyan dolgokkal, érzésekkel szembesülnél amik kényelmetlenek, és tudatos szintre emelkednének, s már nem tudnál úgy tenni, mintha nem lennének....?
Például szembesülnél azzal, hogy nem vagy boldog? Hogy nem ott akarsz lenni, ahol vagy, nem azt akarod vagy nem úgy csinálni, amit és ahogy?
Hogy csupán attól való félelmedben, hogy megszeged a magadnak tett ígeretedet, mely szerint nem leszel olyan, mint apukád, nem változtatsz, még a saját életed árán sem?
Pedig már kimondtad, hogy kezded érteni apukádat, aki besokallt, s elment.
Tudod, nem biztos, hogy ez volt a rossz döntés. Nem tudhatod, hogy mi zajlott a szüleid életében. Persze, ott éltél velük, de csak annyit láttál, amennyit látni engedtek.
Nem tudod, hogy anyukád milyen volt női szerepében, s apukád hogyan élte a férfi mivoltát mellette. Te gyermekként csak a szülői szerepben láttad őket.
Apukád bátor volt, fel merte vállani, hogy változásra van szüksége. A saját maga barátja mert lenni, nem az áldozat szerepében tetszelegni.
Hidd el, én tudom, milyen sok erő kellhet ahhoz, hogy az ember felvállalja önmagát. Beismerni, hogy a saját szenvedésem okozója én magam vagyok.
Ahhoz pedig még több, hogy ezen változtasson az ember, akár annak árán is, hogy mások nem értik, nem fogadják el a döntését.
Mindez nem számonkérés, s nem kéretlen tanácsadás.
Csupán gondolatok, melyek forogtak a fejemben, érzések, melyeket igyekeztem szavakba önteni, és átadni.
Mindenki a saját életéért felelős, én is.
Egyedül én dönthetem el, hogy mi történjen velem.
Én Rád vágyom, a Veled való teljes kapcsolódásra.
Az EGYség érzésére, amit mindig érzek, s amit akkor még erősebben érzek, ha együtt vagyunk.
Ha ehhez az kell, hogy még tovább tisztuljak a félelmeimtől, az önbünető programjaimból, akkor ezt fogom tenni.
Kérem az Égieket, hogy segítsenek ebben útmutatásukkal, támogatásukkal, feltétlen szeretetükkel.
Kérem az Égiek támogatását ahhoz is, hogy bármi történjen, legyen erőm elviselni és elfogadni. S legyen Neked is ahhoz, amit meg kell tenned, bármi legyen is az.

Őszinte áradással


Written by Syssa®

Szólva

Sok mindenről beszélgettünk már az elmúlt évek alatt.
Igaz, hogy ezek többsége az elmúlt cirka 5 hónapban zajlott, de már évekkel ezelőtt is beszélgettünk. Folyosón szemtől szemben a cégnél, legalább kétszer. Telefonon, miután már egyikünk sem dolgozott ott.
A beszélgetések során több témát is érintettünk, és én nem mindig válaszoltam szívem szerint.
Sőt, nem mindig van lehetőség arra, hogy minden választ kimondjunk, ami egyébként megjelenhet bennünk.
Kérdések sora gyötri az elmém, még akkor is, ha ezek valószínűleg az egóm által okozott gyötrelmek, hiszen annyi visszaigazolást kaptam már a lelkünk kapcsolódásáról, amennyit más még soha.
Mégis itt zúgnak a fejemben a gondolatok, a kérdések.
Egyike ezeknek pl. ez: "Gondolattá váltam-e már Benned?"
Másik: "Ki kellett-e már mondanod engem?"
Aztán itt van ez: "Sütött-e már a nap, ha beszéltünk vagy találkoztunk, amikor borult volt az Ég?"
Mondd, tisztában vagy Te azzal, hogy szerelmesek vagyunk egymásba?

Miért?

Néhány napja egy beszélgetésünkkor elhangzott részemről, hogy megérdemled a dícséretet. Visszakérdeztél, hogy miért? Akkor egy rövid és velős választ tudtam csak kinyögni abbéli félelmemben, hogy amit valójában gondolok és érzek Veled kapcsolatban, azt túl soknak fogod érezni.
De itt és most leírhatom, amit akkor és ott nem mondtam ki.
Szeretem, hogy bárhányszor találkozunk, mindig ragyog a szemed.
Szeretem, hogy mindig mosolyogsz.
Szeretem, hogy igazi huncut mosolyod van.
Szeretem, hogy okos vagy.
Szeretem, hogy intelligens vagy.
Szeretem, hogy küzdesz.
Szeretem, hogy jó a szíved.
Szeretem, hogy szeretsz segíteni másoknak, ha szükségük van rá.
Szeretem, hogy soha nem élsz vissza észbeli fölényeddel.
Szeretem, hogy kemény vagy. (Biztos vagyok benne😉)
Szeretem, hogy tiszta a lelked.
Szeretem, hogy tudsz adni magadból.
Szeretem, hogy értékesnek érzem magam általad is.
Szeretem, ahogy szeretsz engem, még akkor is, ha tagadod.
De tudd, azzal nem tudod elpusztítani ezt az érzést, ha letagadod a létezését, ha elhessegeted a gondolatát is.
Tapasztalatból mondom.
Milliárdnyi év tapasztalatából.

Written by Syssa®

Még mindig Te

Azt mondtad, ha nem tudsz eljönni a lányom születésnapi sütizésére, vegyem úgy, hogy lélekben itt leszel.
Nos, ez annyira jól sikerült... annyira, hogy konkrétan éreztem a jelenléted, az energiád.
Valójában kíváncsi lennék rá, hogy Te ezt hogy élted meg... volt-e olyan érzésed, hogy valahol teljesen máshol jársz, hogy elkalandoztak-e a gondolataid, hogy szétszórt voltál-e?
Konkrétan lelki szinten megéltem a szitut, hogy, bár azt mondtad, nem tudsz jönni, de azért felhívtál, mintha mi se változott volna, s csak picit csicseregnénk.
Közben azonban megérkeztél, letetted az autód a házam előtt, és megkérdezted, beengedlek-e? Majdnem elájultam, rohantam ki, a szívem a torkomban dobogott!
A nyakadba ugrottam, és csak öleltelek, szorítottalak, hogy alig kaptál levegőt! Ez Téged egy fikarcnyit sem zavart, öleltél csak, hosszan és szorosan.
Persze megfeledkezve a protokollról, követve a szívemet, meg is csókoltalak, s Te visszacsókoltál.
Ott, a kapuban. Semmi nem számított akkor, csak MI. TE ÉS ÉN. MI.

Ezt a lélekenergia szülte valóságot éltem át koraeste.
Azóta is a hatása alatt vagyok.
Mert Te vagy az én végtelenem, s én a tiéd.
Egymásban tudunk csak feloldódni, Isten oltalma alatt.

Written by Syssa®

Levegő nélkül

Nem tudok már másra gondolni, csak Rád.
Mindenben ott vagy. Levegőt sem tudok úgy venni, hogy be ne villanjon valami, amit simán Hozzád tudok kötni.
Az egész testem lángol. Mindig. Olyan, mintha lázas lennék.
Azt a csókot sosem fogom elfelejteni. Újra át akarom élni, újra érezni benne Téged. Azt az ősidőkből ismert gyengédséget, szívzuhatagot.
Nincsenek szavak arra, amit érzek, amit élek.
Nincsenek szavak arra, hogy mennyire vágyom Rád.
Ha Rád gondolok, a szemed csillogását látom, a tiszta lelkedet.
Ha Rád gondolok, a mosolyodat látom, a hangodat hallom.
Az ölelésedre vágyom, a karjaidban lenni, ringani.
Minden teljesen zavaros.
Egyrészről tudom, hogy csak várnom kell rád, és türelmesnek kell lennem, nem erőszakosnak.
Másrészről viszont úgy érzem, tudnod kellene, hogy mi összetartozunk.
De talán ettől frászt kapnál, és lábadat a nyakadba kapva menekülnél.
Ó, most ez is egy angyali válasz volt.
Köszönöm szépen, Drága Angyalok, Édes Istenem!
Szeretnék beszélni veled.
Hallani a hangod.
Látni az arcod.
A közeledben lenni.
De azt hiszem, ha pokoli lesz is a kín, meg kell várnom, amíg felhívsz.
Fel fogsz hívni, mert gondolsz rám.
Érzem.
Hiányzom, tudom.
Életet hoztam az életedbe. Napsütést, rügyfakadást.
Tudom, hogy érzed. És tudom, hogy felzaklat. Engem is.
De mi összetartozunk.
Mi egy pár vagyunk.


Written by Syssa®

Egy éves

Lassan megőrülök.
Egy újabb csodálatos pénteki együtt töltött néhány óra van mögöttünk. Ma hétfő van.
Az a péntek... az a közel 4 óra, amit a közeledben töltöttem, maga volt a földi Mennyország.
Amikor pedig már csak ketten voltunk, és az egyeztetés alatt egyre közelebb merészkedtem hozzád...
Aztán a séta alatti beszélgetés, majd visszafelé az autóinkhoz... az egyre nyíltabb felvállalásaink még jobban felkorbácsolták a vágyaimat!
Imádtam, hogy elkísértél a kocsimhoz.
Imádtam, hogy magadtól átöleltél.
Imádtam, hogy megnyíltál.
... és imádtam azt a csókot!
Életem legfinomabb csókja volt!
Soha ennyire finom szájat és nyelvet és lágyságot... soha nem éreztem ilyet! Lábam a földbe gyökerezett, azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok... Ó, Istenem!
Erről álmodoztam az elmúlt ... ki tudja, mennyi ideje már. Minden percben erre vártam, ezt vágytam, és végre ott voltál, öleltél, csókoltál!
Ha eddig azt gondoltam, hogy tökéletes vagy, most a világnak kikiabálnám, hogy mennyire az vagy!
Nem tudom, Te hogy érezted magad közben, vagy hogyan érezted magad utána... és amikor már haza kellett menned?
Milyen volt a hétvégéd?
Gondoltál a csókunkra?
Gondoltál rám?
Hiányoztam?
Azt hittem - én balga, mint a múltkor is -, hogy várod a hétfőt, mert akkor lesz lehetőséged felhívni, vagy elhívni, de nem tetted. Megint nem. Még nem.
Talán, amikor focizni indulsz, majd akkor...
Pénteken azt mondtad, hogy harc dúl benned, a vágyaid és az eszed vitatkoznak egymással.
És azt is, hogy meg kellene, hogy ölj, ha elmondanád, szoktál-e rám gondolni... ez aranyos volt.
De legalább tudom, hogy eszedbe jutok.
Ahogy én álmodozom a veled való együttlétekről, együtt töltött időkről...
Ne legyél szégyellős! Hívj fel, mondd el, mi zajlik benned!
Ha nem hívsz, ha hallgatsz, azt fogom gondolni, hogy rossz vagyok!
Hívj, beszéljünk, kérlek!
Hallanom kell téged!
… én egyre szerelmesebb vagyok beléd.

Written by Syssa®

Hajlandó lennél VÁLASZTANI?

"Ki akarjuk számolni.
NEM MŰKÖDIK.

Te mersz lépni, ugrani, VÁLASZTANI - még akkor is, ha nincs senki, aki biztosítana arról, hogy mi lesz?"

Annyira jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó és ébresztő ez a pár sor!

Written by Syssa®

Zene füleimnek - és a lelkemnek, szívemnek, testem többi tagjának :)

Azt ugyebár sose titkoltam, hogy Elvis Presley a kedvenc előadóm.
Emberként is szeretem, de a hangja egyenesen gyógyító!
Ha valaki valaha csak egy sort is olvasott Elvis-ről, az tudja, hogy milyen gyorsan esett szét az élete.
Gyorsan jött a siker, gyorsan élt, és gyorsan halt.
Sajnos. A világ szegényebb lett a távozásával!

Presley mellett azonban szeretek mindenféle zenét.
Számomra a legfontosabb a zenében az, hogy a szöveg a lelkembe hatoljon, de lehetőség szerint harmonizáljon a dallammal.
A durva és üvöltözős zenéket nem szeretem, ezért is vagyok gondban az AWS dalaival.
Van köztük szövegre remek, de ez az üvöltözés... áhh!

Korábban is kedveltem rock zenét, Deep Purple, Alice Cooper, Metallica néhány dalát, de közel egy éve, talán a lányom zenei ízlésének hatására, még jobban szeretem.

Hooligans, Ákos, Skillet, Linkin Park - ezen előadók több dala is kedvencemmé vált.
Van olyan, akinek egy-egy nótája fogott meg: Three Days Grace, Gareth Dunlop...

Álljon itt a legújabb kedvenc dalom YouTube elérhetősége:
Devil like U


Written by Syssa®

Belobbant

Oké, figyelj!

 Elég volt az álarcokból, eljött az őszinteség ideje. Nekem egyébként sem megy a taktikázás, a mismásolás, a hazudozás. Nem is bírom tovább magamban tartani, tehát elmondom...
Biztos vagyok benne, hogy látszik, feltűnt, hogy Rád vagyok kattanva.
Ezt nem tudom, de nem is akarom tovább kimondatlanul hagyni.
Egyszer elmondom majd a teljes sztorit, de nem tudom, mikor leszek felkészült rá, és mikor leszel Te felkészült a riadalom és menekülés nélküli befogadására.
A lényeg az, hogy jót tesz nekem az a valami, ami zajlik köztünk, még akkor is, ha meghatározni sem tudjuk, mi az.
Jót tesz nekem, mert újra pezseg a vérem, van, ami hajt, kivirultam.
Érzem, hogy élek, és ezt Neked köszönhetem!
Hálás vagyok minden egyes szavadért, gondolatodért, huncut hanghordozásodért, pajzán megnyilvánulásodért...
Ha csak rövid ideig is, de újra NŐNEK érzem magam, s ezt sugárzom kifelé is.
Tudom, mert látom, hallom és érzem, hogy Te is élvezed, Neked is ad valami pluszt az életedhez ez a valami, ami köztünk van.
Mert nyilvánvaló, hogy van valami, még akkor is, ha félelmetes lehet ezt felvállalni magunk előtt, főleg Neked.
Ahogy én látom, menekülsz is előle, pedig lehet, hogy rájönnél, szükséged van rá.

Egy ideje már zajlik a világban az elengedés időszaka, ez azonban most az elkövetkező két évben kiteljesedik.
Akár akarjuk, akár nem, számot vetünk sorsunkkal, és a lelkünk hívó szavát követjük.
Kikerül az életünkből minden, ami nem odavaló, aminek lejárt az ideje, ami nem tesz boldoggá és teljessé. Az, hogy ez mennyire lesz egyszerű vagy nehéz, rajtunk embereken múlik.
Ezeket tényként támasztja alá az én életem utóbbi néhány éve is... számomra fontos, általsm hőn szeretett családtagjaimat veszítettem el, lakóhelyet és munkát változtattam... és eltűnt a régi énem is.

Mindegy.
A lényeg, hogy elképesztő erővel vonzódom hozzád.
Rendszeresen főszereplő vagy az álmaimban, melyek egyre merészebbek is.
Tovább megyek: újabban már azon kapom magam, hogy ébren is álmodom. Ezek nem a hagyományos értelemben vett fantáziálások, hanem konkrét képek jelennek meg a fejemben anélkül, hogy ráhangolódtam volna előtte.
Olyan mértékben akarlak, hogy ilyet még soha nem éreztem.
Veszélyes üzem ez.

 Nem tudom, meddig tudok ellenállni, és mikor szakad át a gát, amit magam elé építettem, mert muszáj volt.
Egyet tudok csupán: Téged akarlak úgy, ahogy vagy.


Written by Syssa®

Betekintő

  Eltelt néhány év, mióta utoljára írtam ide bármit is.

Ez a blog, nevéhez híven valóban sokféle témát érintő bejegyzés tárháza, volt itt már szerelem, gyereknevelés, étkezés, miegymás.

 Újra rám tört az írhatnék, de az elmúlt években annyi minden történt velem, hogy azt sem tudom, hol kezdjem? 

 A lányom immár 9. osztályba jár... döbbenet, hogy múlik az idő, holott, amikor a blogot kezdtem, még csak elsős volt.

 A fiam nősülni készül, őrület!

 2013-ban elvégeztem egy ingatlanközvetítői tanfolyamot, dolgoztam a szakmában néhány évig.

Nem igazán voltam nyerő, hogy miért, azt hagyjuk (nem a szellemi képességeim alacsony színvonala a forrás).

 2018-ban megszereztem a lakáskassza szerződések értékesítéséhez szükséges hatósági vizsgát, dolgoztam is egy keveset személyi bankárként, de úgy tűnik, a tukmálás nem nekem való.

Nem a kereskedelemmel vagy az értékesítési vonallal van bajom, de a hideghívásoktól hidegrázást kapok.

 Ugyanezen évek alatt, sok embertársamhoz hasonlóan, velem is fordult a világ. Alig észrevehetően bekúszott az életembe az önmegismerésre nyíló igény. 

 Megtanultam, hogy nem a külvilág felelős a velem történt dolgokért, hogy mindig volt és lesz választásom, dönthetek a saját sorsom felől.

 Hitem van, nem vallásom.

 Hitem egy magasabb erőben, és önmagamban.

A magasabb erőben lévő hitem nem tesz kiszolgáltatottá, és közel sem jelenti azt, hogy ellentmondok magamnak, mely szerint nem a külvilág felelős a velem történt dolgokért. Sőt! Sokkal nagyobb erőt és tettvágyat hozott magával az ebbéli felismerésem, mint amit valaha sejtettem volna.

 Sok szarság dolog történt, de mind csak értéket adott nekem. Értéket, mert ezek által váltam/válok önmagammá. Alakulok, fejlődök, tapasztalatokat szerzek. Hogy lehetne ez még ennél is jobb? Hiszen tudjuk, hogy a Földre mindenki tapasztalni, tanulni jön.

 A blog kezdőoldalán található Popper Péter idézet mára más jelentéssel bír számomra.

Rengeteg mindennel kapcsolatban kellett elfogadóvá válnom, meg kellett tanulnom mit jelent a megengedés.

Még tanulom, de már sejtem a valódi mibenlétét.

Előre szólok, hogy nehéz feladat, de annál örömtelibb megélni az eredményét.

 Hooligans mondja: "Szabadon érzek és szabadon élek, a szívemnek nincs akadály. Hagyom hogy égjen és vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj!"

Na. Hát ez a néhány szó igen erős és súlyos.

Tényleg. 

Csak értelmezd.

Érzed?

Written by Syssa®

Sohasem tudhatod...

A doktor sietve érkezett meg a kórházba.
Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
„Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem?” –kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodik kedvesen és hozzátette:
„Sajnálom uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hagy tudjam végezni a dolgom.”
„Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? –kérdezte az apa mérgesen.
A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el és hozzátette:
„Csak azt tudom önnek mondani, amit Jób mondott : porból lettünk és porrá leszünk, áldott legyen az Úr neve! A doktorok nem tudják meghosszabítani az emberi életeket. Most menjen és foglaljon helyet a váróban, megteszünk minden tőlünk telhetőt higgye el.”
„Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben túlságosan is könnyű!” –morogta az apuka és kiment a terembe.
A műtét eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.
„Köszönöm Istenem! Sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le.” –mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.
„Minden kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára!” –szólt vissza az ajtóból.
„Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek? –morogta az apa.
A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
„A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett siet vissza, hogy odaérjen amikor eltemetik a fiát.” –válaszolta szomorúan a nővér.
Tanulság:
Sose ítélj el embereket addig, amíg nem tudod mit miért tesznek. Sose ítélj első látásra! Próbáld meg megismerni a történetét annak, akit bántanál, mert lehet, hogy a végén meglepődsz!

NŐ

Legyen a nő bármennyi idős, a lovag mindig eljöhet érte. 

Lehetnek a nőnek gyermekei, ő képes visszafiatalodni testben és lélekben királylánnyá, királykisasszonnyá, mert lelke legmélyén minden nő Királylány. 

Csak az évek, és a vak férfiak, akik ezt nem veszik ezt észre, az utca porába rántják őket, ha maguk nem tudnak hercegek, lovagok lenni.
A nő, lehet férjnél, és élheti a családi élet megszokott rendjét, vagy rendetlenségét, ha akár bevallva, akár bevallatlanul hiányát érzi valaminek, valami fontosnak, amit nem kap meg társától, és egyszer csak, arra (lovagol álmai hercege) aki persze szintén nem tökéletes, de mégis képes a nőben a királykisasszonyt látni, képes e-ként bánni vele, képes tisztelni és szeretni, csak mert nő, csak mert érzékei elárulják, hogy nem azért születtünk férfiaknak és nőknek, hogy ne értsük egymást, és hogy szétszakadva éljünk, hanem, hogy megtanuljunk összeforrni, lélekben is egyesülni, ez ismét felpezsdítheti a nő szívét.
Ekkor a nő, mintha csak átöltözne, képes levetni megszokott jelmezét és értebb kora ellenére is, mely kor inkább nemesíti, mint öregbíti, és mintegy jutalomjátékként játssza újra, vagy talán először a királylány szerepét, mégis tapasztaltan és régi hibákból már okultan, lehet végre önmaga, lehet végre királylány, aminek született.
Szeréni S. Péter

"Elkezdődött az ikerlélek-egyesülés első hulláma..."

Mária Magdolna médiumi üzenete:
"Elkezdődött az ikerlélek-egyesülés első hulláma... 
Azon lélekpároknak, akik mostanra tervezték egyesülésüket, a hurrikán erejével transzformálódik át az életük. Rendkívüli erők felborítanak az életükben minden olyan bekövesedett, karmikus rendszert, amely nem szolgálja, vagy gátolja a magasabb tudati síkokra való lépést, a dimenzióváltást, avagy az ikerlélek-egyesülést. Mert az ikerlélek-egyesülés egyfajta dimenzióváltás. Sokan vannak közületek, akik felvállalták az elemi erővel való átalakulást. Sokan nyitva hagyták a második hullámban való egyesülés lehetőségét is, mely második hullám az őszi ciklusban zajlódik le.
Megtörténik.
Nagyon-nagyon erős tisztulási folyamat az ikerlélekkel való egyesülés: az ősfájdalmak, a magasabb dimenziókból, tudatállapotokból való süllyedések okai és gyökerei oldódnak és tisztulnak ki.
Vihar van a lélekben... a rendrakás időszaka ez... olykor keserves sírással, fejfájással, émelygéssel, levertséggel, fáradtsággal, sok-sok alvással - vagyis tisztulással!
A tavasz új életet és új világot teremt...
Elkezdődött...
Legyetek erősek, mert Ti, akik erre a ciklusra terveztétek az eggyé válást, kicserélődtök gondolataitokban, szavaitokban, cselekedeteitekben... "Különccé" váltok...
És egyre több "különc" lesz, amikor pedig ők elérik a kritikus tömeg szintjét, ez az állapot lesz az általános, átlagos... normális...
Az ikerláng egyesülés a dimenzióváltás, az evolúciós és spirituális fejlődés következő lépcsőfoka..."
Csatornázta: Vaktor Orsolya

A Boldogmondások margójára

Gyökössy Endre (1913-1997) lelkész, pszichológus
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit
mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a
diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá
válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és
örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem
lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert
ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert
messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Veled vagyok!

Veled vagyok…

Veled vagyok, mert szeretlek,

s a világ semmi nélküled!

Múlnak gyorsan a napok, az éjek,

csupa boldogság, hogy veled élek!

Soha ennél szebb mesét nem olvastam még,

mint mit életünk lapjain megírt az Ég.

Ajándék vagy a sok kín után,

egy tiszta fehér gallér az elnyűtt ruhán.

De jaj, már csak az évek keserű ízét érzem a számban,

lelkünk igavonó lett csupán, egy szoros, koszos hámban.

Mi történt, mondd, hová lett a fény?

Csak viharfelhők úsznak, nem látszik az Ég!

Húzzuk, még bírjuk, az élet kerékvetett szekerét,

rajta vonszoljuk a magunk keresztjét.

Merre megyünk, hová visz az út?

Szomjazom a választ, de sehol egy kút.

Uram, Teremtő Isten, segíts hogy lássak,

hogy tudjam, kutat hol ássak?

Mit ígértem szívből, be tudjam tartani:

jóban és rosszban is együtt maradni.

Ám szavamat állni mind egyre nehezebb,

Sárba tiprott szívemben az élet egyre kevesebb.

Nincs már mese, zengő-bongó mulatság,

Ezt tovább húzni már szinte badarság.

Veled vagyok, mert ígéretet tettem,

de szeretni tudunk-e? Már nem emlékszem.

Szabadíts meg kérlek, Teremtő Isten!

Engedj ki a szoros hámból,

had bújjak ki a koszos gúnyámból.

A legjobb döntés megtagadni a pénzt

Forrás:  Origo

Mark Boyle készpénz és hitelkártya nélkül, a saját erejében és találékonyságában bízva vágott bele egy kísérletbe, amelyről kiderült, hogy tulajdonképpen maga az élet. Semmit sem vásárolt, és semmit sem költött két éven át. Azt álltja, még soha sem érezte magát olyan boldognak és egészségesnek, mint amikor pénz nélkül élt. Ha lennének gyerekei, kicsit máshogy csinálná, de szerinte az igazán elszántak előtt nem lehet akadály, hogy az életükben véget vessenek a pénz uralmának.

Jöhet bármilyen pénzügyi válság, Mark Boyle-t már aligha lepnék meg az anyagi nehézségek, hiszen az ír férfi két évet komolyabb megrázkódtatás nélkül kibírt pénz nélkül. Mindezt ráadásul saját elhatározásból. Búcsút intett a munkájának, a bankszámlájának és a 21. századi nyugati élet minden kényelmének, és 30 évesen kiszakította magát a fogyasztói társadalomból.

"Le kellett számolnom annak a hamis biztonságérzetnek az illúziójával, amit a pénz ad. A hiperinflációt elszenvedő országok már megtapasztalhatták, hogy komoly pénzügyi válság idején a pénz semmilyen biztonságot sem jelent. Ilyen helyzetben a kapcsolatainkban, a valódi közösségekben, a hagyományos képességekben bízhatunk, és abban, hogy meg tudjuk termelni a saját ennivalónkat, és gondoskodni tudunk magunkról" - mondta az [origo]-nak a radikális világnézeti fordulatról, amely ehhez az új életvitelhez vezetett.

Mike Boyle-ban egy évekkel ezelőtt látott film mozgatott meg valamit. Utolsó egyetemi szemesztere alatt látta a Gandhit, Richard Attenborough Oscar-díjas alkotását, és különösen megtetszett neki az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjának gyakran idézett mondata: "Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban". Ekkor azonban még halvány fogalma sem volt, hogy milyen változást is szeretne.

Sokat segített azonban, hogy egy barátjával rendszeresen próbálták megváltani a világot, és az egyik beszélgetésük alatt jött rá, hogy azért van körülöttünk ilyen sok probléma, mert már nem igazán látjuk, hogy a tetteinknek milyen következményeik vannak. "A fogyasztó és a fogyasztás tárgya között olyan mértékű távolság alakult ki, hogy sokan egyáltalán nincsenek tudatában annak a pusztításnak és szenvedésnek, amelyet az étel és az egyéb  holmik előállítása von maga után. Az eszköz pedig, amely mindezt lehetővé tette, nem más, mint a pénz" - jelölte ki a fő ellenséget egy cikkében.

Azt különösen abszurdnak találja, hogy a piacok és az infláció szeszélyének kitett pénzt - amely szerinte nem több egy üres frázisnál - az emberek sokkal többre tartják, mint például a fákat, amelyeknek konkrét hasznát is vesszük, például oxigénhez jutunk általuk. "Alíz Csodaországában vagyunk, ahol semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem olyan, amilyennek lennie kellene" - foglalta össze a fura helyzet lényegét.

A természet lágy ölén

Mark Boyle pénztelen kalandja 2008 novemberében indult. Az közgazdász végzettségű férfi felmondott a munkahelyén, és megszabadult minden pénzétől, megszüntette a bankszámláit és megvált a hitelkártyáitól. "Azon a napon, amikor lemondtam a pénzről, az egész világ megváltozott. Ekkor már megjelentek a banki hitelválság első hírei, így amikor beszélni kezdtem a terveimről az embereknek, azt hitték, valami apokaliptikus pénzügyi összeomlásra készülök fel" - emlékezett vissza egy írásában. Ő azonban nem az összeomlásra, hanem az élete kiteljesedésére készült.

Forrás: Wikipedia

Az akkori döntését a Telegraph című lapnak azzal magyarázta, hogy rájött: az olyan kérdések, mint a kizsákmányolás vagy az erdőirtások mind csak tünetei egy sokkal mélyebb problémának, annak, hogy eltávolodtunk attól, amit fogyasztunk. Mark Boyle szerint a pénz nem más, mint a függetlenség illúziója. "Akartam tudni, hogy képes vagyok-e pénz nélkül élni, és hogy ez milyen hatással lesz rám" - magyarázta a Telegraphnak.

Az első pár hónap volt a legkeményebb. Minden új volt és a legalapvetőbb tevékenységeket kellett újraértelmeznie. Hogyan jut el egyik helyről a másikra, mivel mos fogat, mit eszik, és hol lakik? Mindenre van azonban megoldás. Adományként jutott hozzá egy lakókocsihoz, amelyet egy farm mellett állított fel. Ez egyfajta albérlet volt, a parkolásért és letelepedésért cserébe ugyanis egy héten három napot dolgozott a földeken, de közben a saját élelmét is megtermelte.

Egy fatüzelésű kályhából állt a konyhája, elektromos áramhoz pedig egy napelem segítségével jutott, amelyet még a kísérlet megkezdése előtt vásárolt 360 fontért. A közeli folyóban fürdött, maga készítette a szappant és a fogkrémet abból, amit a természetben talált. Az előbbihez szappangyökeret, utóbbihoz például a tintahalcsontot és az édesköménymagot használt. Komposztvécét épített magának, és vécépapír helyett régi újságokat használt. Nem olyan puha, mint a bolti, de hamar meg lehet szokni - állítja Mark Boyle, akinek ilyen körülmények között egyszer egy róla szóló cikk is a kezébe került. (Mark Boyle túlélési tippjeiről a könyvében olvashat bővebben. A blogját pedig itt találja.)

Bizalom kérdése

Nagyjából három hónapba telt, amíg bízni tudott abban, hogy a mindennapos szükségleteit valahogy sikerül majd kielégítenie. Meg kellett barátkoznia viszont a gondolattal, hogy pénz nélkül minden nagyon sok időbe telik. Nagyjából két órába telt például, mire kimosta a ruháit, és egy komposztvécé kiásása is lényegesen hosszabb időbe telt, mint az egyszerű lehúzás. Ugyanígy a biciklizés is sokkal több időt vett igénybe, mintha csak autóba ült vagy buszra szállt volna, hogy eljusson valahová, de legalább egészen gazdaságos módon kiváltotta az edzőtermi bérletét.

Másrészt viszont soha sem unatkozott és soha sem érezte magányosan magát. Arra a kérdésünkre, hogy sajnál-e bármit is, ami pont az időhiány miatt nem fért be a pénz nélkül eltöltött évekbe, Mark Boyle nemmel válaszolt. "Szeretem az egyszerű életet, és nincs olyan egyszerű dolog, amit ne lehetne megtenni pénz nélkül" - magyarázta, hogy miért nem maradt benne hiányérzet. Nem utolsó sorban ez alatt az idő alatt rengeteget tanult a természetről és saját magáról is.

Amikor belevágott a pénztelen kalandba, sokan azt gondolták, csak viccel, és sokan bírálták is. Mark Boyle szerint ez azért volt, mert ha az ember olyan dologgal száll szembe, mint a pénz, akkor nemcsak a bankjegyekkel és érmékkel száll szembe, hanem egy teljes világnézettel. Az elutasítás azonban idővel szimpátiába váltott át, amiben nem kis szerepe volt annak, hogy a gazdasági válság elmélyülésével egyre kevesebben bíztak meg a pénzben, és egyre többen kényszerültek rá arra, hogy olcsóbban éljenek.

Arra, hogy Mark Boyle-nak mégis csak egy pénzközpontú világban kellett megvalósítania a tervét, jó példa, hogy az életvitelével tulajdonképpen pénzt is keresett, hiszen a tapasztalatait feldolgozó könyvnek nagy sikere volt. Boyle azonban ezt a problémát is elegánsan áthidalja, és a befolyt pénzből egy új elképzelést finanszíroz majd: egy olyan helyi gazdaságot szeretne létrehozni, ahol mindent maguknak termelnének meg az emberek, és ha kell, cserealapon elégítenék ki a szükségleteiket.

Mark Boyle nemcsak a hétköznapokat igyekszik pénz nélkül megoldani, hanem az ünnepnapokat is. Most például nulla költségvetésű esküvőt szervez. A menyasszonya, Jess szerencsére szintén nem érzi zavarónak az önellátást, korábbi barátnője azonban fél évvel a nagy kísérlet után feladta, és szakítottak. Nem volt könnyű döntés - emlékszik vissza Boyle, de olyan nő mellett szeretne élni, aki osztozik az életvitelében is. "Tudom, hogy nem sok nő csapna le egy olyan társkereső hirdetésre, amelyből az derül ki, hogy nincs se pénzem, se autóm, se karrierem, de még meleg vizem se. De eléggé jóképű és kedves vagyok, és a testmelegem is rendelkezésre áll" - mondta egy interjúban a kapcsolatépítés előnyeiről.

Boldogság ingyen

Boyle az [origo]-nak azt mondta, a döntésének egyáltalán nem volt hatása az emberi kapcsolataira, azon kívül, hogy nagyon sok új barátja lett. Azt pedig elismerte, hogy a hozzáállásán biztosan változtatna, ha lennének gyerekei. "Így sem lenne lehetetlen, de másképp csinálnám. Először is egy kis lakókocsinál többre lenne szükség, de ez sem jelentene problémát. Ha valamit tényleg akarunk, akkor egész könnyedén legyőzhetjük az akadályokat" - adta meg a receptet.

Arra a kérdésünkre, hogy szerinte az embereket mi akadályozza meg abban, hogy hasonló drasztikus lépéssel átalakítsák az életüket, Mark Boyle azt mondta: a gyerekek, és a félelem, hogy mit szólna hozzá a családjuk és a barátaik. A neki címzett e-mailekből ugyanakkor az derül ki, hogy egyre többen választják ezt az utat, és a félelem minden újabb pénz nélkül élő ember példájával kisebb és kisebb lesz.

Mark Boyle azt álltja, még soha sem érezte magát olyan boldognak és egészségesnek, mint amikor pénz nélkül élt. Azt a biztonságérzetet, amelyet korábban a pénz adott, most a barátaiban és a helyi közösségekben találja meg, mert olyan kapcsolatokat kell építenie, amelyeknek a bizalom és a kedvesség, nem pedig a pénz az alapja.

(Elő)ítélet - 2.

Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán.
„Apa nézd, azok ott hátul a fák!”
Az apja elmosolyodott. Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését.
Ismét kiáltás…
„Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!”
A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni:
„Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz?” –kérdezték az apját.
Az idős ember mosolyogva válaszolt:
„A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot körülötte.”
Tanulság:
Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne bántsuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt velük.

 Az igazság néha megdöbbentő is lehet!

Ha nem osztod meg nem fog történni semmi, nem leszel balszerencsés stb. , viszont lehet, hogy sikerül megváltoztatni egy pár ember gondolkodását.

Büszke lehet a Magyar!!!!!!

Érdekes, hogy ezt a produkciót itthon kiszavazták.
Miért van az, hogy idegen földön jobban értékelik a magyar tudást, legyen az akár művészet, mint az itthoniak?
Tessék kérem nézni, ámulni, drukkolni, és szeretni ezt a csapatnyi fiatalt, akik egy ilyen nem mindennapi előadással tudnak érzelmeket ébreszteni még Simon Cowell-ben is....
Written by Syssa®

Mit árul el rólunk a parkolási stílusunk?

Láttam azt a személyt, aki beparkolt... szőke volt. És nő.

Written by Syssa®