Müller Péter - mint mindig

"A karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van, és valami most jön létre. Bárhol. Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, gonosz és sötét világban, ahol a kis Jézus született. Mindegy. Csak szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt éved sötétségét! S ha ez a kis gyerekláng megerősödik benned, menj a hozzátartozóidhoz. Vidd el nekik a békédet, az új arcodat, és azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba, hanem az egész világmindenség. A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek"."

Plüssmaci

"Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úticélomat, mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg:

- Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival!
- Benyomtam a mikrofont:
- Vettem Plüssmaci.
- Kösz pajtás! - felelte a gyerekhang - Ki van a vonal végén?

Megadtam a bécémet, mire rákezdte:
- Nem akarok fárasztani senkit odakint a pályán. A muterom azt mondta, az autósoknak az utat kell figyelniük, nem kíváncsiak a karattyolásomra. Csak az az ábra, hogy itt esz a penész tökegyedül és jólesik kicsit locsogni valakivel. Nyomorék vagyok, nem tudok járni.
Válaszoltam és megkértem, hogy fűtse fel nyugodtan a mikrofont, én beszélgetek vele, ameddig akarja.

- A fateromé volt ez a szerkentyű - tájékoztatott - de most már asszem csak az enyém, meg a muteré, mert a fater meghalt. Egy hónapja, hogy árokba borult. Hófúvásban igyekezett haza. Most a muternak dolgoznia kell, hogy megéljünk. Nekem nem sok hasznomat veszi a nyomorék lábam miatt. Azt mondja, semmi gáz, megleszünk, de néha éjjel arra ébredek, hogy sír. Tudja, van valami, amit nagyon szeretnék. Persze maguk mind túl elfoglaltak ahhoz, hogy velem bajlódjanak. Csak tudja a faterom mindig megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek.

Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval. A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy a saját csemetéimre gondoltam odahaza, Greenwill Townban.
- Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahová a muterral. Emlékszem, mindig ezt mondogatta: Egyszer a tiéd lesz ez a vén csotrogány, Plüssmaci.

Hát én nem ülök többet kilenctengelyesen. De ez az öreg szerkentyű segít tartani a kapcsolatot az összes kamionos barátommal. Na, Plüssmaci most kiszáll a képből és nem nyaggatja tovább, mert a muterom lassan hazajön. Ha erre jár, sikítson, boldogan csevegek magával.

- Mielőtt elpályázol, áruld el nekem, hol a kéglitek, kis CB-s barátom! - szóltam bele gyorsan, mire megadta a lakcímét. Én meg egy pillanatig sem haboztam, mert az a rakomány igazán várhat egy cseppet. Semmi perc alatt megfordultam és kilőttem a Jackson Street 229 felé. Ahogy befordultam a sarkon, majd kigúvadt a szemem: három háztömbnyi sorban álltak a kamionok.

Nyilván több kilométeres körzetben egy csomó pilóta vette az adást, és csináltak a srácnak egy kis farsangot. Alighogy az egyik hazahozta, a másik már kapta is föl és ment vele egy kört. Akár hiszik, akár nem, én is kivártam a soromat, hogy megutaztassam Plüssmacit. Aztán visszavittem és szépen beültettem a székébe. Ha valamikor, hát azon a napon megtudtam, mi a boldogság. Ott ragyogott annak az emberpalántának az arcán.

Szépen felsorakoztunk, mielőtt az anyukája hazajött. Mindenki elköszönt tőle, aztán ment a dolgára. Fülig érő szájjal szorította meg a kezemet:
- Viszlát pilóta, találkozunk az éterben.
Könnyes szemmel fordultam az autópályára, bekapcsoltam a CB-t és újabb meglepetés ért:
- Brékó 1-9 - hallatszott a rádióból - , itt Plüssmaci anyukája.

Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak. Imádkozni fogok magukért, mert valóra váltották a kisfiam álmát. Kiszállok, mielőtt elbőgöm magam. Isten óvja mindnyájukat; vigyázzanak magukra és viszlát!"

Te milyen pasira vágysz? - Müller Péter írása

Te milyennek képzeled az igazi Pasit? És az igazi Apát? Erős, gyengéd, erélyes, bölcs, megértő, olyan, aki mindent tisztán lát? Mert minden nő erre vágyik kislánykora óta. Mindannyiunk titkáról Müller Péter lebbentette fel a fátylat heti írásában.

   "Szemünk nemcsak lát, vetít is. Vagyis nemcsak azt látjuk, aki előttünk van, hanem azt is, akit magunkból rávetítünk.
Valaha a férfitekintet legnagyobb erénye a tisztánlátás volt. A tisztánlátás azt jelentette, hogy a férfi a szemével nemcsak nézett, hanem látott is. Nem vetített semmit, mert vetíteni másra csakis olyasmit szoktunk, amit magunkban elfojtunk, vagy nem óhajtunk észrevenni, és az igazi férfi önmagával tisztában van - nincs mit vetíteni. Ez a tisztánlátás lélektani értelme. (Tudom, mit gondolsz! Hogy ilyen ma nincs. Persze, hogy nincs. Én az igaziról beszélek.)
Az ilyen emberi tekintetben van valami sugárzó napszerűség. Ha valakire ránéz, az úgy érzi, rásüt a nap. Hogy alaposan "rá van nézve." Arca vakító fénybe kerül, és a világosság behatol nemcsak a lelkébe, de még a csontjaiba is.
Walt Disney Bambi című filmjében van egy gyönyörű jelenet. Azért láttam már százszor is, mert Veronika, a kisunokám (lány!) mindig ezt követeli.
Feltűnik az erdőben egy agancsos Szarvas. Pompás, mint egy mitikus király. Nagy, domború mellkasa van. Tartása egyenes, agancsa szinte a csillagokat éri. Az őzikék mind elnémulnak. Még a pici Bambi is. Csend lesz a mezőn. Megszűnik a nőstények és a kicsinyek karattyolása. És jön-jön az erdőből a királyi Szarvas, lassú, méltóságteljes léptekkel. Domború mellel, büszke, fölemelt fejjel. Agancsa királyi korona. Lassan közeledik a kis Bambi felé. Nem siet. Megáll előtte. Messze néző tekintetét lassan elfordítja a mező távoli horizontjáról, s lenéz a kis őzikére.
Nem lenéz rá, hanem "rátekint". Hosszan. Áthatóan. Mélyen. Óriási, barna szemei moccanatlanok.
Ettől a pillantástól a kis Bambi megszeppen, fülei lelapulnak, s mellső lábacskái kissé megroggyannak, mint aki térdre akar hullani. Mellbe löki egy sohasem tapasztalt erő.

Tátott szájjal bámulja a magasban ezt a büszke, isteni jelenséget, aki most elfordítja róla szemét, és lassú, ringó léptekkel továbbmegy.
Jön Bambi anyukája, s odaáll az ámuló kicsinye mellé.
- Mama! - mondja a kis Bambi. - Rám nézett!
- Tudom - feleli halkan a mama.
- Még így sohasem nézett rám senki... Miért?
- Mert ő az apád.
- És Mama... miért hallgatott el itt mindenki?
- Mert őt mindenki tiszteli.
- Tiszteli?... De miért?!
- Mert bölcs. Erős és bátor.


A királyi hím már egyedül áll az erdő közepén. Fölpillant az égre, látja a vijjogó, fekete madarak közeledtét. Tudja, hogy jön a veszedelem, vagyis az Ember, a Vadász - elindul hát vágtatva, hogy megmentse az övéit.
Az Örök Férfiről s az Örök Nőről szebbet és pontosabbat nem lehet mondani. Mert Bambi anyukáján még azt is látszik, hogy boldog "asszony". Hiába lehetett - s bizonyára volt is - a Papáé az egész csorda valamennyi őzikéje, azért mégis az ő Ura és a kis Bambi atyja.
Valami csodálatos intimitás van a mama tekintetében, amikor királyi párját megpillantja, s a kis Bambi ebből a találkozásból azonnal megtanulja, milyen anyának, apának és gyereknek lenni.
A csorda menekül. Dübörög a tisztás. Lövés dörren... Az anya kétségbeesetten hívja elveszett kicsinyét: Bambi!... Bambiiii!...
Elveszett.

Az apa az, aki élete kockáztatásával visszafordul, s megmenti a gyermekét. A pompás Szarvas még menekülés közben sem veszti el királyi tekintélyét. Feltartott fejjel vágtat. Hátra-hátra pillant, és futásra ösztönzi a kis Bambit, aki egyre sebesebben kaptat atyja nyomában.

Mögöttük valahol jön a fegyveres Ember. Azaz, mi. A királyi Szarvas tekintetét tanítani kellene az iskolában. Igazi, ma már sehol sem látható apatekintete van.

A mi tekintetünk gyáva. Ideges vagy agresszív. Gyakran sunyi és erőtlen. Ritkán őszinte. Néha gyilkos és könyörtelen.
De ennek a hímnek a szeméből mintha az Isten nézne ki. Egyszerre szigorú és gyengéd. Erélyes és szerető. Bölcs és megértő. És nagyon-nagyon erős. Nemcsak néz, hanem lát is. Felelősséget vállal önmagáért és a világért. Azon kívül méltóság sugárzik belőle. Valódi tekintély.
A kisunokám ül az ölemben, és rebbenetlen szemmel bámulja a filmet. És számtalanszor kéri, újra és újra: A Papaszarvast akarom!... A Papaszarvast!

Persze, persze, Veronika - gondolom. - Minden nő ezt akarja. Majd ha nagy leszel, te is ezt akarod. Egész életedben ezt akarod. De nem kapod meg, kicsikém! Mert ilyen már nincs. Csak a mesében."

Újabb álom...

Az imént elevenedett fel: mára virradó éjjel megint álmodtam!
Azt, hogy az apámmal beszélek telefonon... úgy, mintha az elmúlt egy év nem mély hallgatásba burkolózva, rettentő távolságot tartva telt volna el.
   Kedélyesen csicseregtünk volna, ha lett volna téma, amiről beszélgethetnénk.
De nem volt, ahogyan igazából soha. Hiszen a beszélgetés során a két félnek meg kell hallgatnia egymást, mi több, meg kell HALLANIA egymást, a beszélgetés arra szolgál, hogy információt cseréljenek, hogy ezáltal megismerhessék egymást!
Ez nem csak egymás számára idegen, vagy alig-ismerős embereknél van így! A szülőnek meg kell ismernie a gyermekét, a gyermeknek a szülőjét, enélkül nem jöhet létre az, amit kapcsolatnak hívnak.
(Egyébként is csak a másik ember megismerése után lehet eldönteni, hogy akarunk-e vele kapcsolatban maradni, vagy sem... bár ez szülő-gyermek viszonyban általában nehéz, de nálunk már ez is megvolt.)
   Az nem beszélgetés, hogy mindkettő mondja a magáét, de csak az egyik hallja meg a másikat, vagy egyik sem hallja meg a másikat...

   No mindegy, nem akarok most ebbe belemélyedni (megint), csak rögzíteni állt szándékomban a tényt, mely szerint az apámmal beszéltem telefonon. Annyira emlékszem csupán, hogy megkérdeztem, hogy van, azt mondta, jól...

???



Written by Syssa®

Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben

Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván,
Búd vadonának reszketõ ölén;
És én, mint véred lüktetõ zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír AZ éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj! színig fájdalom...
Mivé tettétek AZ én szép hazámat?
Hová sülyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly Magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád S a csillagokra száll:
Ha végzetem lett magyarrá születnem,
Magyarnak lennem miért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol számûzötté lett a honfibánat
És zsarnok gõggé a honárulás, -
Hol a szabadság õrjöngésbe rothad
S Megváltót S latrot egyképp megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat: -
Ah, rajtunk már AZ Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a Magyar erdõ,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt AZ égbõl a Magyar jövendõ,
Millió göröngyre omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra lázadása
- Mint õrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, élni akarok!

A mindenségbe anyi jaj kiáltson,
Ahány Magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora.
S AZ ég boltján fönt lángbetûkkel álljon
Egy égõ, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég, -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Más gondolkodású, idegen ajkú nemzedék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!

Uram! Tud meg, hogy nem akarok élni,
Csak Magyar földön és csak magyarul...
Ha bûn, hogy lelket nem birok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket ITT hagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán,
És belesírom minden õsi rögbe:
El innen rablók, - ez AZ én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, AZ én szép hazámat
A jó Istentõl visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörû csodát ITT:
Bölcsõvé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklõ Adriáig
Egy ország lesz ITT, egyetlen S Magyar!

Eljött a tudatosság ideje...

Teljesség

A. J. Christian:

"Sokan hiszik, hogy akkor vagy teljes, ha kiléptél az emberi életből. Ám olyankor nem teljes vagy, csak egy lufi, amelyik száll ég és föld között, és nem tartozik sehová, nem él meg semmit, majd egyszer csak kipukkad, és nem marad utána más, csak az üresség. Ezzel szemben a tudatos, a teljes ember megéli mind a földet, mind az eget - ha elmenekülsz a szenvedés elől, elmenekülsz a boldogság elől is."

... mások jönnek helyettük

 Müller Péter:

“Ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között.
Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni.
Ők maradnak a saját rezgésszintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a durva energiákat.
Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül.
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek.
A hazugságok, önáltatások ideje lejárt.
Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel.
Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végigmennünk.
Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!
Aki megtalálta “középpontját” , messzire sugárzik!
Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol.
Rokonlelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak.
Ne félj, hogy társtalan maradsz.
Szíved adásban van és megtalálod a veled “egyívásút”.
Minden az “adó” erején és tisztaságán múlik.
Ha csillagodat követed, életed is megváltozik.
Régi szokások, szemléletek és társak is elmaradnak.
Mások jönnek helyettük…”

"Csillagok közt"

"Néha elég egy pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki.
Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.
Csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát.
A képmutatás álarca megreped az arcodon.
Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És FÉLSZ, és halára rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében.
FÉLSZ, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is.
A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit KÉRDEZ, válaszolsz.
Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi, VALÓDI énedet.
A VALÓSÁGOT. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel.
Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet. BOLDOG vagy és FÉLSZ, együtt. De nem bánod! Megreped a burok, amiben éltél!
Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Talán nem lehettek együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok.
Évek múlva az érzés feltör belőled. Csak pár szót váltotok üzenetben, csak röppen egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az évek, változtál, és ő is változott. Minden más lett.
Fonalak összegubancolódtak, fonalak szakadtak el, fonalak jöttek létre, por szállt a régi érzésekre.
De a tietek mit sem változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál, ami egy életre összeköt benneteket.
És ott is marad. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember.
Iker lelkek vagytok, ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, láncolva valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten."

A féltékenység csapdája

Forrás: Lelkititkaink.hu

Csapdák a házasságban

A féltékenység kialakulása, és megjelenési formái a gyermekkora és a neveltetésre is visszavezethetők. Miért van az, hogy egyes emberek akár bántalmazni is képesek párjukat – féltékenység okán -, míg mások akár heteket is külön töltenek párjuktól, teljes nyugalomban? A féltékenység és a hűség között nem találhatunk reális összefüggést kivéve azt a néhány esetet, amikor párunk múltja, vagy éppen félrelépése valóban okot ad rá.

A féltékenység megöli a kapcsolatokat

A féltékenység, betegség. Nehezen vagy szinte alig gyógyítható. A féltékeny embernek nincs egy nyugodt pillanata, és önkéntelenül partnere zaklatottságáról is gondoskodik.

A féltékenység egy hamis filozófia

Sokak szerint a féltékenység természetes. Érvelésük szerint, ha valaki szereti a párját, akkor féltékeny rá, szeretné megtartani, kicsit uralni. Létezik az a szemlélet is, miszerint „a párom a tulajdonom is egyben”, és úgy kell őrizni, mint a házamat. Csakhogy a tárgyakkal ellentétben a partnernek van személyisége, önálló tudata és szabad akarata. Ennek csorbítása ellenállásba ütközik. A féltés és aggódás - ami tényleg természetes - nem lehet azonos a féltékenységgel és az uralkodással, a számonkéréssel.

A féltékenység: Szerelem vagy birtoklási vágy?

  A féltékenységet sokszor az önmagunkkal való elégedetlenséggel, vagy a birtoklási vággyal azonosítják. Persze ez nem minden esetben helytálló: egy szeretetteli kapcsolatban természetes emberi reakció a szerelemféltés, a félelem attól, hogy az ember, aki legnagyobb bizalmunkat élvezi, visszaél helyzetével. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy csupán tévképzeteket kergetünk a sötétben.

A férfiak féltékenysége egyértelműen megállapítható, hiszen nyílt lapokkal játszanak, kinyilvánítják nem tetszését. Ugyanakkor a féltékeny nő burkolt kérdésekkel igyekszik fényt deríteni a férfi vélt- vagy valós félrelépéseire. Titokban elcseni a telefont és meglesi a híváslistát, vagy éppen előzékenyen felajánlja, hogy rendet rak az íróasztalon- hátha talál valami érdekeset.

Csak a nők féltékenyek?

A férfiakat ismerve nem csoda, hogy a nők a féltékenyebbek.

És általában pont a férfiak őrülnek meg párjuk féltékenységétől. Vajon miért lehet ez? Talán azért, mert a férfiak megfordulnak a nők után, ráfütyülnek, vagy éppen csak úgy bámulják, hogy majd kiesik a szemük. Persze ez mindaddig senkit nem érdekel, amíg nem kedvesük jelenlétében teszik, mert akkor már „pofátlanság”.

Nem csoda hát, hogy a férfiak azok, akik betegségnek tekintik a féltékenységet, és hisztisnek a féltékeny nőt. Mert ha netán egyszer is elismernék, hogy igen, ez valóban kellemetlen lehet a partner számára, akkor felhagyhatnának a bámulással. Mindazonáltal a férfiak között találni a legelfajultabb féltékenység képviselőit.

Míg egy nő legrosszabb esetben megcibálja a vélt- vagy valóban létező szerető haját, esetleg zaklatja telefonon, addig az extrém módon féltékeny férfiak a párjuk fizikai bántalmazásától sem riadnak vissza.

Mindent összevetve: a zöld szemű szörny könnyen elűzhető egy valóban jó kapcsolatból. Lehet valaki féltékeny anélkül is, hogy ezzel tönkretenné szerelme mindennapjait.

A féltékenység vírusa

A féltékenység vírusa a személyiségben és a neveltetésben rejtőzik. Aki egykeként mindig mindent megkapott, vagy nagyobb családban nevelkedett ugyan, de mindig ki tudta magának harcolni, amit akart, vagy aki naponta látott féltékenységi jeleneteket, szinte természetes, hogy saját párkapcsolatába is átcsempészi a tapasztalatokat. Sárkány születik.

A féltékenység hétfejű sárkánya

1. Hol jártál? Hová mész? Mikor jössz? - azaz az állandó számonkérés. Ez eleinte természetesnek tűnik, s ha nem mérgesedik el, akár a féltés és aggódás természetes jele is lehet. Ha már kezd túlmenni a tűréshatáron, akkor nyugodtan konstatálhatjuk: megszületett a sárkány első feje.
2. Hazudsz! - a második fej kifejlődésének biztos jelzése. Mindegy, hogy mit mond a partner, a kérdező azt nem hiszi el. Állandóan azt feltételezi, hogy a párja kicselezi, becsapja, átveri. Eleinte csak vádaskodik, majd elkezd nyomozni, utánatelefonálni, leskelődni, kérdezősködni. Ekkor már nemcsak a fej létében lehetünk biztosak, hanem abban is, hogy a fej tüzet okád.
3. Hogy nézel ki? - elsősorban a férfiak alkalmazzák a partnereikkel, de végül is egyenjogúság van. Ebben az esetben a férfi nem engedi partnerének a kivágott blúzt, a miniszoknyát, a sminket, nehogy a hölgy másoknak is feltűnjön. Ekkor meggyőzi a partnerét arról, hogy alapvetően ez a megjelenés neki nagyon előnytelen. A második fokozat szerint: nagyon erkölcstelen. A harmadik fokozat szerint: gusztustalan.
4. Hogy nézel rá? - ez meg a nők mániája. Nem tudják elviselni, ha partnerük megfordul egy formás nő után vagy bármilyen dicsérő megjegyzést tesz. Az ilyen férfi nem mesélhet dicsérőn a volt partneréről, de még a kolléganőjéről, a bolti eladóról sem. Ez a nő legszívesebben a vakkal házasodna, férjét pedig pórázon sétáltatná.
5. Ki volt eddig? - a leltározó partner a kapcsolat elején udvariasan és kíváncsian felmérte a helyzetet, hogy partnerének milyen kapcsolatai voltak, kivel hogyan ismerkedett meg. Majd élete végéig felhasználja a hallott információkat arra, hogy kombináljon. Meg van győződve arról, hogy a partner eddigi cseleit továbbra is megtartotta, és állandóan harcra kész állapotban van. A volt partnerekről csak egyszer lehetett mesélni, a továbbiakban vörös posztó, tabu téma, s ha az utcán találkoznak, kötelező átmenni az út másik oldalára. Az eddigre már ötfejűvé fejlődött sárkány hörög és dohog is mérgében.
6. Azt csinálod, amit én akarok! - azaz a partner átveszi a teljes uralmat. A férfiak kalickában tartják feleségeiket, az idősebb férfiak a fiatalabb partnereiket legfeljebb arany kalickában, de ez a tényen mit sem változtat. A nők annyira beosztják a férfi idejét, hogy ne legyen ideje, kedve és energiája másik nőre még gondolni sem. Ha ügyes és cseles a nő, a férfi ezt észre sem veszi. Ha durvább: még a nyakörvet is a párjára rakja.
7. Megöllek! - ez a sárkány hetedik, tüzet okádó, ordító és félelmetes feje. Nem lehetsz másé sem, ha már az enyém nem (úgy) vagy (ahogy én akarom). A gyilkosságok nagy része az egész világon, még ma is szerelemféltésből van. A feldühödött sárkány már vak és tombol. Esze nincs, csak indulata.

A féltékenység pszichés zavarokhoz vezethet

A sárkány a birtoklási és uralkodási vágy. Ez egy idő után rögeszmévé válik, sokszor komoly elmebajhoz is vezethet. A gondolatok csak egyetlen téma körül forognak, s miközben rabságban akarja tartani a párját, nem veszi észre, hogy maga lett az érzése rabja.

Mi a megoldás? Ha valaki felismeri magán a „betegségre” utaló jeleket, sürgősen próbáljon változtatni rajta, mert elviselhetetlen partner lesz. Ha nem sikerül? A féltékeny embert el kell hagyni. Másikat, egy toleránsabbat kell választani helyette.

A féltékenység megzabolázása

Kétségtelen, hogy kifinomult ízléssel rendelkezel. Imádott kedvesed elkápráztató, okos, humoros és pokolian szexis. Sajnos azt is tudod, hogy nem te vagy az egyetlen, aki így gondolja. Bármennyire is megbízol abban, hogy ő számodra az egyetlen, nem könnyű nem észrevenni, amikor az a magas szőke a helyiség másik végéből csábító pillantásokat vet partneredre. Végy egy mély lélegzetet és próbáld meg a következő tanácsokat, hogy legyőzd a benned lakozó zöldszemű szörnyet.

1. Ismerd meg az ellenséged

Ne feltételezd azonnal, hogy a figyelemre méltó idegen épp a te kedvesedre pályázik. Lehet, hogy csupán kollegája, egyik barátjának testvére, vagy egy új szomszéd. Próbáld meg megóvni szerelmed a jóhiszeműnek nem nevezhető kirohanásaidtól.

2. Állj ellen a fizikai erőszaknak

Titokban – vagy esetleg nem is annyira titokban – szeretnél rárontani a csábítóra, ha már galád módon kedvesedre emelte tekintetét, és Mike Tyson módjára legszívesebben behúznál neki egyet. Bölcsebb azonban, ha lefogod az öklöd, hacsak nem akarod, hogy a partnered elmeneküljön tőled, hiszen kezdesz pszichopataként viselkedni.

Ehelyett élj a lehetőséggel, légy büszke, hogy ilyen elbűvölő személy a társad. És mi legyen azokkal, akik flörtölnek a partnereddel? Amikor távozol kéz a kézben szerelmeddel, küldj egy önelégült mosolyt irányukba.

3. Ne kötözködj szándékosan

Te is észreveszed, ha egy vonzó személy elsétál az utcán melletted, így ne várd el partneredtől se az ellenkezőjét. Vagy pedig ígérd meg magadnak, hogy visszafogod a habzsoló tekinteted, mintha a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” szabály sem létezne.

4. Időkérés

Ha kedvesed azzal a bizonyos ellenkező nemű „barátjával” beszélget számodra túl hosszasan, akiről te úgy gondolod, hogy több is lehet köztük a barátságnál, benned pedig lassan felmegy a pumpa, menekülj el pár percre, hogy lehiggadj. Kedvesed le lesz nyűgözve, hogy ennyire bízol benne, hogy nem is gyanakszol, te pedig felhasználhatod az időt arra, hogy összeszedd magad, mielőtt szétrobbannál a féltékenységtől. Ez a félrevonulás azt szimbolizálja, hogy ilyesmi nem sértheti köreidet. Egy futó puszi vagy más finom, intim gesztus pedig az „ellenfeled” számára mutatja ki, hogy kapcsolatotok mély és őszinte, és semmi nem teheti tönkre.

Ha ránk tör a féltékenység, a következő a teendő:

1. Üljünk le egy csendes, nyugodt helyen.
2. Csukjuk be a szemünket, lélegezzünk mélyen, lazítsunk.
3. Anélkül, hogy ítélkeznénk, tudatosítsuk, mit gondolunk: azt gondolom, hogy...
4. Tegyük fel a kérdést, vajon igaz-e, amit gondolunk. Figyeljük közben, mit érzünk a testünkben.
5. Fókuszáljunk az érzésre, és a légzésünket összpontosítsuk az adott testrészünkre. Ha például a gyomrunkban érzünk szorítást a féltékeny gondolat hatására, lélegezzünk a gyomrunkba.
6. A fejünkben futó féltékeny „filmet” helyettesítsük egy kellemesebbel, olyan jelenettel, amelynek örülnénk, ha valóra válna. Ezt a hatlépéses gyakorlatot végezzük 21 napon át, valahányszor azt tapasztaljuk, hogy ránk törnek a féltékeny gondolatok. A módszer alapelve az, hogy a féltékenység szokás, és megfelelő gyakorlással egy szokástól meg lehet szabadulni.

Mindent a féltékenységről: milyen is az a zöld szemű szörny?

Forrás: Házipatika.com

"A pszichológus válaszol

Nem kötődik életkorhoz, nem válogat fiatal és idős, nő és férfi közt, előbb-utóbb mindenki gondolataiba belopódzik. Az egészséges szerelemféltés bármely kapcsolatban előfordulhat, ha azonban állandósul, könnyen tönkreteheti a legstabilabb kapcsolatot is.

A szó, és ami mögötte van

A féltékenység az egyik leggyakrabban előforduló érzelem. Gyakorisága és súlyos következményei ellenére ritkán áll a kutatások kereszttüzében, pedig szinte minden héten az újságok címoldalára kerül valamilyen féltékenység miatti, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság.

Nem könnyű megragadni, pontosan definiálni azt, mi rejlik e szó mögött: féltékenység. Gyakran nem is tudjuk pontosan megmondani, mi vált ki bennünk haragot, dühöt, feszültséget. A féltékenység egy érzelem, melyet akkor élünk át, ha valaki, akitől vágyunk valamire (tipikusan figyelemre, szeretetre vagy gyengédségre), egy harmadik személynek nyújtja ezt a valamit. Például egy gyerek féltékeny lesz, ha a testvére kap édességet, de ő nem. A féltékenység nem egyszerűen abból ered, hogy nem kapjuk meg, amire vágyunk: a gyerek féltékenységét még csillapítja, ha ő is kap az édességből, de egy féltékeny szerető már kizárólag magának akarja a szeretett személy figyelmét.

Egyes szakértők különbséget tesznek féltékenység és irigység között: a féltékenység lényege, hogy meg akarjuk tartani, ami a miénk, míg az irigység lényege, hogy vágyunk valamire, ami nincs a birtokunkban. (Eszerint a gyerek féltékeny a testvérére, akire a szülei többet figyelnek, és irigyli a barátja új biciklijét.) Mások szerint a féltékenység és az irigység különbségének lényege a harmadik fél részvételében van: a féltékeny személy nem egyszerűen csak magáénak akarja a figyelmet, és nem is azt szeretné, hogy a harmadik fél egyáltalán nem kapjon - hanem hogy az, akire féltékeny, ne adjon a harmadik félnek.

Erre alapozva néhányan azt feltételezik, hogy a féltékenység az önmagunkról alkotott képpel van kapcsolatban. Az a tudat, hogy valaki, akinek a véleménye sokat számít nekünk, egy harmadik személyt többre tart nálunk, kétségeket ébreszt bennünk a saját értékünkkel kapcsolatban.

A zöldszemű szörny régóta kacag

Különböző kultúrák és különböző korok eltérően kezelik a kérdést. Az Ószövetségben nagy bűn a hűtlenség, a vele járó féltékenység pedig nagy fenyegettetés. A zsidó közösségek megtartó ereje a valláson kívül a családi összetartás volt. Igen nagy szerepe volt és van a családnak a mai napig. A közösség védte a családi egységet, ha valaki ebből kicsábult, azt a közösség kivetette magából. A kereszténység sok helyen támadja a féltékenységet. A keresztény tanítások már a hűtlenség gondolatát is bűnnek tartották. Az ókori görögök megbüntették a nőt, aki félrelépett. Akit rajtakaptak - és férje nem ölte meg -, az nem látogathatta többé a szent helyeket. Az ókori Rómában a hűtlen asszonyt és szeretőjét büntették, míg a férjeknek elfogadott és megengedett volt a házasságon kívüli kapcsolat. A mohamedánok, ha a háremben érték tetten a férfit, habozás nélkül kivégezték. Szicíliában ma sem lepődnek meg azon, ha a férj megöli a riválist. Az apacs indiánok hírhedtek voltak féltékenységükről. Ha egy férfi akárcsak egy pohár vizet kért feleségüktől, már csábításnak tekintették és büntették. Egy apacs indián rutinszerűen ölte meg vetélytársát, ha hűtlenségen érte a feleségével, akinek büntetése orrlevágás volt. A XI. századi Britanniában szintén orr-, vagy/és füllevágás volt a hűtlen asszony büntetése. A csendes-óceáni Szamoán a feleség megkereste azt, akinek férjével viszonya volt, és leharapta a nő orrát, hogy ne legyen olyan vonzó.

Szerelem vagy birtoklási vágy?

A féltékenység kialakulása, és megjelenési formái a gyermekkorra és a neveltetésre is visszavezethetők. Miért van az, hogy egyes emberek akár bántalmazni is képesek párjukat - féltékenység okán -, míg mások akár heteket is külön töltenek párjuktól, teljes nyugalomban?

A szociálpszichológia szerint az emberek neveltetése nagyban szerepet játszik a féltékenység kialakulásában. Néhány társadalomban megszokott jelenség a többnejűség, illetve a poligám kapcsolat. Európában ez a fajta hozzáállás szokatlan, sőt, sokak szemében az erkölcstelenség határát súrolja. Sok esetben a vallás tiltja, vagy éppen engedélyezi a többnejűséget, s az emberek gyermekkoruktól fogva ebben a szellemben nevelkednek. Az Európában jellemző monogám párkapcsolatok miatt az itt nevelkedő ember számára természetes, hogy partnere hűséges, nem tart igényt több társra, s ha bármilyen történés ezt a megszokott jelenséget veszélyezteti, kétségbeesésének heves érzelmi kitöréssel ad hangot. Margaret Mead, szociálpszichológus a neveltetés, a társadalmi tradíciók különbségeinek tudja be ezt a reakciót.

Korábban Európában sem volt jellemző a féltékenység. Évszázadokkal ezelőtt tiltott volt a házasság előtti kapcsolat, emiatt ritkábban fordult elő ez a jelenség. Később megjelentek a nyíltabb kapcsolatok, a válás lehetősége, s így a zöld szemű szörny ismét megjelent. A hetvenes évek elején megjelentek a "szabad szerelem", vagy más néven poligámia hívei is.

Evolúció - ami mindent megmagyaráz

Az évmilliók során úgy alakult, hogy a férfi energiát fektet a gyereknevelésbe, s nem hagyja faképnél (jó esetben) a nőt, akit teherbe ejtett. Ha már viszont úgy alakult a férfi sorsa, hogy nap mint nap küzdenie kell családjáért, a férfiakban fokozatosan kialakult az a mindent elsöprő elemi igény, hogy szeretnének biztosak lenni abban, valóban saját genetikai gyermekükért küzdenek. Hogy ebben biztosak lehessenek, az evolúció során számos tulajdonság fejlődött ki a férfiakban - ezek egyike a féltékenység. A férfiféltékenység evolúciósan tehát elsősorban az apaság bizonyságának védelmére alakult ki. Mindez persze a mélyben dolgozó nyers program, ami a felszínen szerelemként, ragaszkodásként fogalmazódik meg.

    A női féltékenység evolúciós gyökere más. A nő a férfit elsősorban érzelmileg tudja magához kötni. Tradicionálisan a nők sokkal jobban viselik azt, ha a férjük vagy párjuk félrelép, mint a férfiak fordított esetben. Ennek oka az, hogy a nő evolúciós értelemben nem veszít azzal, ha a férfi más nőt is megtermékenyít. Veszély a nőt csak akkor fenyegeti, ha a férfi érzelmileg elpártol tőle, és kötődni kezd egy másik nőhöz. Ekkor ugyanis az utódot a nőnek kell egyedül felnevelnie.

Eggyé válás

A féltékenység érzése erősen beszűkíti a személyiséget. A féltékeny ember másra sem tud gondolni, másról sem tud beszélni. Ez, a másikra való teljes "beszűkültség" a gyermekkor sajátossága. Csecsemő- és kisgyermekkorban anya és gyermeke közt a kapcsolat olyan, mintha egy test egy lélek lennének. Ezt szimbiotikus kapcsolatnak hívjuk. A szerelmi kapcsolatban is ez a szimbiózis jön létre. Mikor egy ilyen összefonódás létrejön, óriási energiamennyiség szabadul fel az emberben. Ez az energia segített korábban az egyedülálló személyiséget biztonságban összetartani. Ha viszont a kapcsolat megszakadással fenyeget (például egy harmadik belépésével) jelentős energiaveszteség következik be. Az egyedülléthez szükséges energia nem mobilizálható gyorsan; így a kapcsolat megszűnése magának a létezésnek a megszűnésével fenyeget. Ez a fenyegetettség jelenik meg abban a mindent elöntő pánikban, amit a féltékenységben tapasztalunk. Emiatt válik az ember képessé arra, hogy alapvető morális gátjait is átlépje. Olyan cselekvésekre képes, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak (ellenőrzés, vizsgálódás, agresszió, akár emberölés). Olyasféle fenyegetettséget él meg, mintha az egyik lábát veszítené el. A túlélés, a továbbélés kerül veszélybe - tehát a féltékenységet maga az életösztön szervezi. Sokak szerint a féltékenység legfőbb eleme az önértékelés csökkenése. Ha valaki azt látja, hogy partnere érzelmei más felé húznak, úgy érzi, hogy ezáltal ő leértékelődött, elveszítette fontosságát. Ezen elméletek szerint önértékelésünk megőrzése érdekében támad bennünk a féltékenység, hogy megerősítsük veszni látszó pozíciónkat. Akit az elhagyás fenyeget, annak szembe kell néznie azzal, hogy a biztonságot jelentő érzelmi kapcsolatát rosszul építette fel, s emiatt környezetének kiszolgáltatottá válik. Minden, amit eddig felépített, veszélybe kerül, s így elvész a jövőkép is.

Érzelmi biztonság

Egy szerelmi kapcsolat kialakulásakor a szerelmesek állandóan egymás társaságát keresik. Fenntartás nélkül elfogadják a másikat. Úgy tűnik - s ők is úgy érzik -, mintha a két szerelmes összeolvadna egymásban, mintha megszűnnének a határok kettejük között. A mindennapi életben gyakran a külsőségekben is megerősíttetik ennek az összetartozásnak a kizárólagossága, egyedisége. Ezt a célt szolgálják a házasság körüli ceremóniák és szimbólumok - mint a karikagyűrű, névváltás stb. A házasság után már ez az új egység lép majd kapcsolatba a közösséggel, mint házassági egység. Fontos, hogy ezen egységből mindenki más ki legyen zárva. Az egység ugyanis "minden vagy semmi" alapon létezik. A féltékenység abban a fenyegetésben gyökerezik, hogy kívülről, egy harmadik megbontja ezt a létező, működő egységet. Azzal fenyeget, hogy lehasítja tőlünk az énünk egy részét jelentő társat vagy annak érzelmeit, amit addig önmagunk kiteljesedésének fogtunk fel.

Az egybetartozást kimondott és kimondatlan normatívák szabályozzák, s a kapcsolatban támaszt jelent a közösen, mindkét fél által elfogadott szabályrendszer. Ilyenek: lehet-e a másiknak saját társasága, "ugye, sose fogunk hazudni egymásnak" stb. E szabályok lehetőséget adnak a feleknek arra, hogy körülhatárolják kapcsolatukat. Ha ez megtörtént, már úgy érezhetik, biztonságban tudhatják magukat. Ha a szabályrendszer valamelyik kulcseleme megváltozik (például a partner szexuális érdeklődése más irányba fordul), lavinaszerűen megkérdőjelezheti az összes többit. Ezt követően azonnal felvetődik a hűség, a megbízhatóság kérdésköre, szoros összefüggésben a személyiség biztonság-szomjúságával. A két ember egységének működése zavart szenved, s így nem csak a másik iránt lesznek kételyei, de saját magával kapcsolatban is. Bűnösség, zavar, önértékelés-csökkenés, bosszú és ehhez hasonló érzelmek támadhatnak. A féltékenység tehát egyet jelent a kapcsolat feletti kontroll, a biztonságérzés elvesztésével.

Ki a féltékenyebb?

Hogy melyik nem a féltékenyebb, arra nézve ellentmondásosak az adatok, ám felmérések inkább a férfiakat mutatják féltékenyebbnek. Ennek az adatnak az érvényességét támasztja alá az a bírósági megfigyelés is, miszerint válás esetén a férfiak sokkal gyakrabban hivatkoznak válóokként a hűtlenségre, mint a nők (51%, szemben 27%-kal).

A férfiak féltékenysége egyértelműen megállapítható, hiszen nyílt lapokkal játszanak, kinyilvánítják nem tetszésüket. Ugyanakkor a féltékeny nő burkolt kérdésekkel igyekszik fényt deríteni a férfi vélt- vagy valós félrelépéseire. Például titokban elcseni a telefont és meglesi a híváslistát.

A férfiak azok, akik betegségnek tekintik a féltékenységet, és hisztisnek a féltékeny nőt. Mert ha egyszer is elismernék, hogy igen, valóban kellemetlen lehet a partner számára, ha úgy bámulnak egy nőt, hogy majd kiesik a szemük, akkor talán felhagynának vele. Mindazonáltal a férfiak között találni a legelfajultabb féltékenység képviselőit. Míg egy nő legrosszabb esetben megcibálja a vélt- vagy valóban létező szerető haját, esetleg zaklatja telefonon, addig az extrém módon féltékeny férfiak a párjuk fizikai bántalmazásától sem riadnak vissza.

A féltékenység kezelése

A féltékenység nehezen kezelhető, de azért meg lehet próbálni. Végül is a féltékenység egyfelől egy kommunikációs stratégia két partner közt, és ezen lehet változtatni. Másfelől a féltékenység egy kínzó-szorongató élmény, amelyet meg lehet tanulni tudatosan elhárítani és semlegesíteni. A féltékenységet, mint viselkedést mindig megerősíti az, hogy a szorongás akkor oldódik, amikor a személy átmeneti bizonyságot szerez társa hűségéről. Ez arra sarkalja, hogy szorongását legközelebb is faggatódzással, nyomozással oldja. A féltékenység szélsőséges formája azonban már pszichiátriai kezelést igényel, mert a paranoid pszichózis egy fajtájává fejlődik. Sajnos sok gyilkosság történik féltékenységi motívumból. "És az evolúciós törvények hangja szól belőlünk, amikor pontosan értjük, miért ragad puskát a feleségét szeretőjével tetten érő férj.""

 

A szörny szeme

 ... zöld!!!!!!!!!!!

Forrás: Bellacafe.hu

"Rengeteg elképzelés született a féltékenység eredetéről; tudósok vitatkoztak azon, hogy vajon társadalmi vagy evolúciós problémáról van-e szó. Egy párkapcsolatban azonban mindegy az érzés eredete, amíg normális szinten tudják a felek tartani, addig a „zöld szemű szörny” jelenléte akár fejlődéshez is vezethet.

   Maga a féltékenység nem más, mint félelem attól, hogy a szeretett lény mást (is) elhalmoz figyelmével. A kisgyermek féltékeny a testvérére, ha az is kap ajándékot, a szerető féltékeny, ha párja egy harmadik személynek nyújtja azt, amire ő vágyik. Míg a kicsi megnyugszik, ha ő maga is kap valamit, a szeretőknél már nem elég az, ha a figyelem rá is irányul. Ő saját magának akarja párja minden érdeklődését.

Az a kérdés, hogy honnan ered a féltékenység, évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat, és a különféle elképzelések mind bizonyítják saját igazukat. Akik az evolúciónak tudják be ezt az érzelmet, azzal magyarázzák, hogy megvizsgálták a nemek szükségleteit. A férfi általában a szexre féltékeny – vagyis nem akarja, hogy párja más férfi társaságát keresse az ágyban. Ennek fejlődéstörténeti magyarázata nagyon egyszerű: a férfi nem bizonyosodhat meg abban, hogy a kedvesétől született gyermek valóban az övé. A nő azonban nem kifejezetten a szexuális kapcsolatra, inkább az érzelmekre féltékeny, vagyis szerelme más nők iránti figyelmére, gyengédségére. Az ok a nő hosszú távú céljaiban keresendő: hogy egy férfi ne egy másik nőre, esetleg annak gyerekére irányítsa figyelmét.

    Hogy vajon a féltékenységet befolyásolja-e a társadalom változása, fejlődése, megint csak alátámasztják a tézis követői. Különböző országok és kultúrák szokásait összehasonlítva sok mindenre következtethetünk: vannak országok, ahol a férfiak kölcsönadják feleségüket, vagy jó példa erre a poligámia, azaz többnejűség, amit a nők örömmel fogadnak, mert ez magasabb ranggal és kevesebb munkával jár. Ezzel szemben az őserdőben élő törzsek férfi tagjai megrögzött féltékenységgel őrzik tulajdonukat, legyen szó feleségükről, vagy csak pár bogyóról. A másik oldala a kérdésnek a társadalmi változások: például a ’60-as, ’70-es években a – főleg szexuális – féltékenység irracionálisnak és szégyenletesnek tűnt a „szabad szerelem” elképzelés miatt.

    A kapcsolatokban sokszor harapózik el túlságosan a féltékenység; felmérések alapján egy átlagos kapcsolatban mindig megtalálható egy bizonyos szintű féltékenység, ami abszolút normálisnak mondható. Abnormális viselkedésnek tekinthető a féltékenység teljes hiánya: amikor a felek a legkisebb mértékben sem mutatnak ilyen érzéseket párjuk iránt; és a túlzott féltékenység, amikor a partner viselkedésének minden mozzanat gyanút kelt a másik félben. Ez utóbbi gyakran komoly gondokhoz vezethet, a nőknél depressziót vagy betegségeket, a férfiaknál dühöt és elhamarkodott cselekvést – a gyilkosságok 20 %- a (!) szerelemféltésből történik.

 

    Egy olyan kapcsolatban azonban, ahol a féltékenységet a felek az ideális szinten tudják tartani, egyáltalán nem okozhat problémákat, sőt! A partner féltékenységét látva erősödik az az érzés, hogy valóban fontosnak tartja párját, mert fél annak elvesztésétől. Nő és férfi számára egyaránt jól esik, ha látja, hogy a másik fél komolyan tart attól, hogy „van nála jobb”, és potenciális ellenfélnek tart minden érdeklődőt. Ezt azonban nem szabad túlzásba vinni vagy épp felhasználni; amikor az egyik félnek ahhoz a cselhez kell folyamodnia, hogy féltékennyé tegye párját, valószínűleg a kapcsolatba vetett bizalommal van baj. Sokkal fontosabb azt az érzést erősíteni a partnerben, hogy nincs oka a féltékenységre, hogy kialakíthassák az egymás iránt érzett kölcsönös tiszteletet. 

Szerző: Ambrus Anna"

Szerelem, szerelem...

Forrás: Kortársonline

"Amikor szerelembe esünk, valami elmondhatatlan gyullad föl bennünk. Lebegni kezdünk a föld fölött, emelkedett gondolataink támadnak, aztán amikor találkozunk a kedvessel, akkor suták leszünk, elgondolt szép szavainkat nevetségesnek találjuk, és visszanyeljük őket. Különösen kamaszkorunkban fölgyújtanánk a várost, hogy kimenthessük őt a lángok közül, verset írunk hozzá, és virágot veszünk neki, mert – ahogy Bagó énekli a daljátékban – „egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél”. A rózsa metaforájában lakó múlhatatlan szépség és hervadékonysága tényleg olyan, mint a szerelem, amely nyilvánvalóan mulandó, hiszen keletkezett, de amikor átjárja szívünket, valamennyien úgy érezzük, hogy örök. A szerelem új nyelvet kíván tőlünk: az elmondhatatlan követeli formáját. Hamvas Béla szerint maga a szerelem az új nyelv: „A szerelem az a nyelv, amire az istenek világának titkait lefordítjuk, de a titok örökre titok marad.” Vagyis a szerelem az Ég és a Föld párbeszédének egyik szólama, ami csakis a művészet istentiszteleti nyelvén ábrázolható. Lásd Dante szerelmét. Máskülönben puszta szexualitás, ami persze nem csekélység. Hamvas szerint „a szexualitás az emberi lét legérzékenyebb pontja, hatalma nagyobb, mint az éhségé”. A szexualitás fölött egyetlen hatalom uralkodik, a szerelem. Jung megerősíti és kiegészíti Hamvast: „A szerelem egyike a sorsot intéző hatalmaknak, melyek uralma a mennytől a pokolig terjed.” Bizony, menny és pokol iszonyatos feszültségében roppannak meg a páros öngyilkosok, legyenek bár parasztivadékok vagy trónörökösök.

[...]

A zöld szemű szörnyeteg) Mindannyian voltunk már szerelmesek, talán nem is egyszer, és remélhetőleg sokkal ritkábban féltékenyek. Féltékenynek lenni – valószínűleg – természet dolga. 

[...]

A rendes szerelemben a két fél ikercsillagként kering közös szellemi középpontja, boldogsága körül. A féltékeny világában – ha házasságtörő, ha nem – nincsen középpont. Boldogság sincs.

A féltékenység a fél szóból jön, tehát töröttséget jelez, hiányt, csonkaságot. A féltékenyt kisebbrendűségi érzés gyötri, és önértékelési zavar; szorong, nem érzi magát teljesnek, egésznek. Idevág a félelem szó is. A zöld szemű szörny áldozata a szerelem első föllobbanásakor, amikor az ép ember még csak ábrándozik, ő a boldogság helyett arra gondol, hogy ennek csúf vége lesz.

[...]

Buji Ferenc Magasles című könyvében meglehetősen sarkítva azt állítja, hogy: „A férfiúi és a női féltékenység közt minőségi különbség van. A nők ugyanis csak akkor féltékenyek, ha erre nekik a férfiak okot adtak magatartásukkal. Nem így a férfiak! A férfiúi féltékenység bizonyos értelemben ok nélkülinek nevezhető, amennyiben oknak kizárólag a nő magatartását tekintjük.” Emlékezzünk Shakespeare szavaira: „Ez a szörny / Önmaga nemzi és szüli önmagát.” Vagyis semmi szüksége tápláló tényekre. De vissza Bujihoz: „A férj szemében a feleség minden olyan férfi ismerőse gyanús, aki nem az ő révén került kapcsolatba az asszonnyal.”

[...]

Buji a két nem közti különbséget a patriarchális házasságból vezeti le. Eszerint a nő birtok. Utal nyelvünk tanúságtételére; eladó lány, menyasszony, akinek ára ennyi és ennyi menyétprém, akit ura, a vőlegény, a vevő legény elvesz, birtokba vesz. A birtokbavétel egyértelmű a szerelmi egyesüléssel.

„A férfi irreális féltékenységének hátterében a kizárólagosság igénye áll: teljesen és kizárólagosan birtokolni a nőt.” Például ezért féltékeny gyakran a férj feleségének munkatársaira, akik olyan időket töltenek együtt az asszonnyal, melyeket ő nem lát, nem ismer, és nem is ellenőrizhet. Nem kettejük közös tömegközéppontját, a boldogságot félti, hanem a birtokot. Ellenben a nő – „akinek a féltékenysége reális típusú – véli Buji –, csupán azt követeli meg, hogy birtoklója birtokolja őt”. Szerzőnk szerint ezért tartják helyénvalónak sok kultúrában a többnejűséget, mivel az a nőt birtokoltságában nem csorbítja, s ezért kivétel és kényszer szülte ritka deviáció a többférjűség. A közös birtok – nem csupán a szerelemben – rendszerint a viszály melegágya.

A féltékenység szörnye nemzi és szüli önmagát. Legelőször azt semmisíti meg, ami miatt föllobbant: a szerelmet. A szerelem betegségének álcázza magát, holott hulladémon, hiszen a kimúlt szerelem tetemén élősködik. A féltékeny már nem szerelmes: éppenséggel gyűlöli kedvesét. Megfojtaná egy kanál vízben, s meg is teszi.

 [...]

A valóság elvesztése a legnagyobb csapás, ami embert érhet. A valóság legmagasabb értelme maga Isten, tehát a valóság elvesztése a szellemi gyökereinkről való leszakítottságot jelenti. Ettől kezdve a sors merő zuhanás. Az ember ebben az állapotában képtelen – nem a szeretetre és a szerelemre, hanem bárminemű emberi kapcsolatra. Lassan a valóság alsóbb tartományaitól is elszakad; összevész barátaival, munkáját hanyagul végzi. Sötét bosszúvágya démonává lesz, amely megnyergeli, és százszor, ezerszer rúgtatja neki a lehetetlenség falának. Ugyanis lehetetlen valami negatívumra bizonyítékot szerezni; hogy a másik nem csalta meg tegnap, nem csalja meg ma, és holnap sem fogja.

Most, a hagyományos házasságok és életviszonyok fölszámolásának korában, amikor a szabad szerelem, a nyitott házasság, a szapora válás, az ágyasság, a promiszkuitás, sőt a biszexualitás divatja járja, nem az a kérdés, hogy lehet-e még féltékeny az ember, hanem az, hogy – Nagy Lászlóval szólva – „Ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!”"

India felett földönkívüliek repkednek

Az indai hatóságok megfigyelése szerint újra megjelentek azok az emberszabású földönkívüliek, akiket utoljára 2004-ben láttak az ország északi része fölött. Több mint száz katonai jelentés érkezett a különös lények visszatéréséről.

Az India Today értesülései szerint meg vannak rémülve a Ladakh-ban állomásozó katonai alakulatok. A pánik oka, hogy többen ufót véltek látni az égen. A kutatók szerint, az eddig hivatalosan nem azonosított, jelenések nagyon hasonlítanak egy nyolc évvel ezelőtti esetre – írta a Bors.

2004-ben néhány geológus látott egy több, mint 15 méter magas, emberszerű, ismeretlen lényt. Az idegen látomást 40 percen keresztül volt lehetőségük megfigyelni, mikor a beszámolók szerint, az égen egy gömbszerű dolog jelent meg, ami magába szippantotta a földönkívülit. Az esetről több katonai jelentés is készült, amelyeket a mai napig nem hoztak nyilvánosságra.

A mostani esetben csupán az égen észlelték a különös fényjelenségeket, azonban az egykori szemtanúk megerősítették, ők ugyan ezt látták évekkel ezelőtt. A katonaság és a rendőrség egy speciális, megfigyelő csapatot állított fel, amelynek feladata, hogy dokumentálja az égen látott igen objektumokat.

Forrás: 168 óra

Hozzászólás az oldalról:
"todor54

2012-12-11 14:18:20   #1

Na tessék ,már ők jöttek eltolcsy tündérmeséjét megnézni ,csak véletlen rossz helyen szálltak le.Indiaiak küldjétek őket M.országra ,mert itten egy igazi csoda alakult ki.,de ha jönnek a vezírnek nagy kézcsók és rohadt sok ajándék kell."

 

Türelem... mit terem?

"Tapasztaltad már, hogy türelmes csak akkor lehetsz, ha tudod, hogy valami ÉRTELME van?
Értelmetlenül kibírni valamit, az nem türelem, hanem elviselés.
Az összeszorított fogsor nem türelem. A szeretet türelme - a valódi türelem - a másik ember világnézetével, hitével, jellemével és puszta lényével szemben tanúsított mélységes megértés. Felismerése annak, hogy az élet sokszínűségének van valami magasabb értelme. Jó, hogy a másik másmilyen! Még akkor is, ha néha irritál. Hiszen két egyforma levél sincs.
Aki ezt nem látja, s nem ámul el ezen, annak a lelke úgy működik, mint a szecskavágó: beledarál mindent a maga rögeszméjébe." 

Müller Péter

Tűz a lélekben

 

"A párkapcsolatokban van egy hazug szerepjáték, amit az ego játszat az emberekkel: a nő azt hiszi, hogy attól lesz értékes, ha a férfinak meg kell dolgoznia érte. A férfi pedig azt gondolja, hogy akkor lesz különleges, ha minél több nőnél el tudja érni a célját. Ezzel a játszmával azonban csak hazugságot teremtenek, és meggátolják a másik lényének felfedezését, a két szív összeolvadását. Ha egy nő szívében valóban ott a férfi, ha egy férfi szívében valóban ott a nő, akkor nem játszadoznak. Akkor nem tudnak egymással köröket futtatni, mert tüzükben elhamvad az ego."

 (A.J. Christian)

Arany tinikoromból... :)

Fade

When you walk out of my light, the colour fades, the colour fades.
When you lose your way and walk alone, the colour fades and runs
Like tears down my face.

I can give you life. I can give you hope. I can give your heart the love its looking for.
Give you feeling, I can bring you joy. I can make you who you are. Who you are.

When you walk a rugged road, your heart is heavy. Darker than the evening sky.
When the path is sinking sand, I am reaching out to pull you through to higher land.

The colour fades when you walk out of my light.
The colour fades when you choose to walk alone.
The colour fades when your path is sinking sand.

Változó idők

Eltelt egy év. Ma egy éve.
Ma egy éve annak, hogy tollat ragadtam, és két levelet írtam.
Egyet a szüleim kaptak... azóta egy szót sem beszéltem velük.
Karácsony telt el így, szilveszter, névnapok és születésnapok...

Újabb Karácsony érkezik.
Az akkori érzéseim megváltoztak.
Dühöt, csalódottságot és magányt éreztem.
Mára a düh elmúlt, az árvaság érzete váltotta fel.

Szüleim nincsenek.
Két ember van, akik biológiailag felelnek a világra jöttömért, a fizikai állagmegóvásomért.

De szüleim nincsenek...

Written by Syssa®

Szeretem ezt a zenét...

Komment

Hozzászólásom az Életcélok című bejegyzésemhez

   Soha nem értettem, hogy a magyar oktatásban miért lett divat, hogy a 14 éves gyermeknek döntenie kell arról, mi lesz, ha nagy lesz?
Ha - ahogy már említettem - egy 18 éves fiatal nem érett még ahhoz, hogy valóban felnőttnek nevezhessük, egy 14 évestől miért várják el, hogy tudja pontosan, mivel szeretné tölteni az élete dolgos/munkás éveit?
    Az oktatásnak általános tudással kellene felvérteznie a diákokat, illetve lehetővé kéne tennie, hogy - akár tanévenként más - képzéseket vegyen fel a tanrendjébe, annak megfelelően, mi érdekli, mi foglalkoztatja.
Lennie kell néhány bázis tárgynak: magyar irodalom, nyelvtan, történelem, matematika. Fizikai és kémiai alapismeretek, földrajz alapok, de mélyebb tudásra ezekből a tárgyakból fakultatívan kellene szert tenni.

   Az egész bevezető rész onnan jött, hogy egy ideje már foglalkoztat a gondolat: nem a helyemen vagyok.
Volt olyan időszak, amikor imádtam a munkámat, hittem benne.
   A munkafolyamatok egy részébe vetett hitem eltűnt, ahogy felismertem, hogy teljesen értelmetlen mindaz, amit csinálnom kell. Semmi másra nem jó, mint arra, hogy magas legyen a papírfelhasználás aránya, és talán valami köze lehet a gazdálkodási részhez is, már ami az anyagiakat illeti.
   A munkám másik részét (nem a munkahelyemet) elveszítettem azzal, hogy az idegrendszerem felmondta a szolgálatot, és betegállományban töltöttem 5 és fél hónapot.
Pedig ez az egyetlen olyan munkakör a cégnél, aminek értelmét láttam: elektronikus számlabemutatási rendszert (rezsi) hozott létre a cég, és annak az ügyfélszolgálati részében volt nekem feladatom.
Hozzátenném, hogy az ügyfelekkel közvetlenül kapcsolatot tartó egyedüli emberként rengeteg véleménnyel találkoztam, melyeket igyekeztem folyamatosan a felelős vezetők elé tárni, célozva ezzel, hogy a mi rendszerünk kenterbe vághasson bármilyen másik rendszert, hogy az ügyfelek valóban ügyfélközpontúnak tartsák a kiszolgálást, ha már az ISO szerint ez a példamondat lényege. Természetesen nem találtam meghallgatásra, és ez bosszantott. Nem csak ügyfelese voltam a rendszernek, de ügyfele is. Innentől akár úgy is érezhettem, hogy az ügyfeleket pont les...rják...
Hitemet veszítettem a munkámban, bár a rendszert és magát az elektronikus számlabemutatást (rezsi) még mindig nagyszerűnek gondolom.
   A betegállomány leteltével visszakerültem a munkahelyemre, és a legkorábbi itteni munkát kaptam vissza. Pont azt, amiben elsőként vesztettem hitemet, és múlt el a lelkesedésem a munka elvégzése iránt.
   Az már más kérdés, hogy sokszor vagyok itthon, hiszen a betegállomány nem véletlenül nyúlt hosszúra... De közben ráébredtem, hogy nem vagyok a helyemen.
Nem találom magam, céltalan lettem és van bennem egy űr, amit nem tudok betölteni.

 Idézet az Életcélok c. bejegyzésből: "A legtöbben azért kérnek életcél-értelmezést, mert olyan hivatást akarnak találni, amely egyszerre értelmes és fedezi a számláikat. Garanciát szeretnének kapni arra, hogy otthagyhatják jelenlegi állásukat, és pénzügyi szempontból biztonságban lesznek."

  Ez az egyik legnagyobb igazság, amit ma olvastam. Pont ez motoszkál bennem, pont emiatt vannak kétségeim, és közben vágyam, hogy olyan munkát végezhessek, aminek értelme van!!!

 Keresem az utam, a helyem, és azt hiszem, le kell ülnöm magammal, tisztázni néhány dolgot.
Mivel nem igen szeretem azt, aki most vagyok, de nem szerettem azt sem, aki voltam, talán nem kellene magamhoz ennyire ragaszkodnom.
   Elindultam egy úton, melyet a HITem kövezett ki. Azon az úton világosság van, s ha sikerül végre a magam elé néznem, és nem folyton hátra pillantgatnom, talán megláthatom, mik a lehetőségeim.

  Nagy szükségem van most rá, különben végem.


Written by Syssa®

Életcélok

Forrás

Minden ember célja egyformán fontos. Ha a célunkon dolgozunk, életünk minden területe gyógyul. Boldogabbnak és egészségesebbnek érezzük magunkat. Még a pénzügyi helyzetünk is jobbra fordul.
Ezzel szemben ha nem ezt az elhivatottságot követve dolgozunk, krónikus, enyhe szorongást érzünk, mert tudat alatt tudjuk, hogy célt tévesztettünk. Ez gyakran függőségekhez és más, egészségtelen viselkedésformákhoz vezet.
A születésed előtt együtt dolgoztál az angyalaiddal, hogy egy olyan életküldetést intézz magadnak, amely segít másokon és érzelmileg kielégítő számodra. Ez a szerep lelki fejlődést is biztosít, és garantálja, hogy teljes mértékű támogatást kapj feladatod végzése közben.
A szeretet minden ember küldetésének alapvető eleme. Lényegében mindannyian azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk, észben tartsuk és tanítsuk ezt az erőteljes érzelmet. Minden cselekedetünk a félelmet vagy a szeretetet bizonyítja. Ha a szeretet útját választjuk, akkor spirituális értelemben fejlődünk, segítünk másokat, és kiegyensúlyozzuk a karmánkat.
A kérdés, amelyre választ kell adnod, arra vonatkozik, hogy a te esetedben a szeretet útja milyen formát ölt. Vajon gyógyító, tanító, művész, szülő, ápoló vagy valami más leszel?
A legtöbben azért kérnek életcél-értelmezést, mert olyan hivatást akarnak találni, amely egyszerre értelmes és fedezi a számláikat. Garanciát szeretnének kapni arra, hogy otthagyhatják jelenlegi állásukat, és pénzügyi szempontból biztonságban lesznek.
Van garancia, feltéve, hogy hajlandó vagy figyelmesen meghallgatni és követni belső, isteni útmutatásodat. Mihály arkangyal minden ember esetében tudja, hogy mi az életcélja. Egy zenekari karmesterhez hasonlóan felügyeli az életcélokat, aki gondoskodik róla, hogy minden zenész a saját szólamát játssza. Nagy szükség van rád a zenekar tagjaként, közreműködésed éppen olyan fontos, mint mindenki másé. Isten béketervében mindannyian szerepet játszunk.
Szerencsére életcélod olyan tevékenységekkel és témákkal jár, amelyek iránt már most is érdeklődsz. Életcélunk általában valami olyan tevékenység köré összpontosul, amellyel ingyen, csupán a tevékenység öröméért foglalkozunk. Ha nem tudod biztosan, mivel kapcsolatban érzel szenvedélyt, kérdezz meg a szeretteid közül valakit, akiben megbízol. Ő már megfigyelte, milyen témák és elfoglaltságok lelkesítenek téged. Ezek jelentik az életcélod alapját.
Ez a cél annyira izgalmas és kielégítő, hogy reggel üdén ébredsz, és izgatottan várod az előtted álló napot. Bőség áramlik majd hozzád, mert természetes módon nagyon sok időt töltesz ezzel a törekvéssel. Izgatottságod arra vezet, hogy kiválóan fogsz érteni a dologhoz.
Ezek a jóskártyák segítenek meghatározni konkrét életcélodat. Különböző küldetésformákat mutatnak be annak érdekében, hogy meglátásokat kapj a lelked által választott útról. Amint húzol egy lapot, figyeld meg testi reakcióidat. Ha a tested ellazul, és egyszerre örömteli és nyugodt lesz, akkor tudni fogod, hogy jó úton jársz.


A szív vágyai


Az angyalok támogatnak, irányítanak és védelmeznek, miközben valóra válnak az álmaid. 

Az angyalok azt kérdezik tőled, mi a szíved vágya. Fontos fordulópontnál tartasz az életedben, és ideje eldöntened, mit akarsz. Senki nem hozhatja meg helyetted ezeket az döntéseket – még Isten és az angyalok sem. Tölts egy kis időt egyedül, csendes elmélkedéssel, és gondolkozz a szíved vágyain, mivel jelenleg számos választási lehetőség áll nyitva előtted.

A jó hír az, hogy amint egyértelműen, pontosan megjelölöd leghőbb vágyaidat, és tudod, hogy megérdemled azokat, a lehetőségek kapui könnyedén megnyílnak előtted. Együttműködsz majd intuícióddal: előbb a belső hangra hallgatsz, majd az útmutatás szerint cselekszel. Bár lehetséges, hogy utad magában foglal némi munkát és kitartást, zökkenőmentes és békés ösvénynek ígérkezik.

Mint mindenki más, te is megérdemled a boldogságot. Ez Isten akarata mindenki számára. Boldogságod jobbá teszi az egész világot, és gyógyító energiát sugároz, amerre jársz.