Mottó

"Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét."
Popper Péter®
________________________________________________

2012. július 30., hétfő

Mit beszélek?

  A cím ebben a formájában igen különösen hangzik...
Érthető úgy, hogy feleszmélek, mit is mondok... de értelmezhető úgy is, hogy vajon, tudom-e, hogy pontosan mit mondok, hogy a szavakat, kifejezéseket azok valós értelmében használom-e?

    Amikor én még kislány voltam (egy Illés nóta is szól erről, ha jól tudom), volt egy tanárom. Nem, ez így nem helyes: több tanárom is volt, természetesen. De Ő, ez az egy tanár kemény és állandó alapot képzett bennem arra, hogy figyeljek, mit mondok... figyeljek, mit írok... hogy fontos legyen számomra a helyes megfogalmazás, és a megfogalmazottak helyes formában történő leírása.
  Ez az ember négy évig tanított, és remélem, bízom abban, hogy sokat tanultam tőle.
Ettől az embertől, aki még csak 28 év körüli lehetett, mikor bennünket, mint rá bízott osztályt megkapott, az iskolába érkezésétől fogva rettegett minden gyerek. Ma már tudom, hogy alaptalanul. De akkor? Kicsik voltunk, Ő meg háromszor (lehet, hogy még többször) akkora, mint legnagyobb termetű osztálytársam, Lázár Laci. A hangja... na, ha megszólalt, beleremegtek a folyóson az ablaküvegek... És akkor még nem is kiabált!
Emlékszem, hogy abban a minutumban, ahogy - jellemzően az első emeleten - eldörrent a hangja, a földszinti és második emeleti osztálytermekbe is éppolyan gyorsan pucolt be minden gyerek, mint azok a diákok, akiknek a dörrenés köszönhető volt.
  Felső tagozatban bennünket ért a megtiszteltetés, hogy az osztályfőnökünknek tudhattuk Őt.
Amikor megtudtuk, hogy ki fog értünk felelni... szerintem mindenki eljátszotta arcán a szivárvány minden színét, emellett a természet élénk és kevésbé élénk színskáláját is...
   Aztán megismertük Szalai Ferencet. A tanár úr nyugodt, békés, csendes természetű, jó humorú, emellett azonban végtelenül szigorú, következetes, és HITELES volt. A gyermekek oktatását hivatásának tartja a mai napig, ezért nem csak az iskolában, de azon kívül is foglalkozik diákokkal, vagy épp volt diákokkal, ha arról van szó.

 Szeretettel emlékszik szinte mindegyik osztályában tanuló gyermekre, eleget tesz a tanítványai osztálytalálkozókra vonatkozó meghívásainak.

   Engem az a külön szerencse ért, hogy az otthonában is fogadott. Igaz, hogy a téma, mely kapcsán találkoztunk, számomra fájdalmas, és minden, az ügyben részt vevő ember - így Feri bácsi - jó szándéka ellenére sem fordultak még jó irányba az események, maga a fogadtatás, a kiáradó szeretet, a türelem, a kedvesség, amit kaptam, kaptunk, magával ragadó volt.

Sajnálom, hogy nem ismertem több ilyen nagyszerű embert, de boldog vagyok, hogy ismerhetek egy ilyen nagyszerű embert!


Visszatérve a címre, az azzal sugallt témához...
  Időnként rám tör valami kifürkészhetetlen belső kényszer, melynek eredményeként elkezdek találgatni, egy-egy kifejezés vajon honnan ered? Ki ejtette ki a száján az első formáját, mennyi idő alatt, hogyan változott mai használt formájává, ha egyáltalán változott...

  Ilyen az "alig várom" kifejezés is.
A kislányom, ugyebár, 8 és fél évesen általában mindent türelmetlenül vár, ahogy Ő szokta mondani, "alig várom"...
Apukájával mi ezt vissza szoktuk fordítani felé, mert nagyon, de nagyon fontosnak tartjuk a helyes szóhasználatot, a pontos fogalmazást és szövegértést. Erre próbáljuk tanítani a lányunkat, mindketten... annak ellenére, hogy az én szívszerelmem-férjem hihetetlen kifejezéseket tud alkotni, mi több, azokat szégyenérzet nélkül ki is mondja... az első ilyen volt a "bedekint"...
De visszatérve az "alig várom" kifejezéshez... csak az értelme alapján következtethetjük ki azt, hogy valójában ez így hangozhatott teljességében: "alig bírom kivárni...", ami azt jelenti, hogy türelmetlenül várom...
De, ha csak annyit mond valaki, hogy "alig várom", az azt jelenti, hogy nem nagyon várja, hiszen csak alig, és nem nagyon...

   Mára nem maradt több időm arra, hogy az elmém szüleményeit közzé tegyem, de köszönöm, hogy ismét szántatok rám egy kicsit, az értékes időtökből!


Sok szeretettel,


Written by Syssa®

Test-lélek-szellem harmóniájának megőrzése - Dr. Papp Lajos

Közeleg az iskolakezdés...

Makai úrral egy véletlen (szerintem ilyen nem létezik!) során kerültem kapcsolatba.
Makai úr családi vállalkozást vitt tovább, papír feldolgozó üzemet működtet, ezzel együtt papír-írószer boltot vezet.

Jól elbeszélgettünk annak idején, és annyira megragadott a nyíltsága, a természetessége, és az, ahogy a világról gondolkodik, és annyira jó volt hallani, hogy valaki nem a meggazdagodásért, csak a megélhetésért és mások megsegítéséért dolgozik, hogy úgy döntöttem, ebben én is szívesen vennék részt: jusson el a magyar áru a magyar emberekhez!

Makai úr elküldte nekem a termékeik rövidített árlistáját, melyből egy megrendelő lapot készítettem.
Ez a megrendelő lap tartalmazza az árakat is.

Kértem Makai úrtól egy bővített, elektronikus formátumú árlistát is, remélem, hamarosan küldi.

Az eddig rendelkezésemre bocsátott árucikkek és áraik listája, a megrendelő ide kattintva elérhető: Megrendelő




Written by Syssa®

Magyarország, szeretlek. (Csézy: Ez az otthonunk)



Felébredtem...

Ez ám a nem semmi...

 Az alábbi összegzést e-mailen kaptam. Ahogy egy kínai mondás tartja (ha nem is szó szerint, de idézem): Ha valaki megoszt veled valamit, ami számodra hasznos, tetszetős, erkölcsi kötelességed, hogy tovább add!
 Úgy gondolom, talán egyszer ez a blog eljut arra a szintre, amikor is többen olvassák majd, akár az archivált írásokat is, és nem csak a szűk kör, akiket érdekel mindaz, amit gondolok, vagy érzek...

Ebben reménykedve úgy hiszem, érdemes megosztanom az alábbiakat is:


Jól belecsaptunk a lecsóba…………..L

Tárgy : 20 év tényei! Szép eredmények! 1989-2009

EZ VALÓBAN DÖBBENETES ! !

20 év számokban

Ez a "fejlődés" megdöbbentő!
20 év számokban, avagy a magyar kapitalizmus diszkrét bája.

Magyarország népessége
1989-ben: 10 millió 374 ezer fő
2009-ben: 10 millió 016 ezer fő

Magyarország külső adóssága (bruttó)
1989-ben: 21 milliárd USD
2009-ben: 225 milliárd USD

Nyilvántartott munkanélküliek száma
1989-ben: mintegy 30 ezer fő
2009-ben: mintegy 470 ezer fő

Létminimum alatt élők száma
1989-ben: mintegy 900 ezer fő
2009-ben: mintegy 3 millió 300 ezer fő

Hajléktalanok száma (becsült adat)
1989-ben: 5-10 ezer fő
2009-ben: 50-70 ezer fő

Új építésű lakások száma
1989-ben: 51 ezer 500 db.
2009-ben: 28 ezer 400 db.

Házasságkötések száma
1989-ben: mintegy 70 ezer
2009-ben: mintegy 42 ezer

Válások száma
1980-as évek: 1000 házasságkötésre 350 válás
2000-es évek: 1000 házasságkötésre 590 válás

Élve születések száma
1989-ben: mintegy 127 ezer
2009-ben: mintegy 96 ezer

Házasságon kívül született gyermekek száma
1980-as évek: minden nyolcadik gyermek született házasságon kívül
2000-es évek: minden harmadik gyermek született házasságon kívül

Összes bűncselekmények száma
1989-ben: mintegy 225 ezer bűneset
2009-ben: mintegy 410 ezer bűneset

Befejezésül még egy jelzésértékű számadat
Bogár László közgazdász professzor szerint:
 A jelenlegi átlagos 120-130 ezer forintos havi fizetés vásárlóértékét tekintve ("folyó áron") annyit ér, mint az 1978-as átlagos munkabér, vagyis 3600 forint!

Hozzáteszem:
Míg 1978-ban egy egyedül élő az átlagos keresetéből a lakása rezsijére 20%-ot költött, addig ma, ez 80%!

Döbbenetes! ... és nagyon szomorú!

                                Főként, hogy már 2009 óta is eltelt három év!

2012. július 13., péntek

A gyalogosokat is köti a KRESZ!

   Autóvezetőként, és gyalogosként – több emberhez hasonlóan –remek rálátásom van a közlekedési szabályok betartására, vagy épp betarthatóságára, illetve bizonyos hiányosságokra.
A KRESZ szerintem egyik legfontosabb célja, hogy a közlekedést – függetlenül a közlekedésre használt eszköztől – biztonságossá tegye, amennyire az lehetséges.
   Ezért ez a szabályrendszer vonatkozik az autósokra, a motorosokra, a kerékpárosokra és a gyalogosokra egyaránt, hiszen ez a négy kategória általában egyszerre vesz részt a közúti közlekedésben.
Tekintve, hogy a közúti közlekedés négy résztvevős, egyértelmű, hogy bármelyikként is veszünk részt a közlekedésben, azt az előírások betartásával, de legalább úgy kell tennünk, hogy cselekedeteinkkel a másik három résztvevő testi épségét, életét, személyi szabadságát és vagyonát ne veszélyeztessük.
Egyetlen szóval kifejezve: alkalmazkodni kell!
   Ezek fizikai részét és bizonyos mértékben a morális részét is, a KRESZ szabályozza… de mi van a közúti forgalomban gyalogosként részt vevők viselkedésével, ha az szabálysértő, vagy az autósok számára kifejezetten zavaró?
   A KRESZ egyértelműen rendelkezik arról, hogy a gyalogos hol és milyen módon közlekedhet. Első sorban a gyalogosátkelőhelyet jelöli meg, mint az úton történő áthaladásra gyalogosok számára fenntartott helyet. Itt a gyalogosnak a megkülönböztető jelzést használó járművek kivételével minden egyéb járművel szemben feltétlen elsőbbsége van.
   Ez rendben is van, bár a gyalogosok által számomra rémisztő módon legkedveltebb szabálysértése a gyalogosátkelőhely használatának elmulasztása, az úttesten történő átkelés során.
Az már önmagában is kiakasztó, ha a gyalogos a kijelölt átkelőhelytől kb. kétméternyi távolságra próbál az autók között cikázva átjutni az úttest másik oldalán található járdára… a legkiakasztóbb, ha mindezt gyermekkel teszi…

   A JOGIQ című blogban Keserű Imre 2012. januárjában már foglalkozott a gyalogosokra vonatkozó KRESZ szabályokkal, írásában segít a szabályok értelmezésében
De…
   A KRESZ sehol nem említi azt az esetet, amikor a gyalogos egy közlekedési lámpával ellátott gyalogátkelőhelyen olyan sebességgel mozog, mellyel az autóst illetve a forgalmat zavarja.

   Keserű Imre írásában részletes magyarázat van a zavarásra, de csak a gyalogos közlekedés azon viszonylatát tekintve, ha az átkeléshez nem biztosított a gyalogosátkelőhely.
Az autósok semmilyen ráutaló magatartással nem kényszeríthetik a gyalogost a gyorsabb áthaladásra… A gyalogos feltarthatja az autósokat?
   A XI. kerületben is számos olyan kereszteződés van, ahol a szélső sáv jobbra kanyarodást is lehetővé tesz, jellemzően egy időben a gyalogosátkelőhelyen történő áthaladással. Sajnos a gyalogosok közül nem egy vagy két emberrel néztem már „farkas szemet”, míg átkeltek a „zebrán”… Az arcukon a nemtörődömség tükröződött, vegyítve a „nem érdekel, nem gyorsítok, sőt…” kifejezéssel.

   Azt hiszem, ez is csak az alkalmazkodásra való készség és egyáltalán hajlam teljes hiányát tükrözi... Így viszont marad a kérdés: hová tart így a világunk?



Written by Syssa®

Osztogatnak,

 és nem fosztogatnak, ami szerintem óriási különbség!

Nem csak Budapesten, de feltehetően az ország többi nagyobb lélekszámú városában is láthatók fiatalok, akik szolgáltatást vagy terméket népszerűsíteni hivatott szórólapokat osztogatnak járókelőknek, vagy az autósoknak…
   Nincs is ezzel baj, ez is egy közismert és jellemzően a kisebb költségvonzata miatt előszeretettel alkalmazott módszer. Ráadásul ezért a terjesztők pénzt kapnak, ami szerintem becsületes munkával szerzett jövedelemnek, illetve jövedelem-kiegészítésnek számít.
   Pont emiatt nem nézek soha keresztül azokon az embereken, legyen az korát tekintve feltételezhetően diák, vagy korosabb, így elképzelhető, hogy munkanélküli, vagy leszázalékolt, stb., akik a forgalmas helyeken így keresik meg az ezért járó aprópénzt; mert lássuk be, ebből senki nem lesz milliomos!
Sőt, a postaládánkra sem írtam ki, hogy nem kérek szórólapokat; mi több, a minap volt szerencsém beengedni egy kb. ötvenes évei elején járó hölgyet, aki hálálkodott azért, mert beengedtem, és lehetővé tettem számára, hogy a biztonsági ajtókat hirdető szórólapokat elhelyezze a lépcsőházunkban található postaládákba.
   A fiam, a többi diákhoz hasonlóan, dicséretes módon ugyanezzel igyekszik megszerezni a szükségletei fedezéséhez elengedhetetlen összegeket.
Az idejét tehát nem csavargással, naplopással vagy „léhűtéssel” kívánja tölteni, és a pénzt nem becstelen vagy mocskos módon kívánja előteremteni.
   Az általa tapasztaltak alapján azonban úgy tűnik, hogy napjainkban az emberek, vagy a társadalom bizonyos rétege nincs tisztában a munkalehetőségekkel, a megélhetési problémákkal, vagy az egyéb szociális problémákkal, mint pl. a tinédzserek elvadult világa… Napjainkban az emberek a tisztességes munkavégzést nem tolerálják; idős asszonyok seprűnyéllel támadják meg a szórólapokat a postaládába dobáló fiatalokat, hozzájuk nem méltó hangnemben illetlen kifejezéseket használva tesznek javaslatokat a fiatalok úti célját illetően.
   Elképesztő!
Kicsit meg is zavarodtam!
   Le kell nézni azokat, akik ezzel próbálják biztosítani a napi betevőt, vagy próbálják meg növelni a bevételüket?
   Esetleg a szórólapok olyan mértékben telítik a szemetesünket, hogy a hulladékkezelési díj összege, melyet a Díjbeszedő Holdingnak vagy a közös képviselőnek kell megfizetnünk, jelentősen növekedne?

   Joga van-e bárkinek arra, hogy a szórólapozók lépcsőházi (közös helyiség) jelenléte miatt rendőrt hívjon?
   Joga van-e a közös képviseletnek megtiltani a szórólapozók belépését a lépcsőházba, és a szórólapok postaládában történő elhelyezését?
   Próbáltam utánajárni, belenéztem a társasházakról szóló 2003. évi törvénybe.
   Bizonyos értelemben a legnagyobb sajnálatomra, a törvény szerint a lépcsőház közös tulajdon, mely kapcsán biztosítani kell a vagyonvédelmet, a ez élet, a testi épség és a személyi szabadság védelmét, a jogsértő cselekmények megelőzését.
   Ezen kívül a lépcsőházra vonatkozó szabályokat a házirend ugyanúgy tartalmazza, ahogy a külön tulajdonban álló ingatlanrészekre vonatkozó rendelkezéseket is, amennyiben azok a lakóközösség tagjait is érintik (pl. fúrás, kalapálás, egyéb, erős hanggal járó tevékenység folytatása).
Ennél fogva a lakók dönthetnek úgy, hogy a szórólapozókat nem engedik be a területükre, tehát úgy tűnik, hogy szükség esetén rendőri közreműködést is igénybe vehetnek.
   Azt azonban nem hiszem, hogy bármely törvény megengedi, hogy fiatalokra, akik nem a büntető törvénykönyv szerinti bűncselekményt kívánnak elkövetni, seprűnyéllel lehessen támadni… még akkor sem, ha a közös tulajdon védelmében jár el valaki, hiszen a szórólapozók jóhiszeműen, és nem rosszhiszeműen jártak el.

   Nem vagyok jogász, nem vagyok közös képviselő sem.
   Ember vagyok, aki ráadásul most igen szorult helyzetben van, és akár szórólapozással is kiegészítené a táppénz összegét, ha az nem lenne törvénybe ütköző.
   Emberként, és szorult helyzetben lévőként nem hiszem, hogy tolerálni tudnék egy idős asszonyt, aki seprűnyéllel támad rám…




Written by Syssa®

2012. július 9., hétfő

Jane Eyre...

"[...]
A vörös szobára lassan leereszkedett az alkonyat. Négy óra elmúlt, és a borús délután szürkületbe hajlott. Hallottam, hogy az eső szüntelenül veri a lépcsőház ablakát, s odakint, a bokrok között, süvölt a szél. A hideg valósággal kővé dermesztett, és bátorságom is alább-hagyott. Megalázottságom tudata, az önbizalom hiánya, a kétségbeejtő elhagyatottság mintha még vízzel locsolta volna elszántságomnak amúgy is hunyó parazsát. Mindenki azt mondja, hogy rossz vagyok, s talán igazuk is van, hiszen most is arra gondolok, hogy bosszúból éhen halok. Ez biztosan bűn; és vajon fel vagyok-e készülve a halálra? Vagy talán az a sírbolt, a gatesheadi szentély alatt, olyan csábító menedék? Azt mondják, olyan sírboltba temették Mr. Reedet. Erről Mr. Reed jutott eszembe, és növekvő borzalommal gondoltam rá. Nem ismer-tem, de tudtam, hogy ő volt a rokonom: nagybátyám - anyám bátyja -; azt is tudtam, hogy mint anyátlan-apátlan gyermeket házába fogadott, és halálos ágyán megígértette a feleségével, hogy fölnevel, és úgy fog bánni velem, mint édesgyermekeivel. Mrs. Reed valószínűleg azt hiszi, hogy megtartotta ígéretét, és ami azt illeti, meg is tartotta, már amennyire a természete engedte. Hogyan is szerethetne egy betolakodót, aki nem az ő családjából származik, és férjének halála óta semmiféle kapcsolat nem fűzi hozzá? Rendkívül terhes lehet, hogy egy ne-hezen kicsikart ígéret arra kényszeríti: anyja helyett anyja legyen egy idegen gyermeknek, akit nem tud szeretni, és hogy egy ellenséges idegent állandóan ott kell látnia családja körében.

Különös dolog jutott eszembe. Nem kételkedtem - sohasem kételkedtem benne -, hogy Mr. Reed, ha élne, jól bánna velem. Most, ahogy ott ültem, és a fehér ágyat bámultam, meg az árnyékba borult falakat - olykor egy-egy megbűvölt pillantást vetettem a homályosan csillogó tükörre is -, emlékezetembe tódult mindaz, amit halott emberekről hallottam, halottakról, akik nem nyughatnak sírjukban békén, mert utolsó kívánságaikat az élők nem teljesítették, s ezek a halottak feljárnak a földre, hogy megbüntessék az esküszegőket, és megbosszulják az elnyo-mottakat. Arra gondoltam, talán Mr. Reed szelleme sem pihenhet békén, mert tudja, hogy húgának árvájával rosszul bánnak itt a földön, és ezért elhagyja nyugvóhelyét - akár a templom kriptájában, akár az elköltözöttek ismeretlen világában van ez a nyugvóhely -, s megjelenik előttem ebben a szobában. Letöröltem könnyeimet, és elfojtottam a zokogást, nehogy szenvedélyes bánatom előcsaljon egy síron túli vigasztaló hangot, vagy hogy a homályból egy megdicsőült arc hajoljon furcsa szánalommal fölém. Ez az elméletben vigasztaló elképzelés, ha megvalósul, borzalommal töltött volna el. Minden erőmmel védekezni akartam ellene, erős akartam lenni. Szemembe hulló hajamat hátrasimítottam, fölemeltem a fejemet, és megpró-báltam bátran körülnézni a sötét szobában. E pillanatban úgy tetszett, hogy valami fény villan meg a falon. Talán egy holdsugár hatolt be a redőny hasadékán? - kérdeztem magamtól. De nem, a holdfény mozdulatlan, ez a fény pedig mozgott; miközben rámeredtem, felcsúszott a mennyezetre, és fejem fölött lebegett. Most utólag már könnyű elképzelni, hogy valaki kézilámpással ment keresztül a pázsiton, de akkor, amilyen izgatott lelkiállapotban voltam, és amennyire fölkészültem a várható borzalmakra, azt hittem, a cikázó fény valamely túlvilági jelenés előhírnöke. Szívem vadul dobogott, fejem égett, szárnysuhogást véltem hallani. Úgy tetszett, valami közeledik felém, azt hittem, megfulladok, levegő után kapkodtam. Bátorsá-gomnak vége szakadt: az ajtóhoz rohantam, és kétségbeesett erőfeszítéssel ráztam a kilincset. Szaladó lépések közeledtek a folyosón, a kulcs megfordult a zárban. Bessie és Abbot lépett be a szobába.

[...]"

2012. július 5., csütörtök

Egészségsarok - Diéta vesebetegség esetén

Az előző írásom a beteg veséről szólt.

Ahhoz kapcsolódóan jelent meg az ide kattintva olvasható diéta...

Igaz, számomra teljesen értelmetlen módon jelenik meg benne az, hogy az ember álljon neki a kenyérsütésnek... ha nincs kenyérsütő gép, akkor az az ember, aki egyébként is gyenge és fáradt a betegségtől, tényleg kezdjen el három órán keresztül kenyeret sütni magának, időről időre?

Ne már...




Written by Syssa®

Egészségsarok - Beteg vese: a veseelégtelenségről

   Etus (imádott anyósom) orvosról orvosra jár egy ideje. Rengeteg baja van: korábban (4-5 éve) pajzsmirigy műtétje volt, a pajzsmirigye megint nőni kezdett. Magas a vérnyomása, a vércukorszintje, szédül, fáradékony, stb. Sokat aggódtam miatta, mert az átlagosan 3 hetente történt találkozásaink alkalmával láttam rajta, hogy mikor jobb és mikor rosszabb az állapota. Volt, amikor a bőre annyira szürkének tűnt, és a szemei alatti sötét bőrszín, illetve a fájlalt deréktáj nagyon aggasztott. Mondtam is neki, hogy ez nem derékfájás, hanem vesegörcs. Persze, nem vagyok orvos, de vesegörcsöm, és vesemedence gyulladásom már volt. És eleinte a görcsök olyanok voltak, mint egy fura derékfájás...
   Ő persze, mindig azt mondja, hogy jól van, hogy nem fáj semmije, hogy minden rendben van, de én tudom,m hogy csak bennünket, a gyerekeit szeretné megóvni az aggodalmaskodástól.
Iszonyú sok gyógyszert szed: Diaprel, Ergotop, Kardegic, Metfogamma, Enalapril, Coryol, Pretanix, Galvus... Ezek nagy részének tájékoztatóján rajta van, hogy veseelégtelenség esetén nem javallott a szedése.
Igen ám, de addig, amíg nem a vesék állapotának felmérése a cél, hanem mindegyik orvos a maga szakterületét érintő szervet vagy betegséget szeretné meggyógyítani, addig nem foglalkoznak az orvosságok összeférhetetlenségével. Talán egy konzultáció jót tett volna... Meg az, ha utána néznek annak, hogy mely gyógyszereknél milyen ellenjavallatok vannak. Végül is egy ember (nem is akármilyen ember!) életéről van szó!

   Mára kiderült, hogy a két veséjéből már csak az egyik működik, és a még működő veséje állapota is egyre romlik... Mit mondhatnék? Szét tudnám robbantani dühömben az egész orvoskamarát, az egészségügyi minisztériumot, és az összes olyan embert, aki nem veszi komolyan az emberéletet.

    Már önmagában attól ideglelést kapok, hogy vannak emberek, akik annak ellenére nem engedik meg az elhunyt hozzátartozójuk donorrá minősítését, hogy az tiltó nyilatkozatot életében nem írt alá. Miért kapok ideglelést? Azért, mert az elhunyt szerettünket nem az élettelen teste, hanem a testből kiszabadult lélek jelenti. Nem játszhatunk Istent, és dönthetünk életről és halálról. Ha az elhunyt szerettünk nem tiltakozott az ellen, hogy donor legyen a távozása után, akkor mi milyen alapon tagadjuk meg egy embertől az életben maradás jogát???

    Természetes, hogy elgondolkodtam azon, hogy én egy ilyen helyzetben mit tennék, és természetes, hogy a véleményemet a gondolatmenet eredménye alapján alkottam. Egyelőre nem tudom, hogy ez változna-e, ha a valóságban kerülnék ilyen helyzetbe. De azt hiszem, hogy az én szeretteim, a férjem, a családja, a fiam vagy a lányom, nem olyan emberek, akik irigyelnék az életben maradást bárkitől is...

    A veseátültetésre várók listáján több, mint ezer ember van, és lesz olyan, aki nem fogja megérni azt, hogy sorra kerülhessen. Ugyanakkor azok, akiknek előírták a dialízist, és még nem nyugdíjasok, a dialízis kezelés miatt veszélyeztetettek, már ami a munkanélküliek piacára történő felkerülést illeti. A kezelés ugyanis heti három alkalommal történik, és fél napot vesz igénybe... melyik az a munkáltató, aki ezt tolerálná?

   Szeretem Etust, szeretek vele lenni. Szeretném, ha még sokáig együtt lehetnénk, és tudom, hogy Ő is ezt szeretné.
   Tudom azt is, hogy a veseleálláson már nem változtathatunk, és a még működő vese állapotának romlását sem lehet visszafordítani, de talán azzal, ha pl. az étkezésén, az elfogyasztott ételek körén változtat, és a megfelelő orvosi ellátást kapja, a romlás lassítható, és így még sok évet velünk lehet.

Az alábbi cikk a www.50plusz.hu weboldalról származik:

A krónikus veseelégtelenség rövid leírása:

   krónikus veseelégtelenség a vesék szerteágazó működésének többnyire fokozatos, folyamatos és visszafordíthatatlan romlását, végül teljes megszűnését jelenti, ezzel a végállapotú veseelégtelenség kialakulásához vezet. A veseelégtelenség szinte valamennyi szerv, szervrendszer működését befolyásolva, megfelelő kezelés nélkül halálhoz vezető állapot. A már kialakult súlyos veseelégtelenség kezelésében a különböző művesekezelések, a veseátültetés mellett számos kiegészítő terápia szükséges az életminőség javítása érdekében. Az elmúlt évtizedben a vesepótló megoldások rengeteget fejlődtek, a teljes értékű életre egyre nagyobb esélye van a betegeknek.
   A vesék szerteágazó feladatát körülbelül 400.000-800.000 azonos felépítésű működési alapegység, a nefron (nephron) látja el. A nefronok száma a korral normálisan is csökken, de egyes veleszületett vagy szerzett betegségek gyorsabb nefronpusztulással járhatnak. A még működőképes, egészséges egységek az elpusztult nefronok funkcióját egy bizonyos határig képesek ellensúlyozni. Ha a nefronok száma annyira lecsökken, hogy a vese alapvető feladatát már nem tudja ellátni, akkor krónikus veseelégtelenségről beszélünk. Szemben az akut veseelégtelenséggel, itt már nem számíthatunk állapotjavulásra, végállapotban az életben maradáshoz feltétlenül szükséges valamilyen vesepótló kezelés (dialízis), vagy veseátültetés. A krónikus veseelégtelenséghez számos különböző betegség vezethet, a vesék működésének romlása azonban mégis egységes, jellegzetes tünetekkel járó szindrómát eredményez.


Kialakulásának okai:

  A krónikus veseelégtelenség kialakulását kétharmad részben a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség okozza.
  Gyakori ok még a különféle immunológiai okból kialakuló vesegyulladások - glomerulonephritisek - által kiváltott veseállomány-károsodás. A veleszületett, illetve örökletes rendellenességek gyermekkori veseelégtelenséget okozhatnak, némely esetben a veseelégtelenség későbbi életkorban alakul ki. A fentiek mellett bármilyen baleset, daganat, visszatérő vesekövesség, a prosztata betegségei, gyakori fertőzések következménye krónikus veseelégtelenség lehet. Fontos megemlíteni a napjainkban egyre inkább terjedő, fájdalomcsillapítók okozta veseelégtelenséget is (analgetikus nefropátia), hiszen ennek kialakulása a túlzott fájdalomcsillapító fogyasztással elkerülhető. Az az ember, aki több éven át naponta szed fájdalomcsillapítót (összesen kb. 3 kg-ot kell elfogyasztani a recept nélkül is kapható szerekből) bizton számíthat a veseelégtelenség kialakulására.


Tünetek:

   A legtöbb betegnél az első tünetek a veseelégtelenség előrehaladott állapotában jelentkeznek, ráadásul általában nem jelzik a beteg számára, hogy a veséjével van baj.
A fontosabb tünetek a következők:

  • A beteg fáradtabbnak érzi magát, a szokottnál kevesebb energiája van.
  • Nehéz koncentrálnia.
  • Rossz az étvágya, hányingere van, reggelente gyakran hány is, ezért fogy.
  • Alvászavar, álmatlanság jelentkezik.
  • Éjszaka izomgörcsök lépnek fel.
  • Bokaduzzadás, ödéma alakulhat ki.
  • Reggelre a szem környéke bedagad.
  • A bőr száraz, gyakran viszket.
  • Gyakran kell vizelni, főleg éjjel.
  • A bőr színe sápadt, szürkés, a beteg vérszegény.
  • Magas vérnyomás alakul ki, a korábban nem magas vérnyomású betegeknél is.
  • Gyermekkorban a növekedés, fejlődés elmarad a normálistól.

   A tünetek oka a vese által normálisan kiválasztott méreganyagok felszaporodása, lerakódása a szervezetben. Ezenkívül a vese termeli az eritropoetin nevű hormont, amely a vérképzéshez nélkülözhetetlen. Ennek hiánya okozza a vérszegénységet. Az aktív D-vitamin kialakításában, a kálcium-foszfor-anyagcserében, így a normális csontképződésben is fontos szerepe van a vesének. A magas vérnyomás okozója a vese által szabályozott hormonok felszaporodása, esetenként a csökkent vizeletkiválasztás miatt felborult folyadék-egyensúly.
   Súlyos veseelégtelenséget jelent, ha már idegrendszeri tünetek is megjelennek. Görcsök, furcsa fájdalmak, később tudatzavar is felléphetnek. A végállapotú veseelégtelenségnél már minden szerv közvetlenül vagy közvetve érintett.

Diagnózis:

   A veseelégtelenség korai felismerése sokszor nehéz feladat. A korai, nem specifikus tünetek mellett gyakran mellékleletként vagy az alapbetegség alapján derül ki a kezdődő veseelégtelenség. A legegyszerűbb, de nagyon informatív vizsgálat a vérszérum-kreatinin- és karbamidszint (leleteken UN vagy CN), a szérum-albuminszint meghatározása, ezekből a vesekiválasztó tevékenységére jellemző GFR (glomerulus filtrációs ráta) kiszámítása. Fontos még a vizelet vizsgálata, mert az ott ürített anyagok is felvilágosítást adnak a vesék működéséről. Ezen anyagok jelzik legpontosabban a könnyen elérhető vizsgálatok közül a vesék állapotát, emiatt a gondozás, a veseelégtelenség kezelése során is ezeket az értékeket vizsgálják a legtöbbet, hisz a két anyag szérumszintje nagyjából fordítottan arányos a vesék működőképességével, azaz minél magasabb a kreatinin- és karbamidérték, annál rosszabb a vesék állapota, annál alacsonyabb a GFR érték.
   Természetesen a pontos diagnózishoz, az alapbetegség kiderítéséhez még számos vizsgálat szükséges. Az alapvető képalkotó vizsgálatokkal, a vesék, húgyutak ultrahang- és izotópvizsgálatával, valamint egyre ritkábban röntgenvizsgálattal lehet tájékozódni. Mára kezd rutinszerűvé válni a CT-és MR-vizsgálat, melyekkel szintén számos vesebetegség ábrázolódik.
   Fontos vizsgálni a vese ereit, erről a legkisebb veszéllyel a legpontosabb információt az MR-angiográfia, illetve az angiográfia adhatja(ez utóbbi a combartéria szúrásával jár), melynek során a vese ereiben dúsuló kontrasztanyaggal végzik az MR-vizsgálatot.
   A legtöbb esetben a vesebiopszia elkerülhetetlen. A veseszövetbe pisztolyszerű szerkezet segítségével, ultrahang-ellenőrzés mellett belőtt tűvel néhány, pár milliméteres szövethengerhez jut az orvos, melyeket patológusok különböző mikroszkópokkal, festési eljárásokkal tüzetesen átvizsgálnak, ebből következtetve a betegség természetére és előrehaladottságára.

Kezelés, kórlefolyás:

   Az alapbetegség, a kiváltó ok kezelése, megszűntetése mindig az elsődleges cél. A veseelégtelenség kezelése a betegség különböző stádiumaiban változó. A betegek rendszeresen járnak gondozásra, állapotfelmérésre, a terápiát mindig az aktuális állapothoz igazítják. Ez a betegség előrehaladtával egyre több és több gyógyszert jelent. Nagyon lényeges a gondozás során a megfelelő, fehérjeszegény diéta tartása. A veseelégtelenség során a vesék által termelt hormonok/vitaminok kiválasztása is megszűnik, ezeket pótolni kell Ilyen a korábban említett eritropoetin, valamint a D-vitamin.
   A veseelégtelenséggel együtt járó magas vérnyomás kezelése sokszor nem egyszerű feladat, kombinált gyógyszeres kezelést igényel. Sok esetben az immunrendszer túlzott, illetve kóros működése a vesebetegség kiváltó oka, ilyenkor az immunrendszer működését visszaszorító, úgynevezett immunszupresszív szereket is használni kell.
   Ha a vese működése már a végállapot felé közeledik, fel kell készülni a vese pótlására. Ez optimális esetben a veseátültetés, de a legtöbbször vesepótló kezelésre (művese- vagy hasi dialíziskezelésre) van szükség a beteg életben tartásához. A különféle művesekezelésekről, a veseátültetésről részletesen külön címszó alatt olvashatnak. A betegség gyógyíthatatlan, csupán lassítható a lefolyása. Az alapbetegségtől, a kezeléstől, a betegek hozzáállásától nagymértékben függ a betegség alakulása, és nehezen jósolható meg, hogy a korai fázis mikorra alakul át végállapotú veseelégtelenséggé. Ez történhet hónapok, de akár évtizedek alatt is.

   Eddig a cikk... már csak azt nem tudom, hogy a fehérjeszegény étrend vajon mit jelenthet pontosan?
Ez a betegség nem megfázás, amit házilag, akár homeopátiával is ki lehet kezelni anélkül, hogy kárt okoznánk.
A vesebetegség sokrétű, és az orvos feltehetőleg meg tudja állapítani, hogy a sokféle vesebetegség közül melyik van jelen, ugyanis a diéta ettől is függ.
   Erről részletesebben Dr. Takács Ilona cikkében lehet olvasni.

Kapcsolódó írás még itt: Diéta




Written by Syssa®